Girbe-gurba lábakon álló bútorelemek, tiritarka tehénfoltos minták: a szemünk próbálja összerakni ezt az extravagáns jelenséget, amely ma is figyelemreméltó designeleme lehetne egy enteriőrnek.
A közel negyven éve készült Kentaur bútorcsalád Szilvássy István alkotása, az 1985-ös objektcsoport pont olyan projekt keretében került ismét reflektorfénybe, amelynek célja, hogy az Iparművészeti Múzeum gyűjteményét körforgásban tartsa. Milyen véletlenek és rátalálások egyvelege kellett hozzá, hogy a múzeum raktárában hosszú évek óta őrzött darab a Városligeti fasori Ráth-villában most egy kortárs kiállítás alkotórészévé váljon?
Szilvássy István 1982-ben diplomázott az Iparművészeti Főiskola belsőépítész szakán. Ebben az időszakban járt Milánóban is, ekkor találkozott a Memphis Csoport munkáival is, akkortájt az ő megjelenésük igazi áttörést jelentett a design világában. A társulás színpompás bútoraival valahol súrolta a giccs határát, egyedileg tervezett darabjaikkal az elitista közönséget célozták meg. Az ütköző színek, a véletlenszerű elrendezések és az élénk színű műanyag, laminált lemezek használata korábban példátlan volt. Abban az időben a tárgyakat általában funkcionális, nem pedig dekoratív céllal tervezték, de a Memphis ezt megváltoztatta a tervezés kreatívabb megközelítésével. Mondhatni azzal viccelődtek, hogy a mindennapi tárgyakat szokatlan módon tervezték meg. Szilvássy azonnal beleszeretett a Memphis-stílusba, és mikor visszatért Magyarországra, ő is létrehozta reflektív bútorait, a Kentaur bútoregyüttest, amely dohányzóasztalból, kanapéból, könyvespolcból és két fotelből állt.
És most jön a különleges adalék: ez a 80-as években készült bútor miként vált egy másik tervezőt inspiráló tárggyá? Az Iparművészeti Múzeum Körforgásban sorozatának koncepciója szerint a – főképp Kelet-Közép-Európából – felkért tervező(k) kiválaszt(anak) egy tárgyat vagy tárgyegyüttest a múzeum kollekciójából, amely ihletet ad a saját designtermékhez. A sorozat legutóbbi szereplője, Buliash Todaeva, orosz-kalmük származású designer három műtárgyat – köztük a szóban forgó Kentaur bútorcsalád két elemét – választotta ki. A fenntartható design ‘nagyköveteként’ Buliash újrahasznosított műanyagból készíti alkotásait. Érdekesség, hogy Szilvássy István is PVC-csövek reciklálásával hozta létre saját objektjeit.
A magyar származású tervező a munkáihoz szükséges műanyagot a Tiszai Vegyi Kombináttól szerezte be, az ezeket tartó PVC-csöveket használta fel például a Kentaur fantázianéven létrehozott asztalhoz, könyvespolchoz és kanapékhoz. A bútorok lapjai ugyan első osztályú rétegelt lemezből készültek, de leeső hulladékdarabokból. Az akril festékkel alapozott, fekete foltokkal tarkított ülőbútorokra pedig szintén a tervező által megálmodott piros, hurkaszerű matracok kerültek élénk alkotóelemként. A párnázat készítésekor Szilvássy ügyelt a bútor ergonómiájára is. A hengerek különféle vastagságban készültek, hogy minél kényelmesebb legyen.
Az ihletet adó tárgyakat – így Szilvássy István bútoregyüttesének egyes darabjait – és az orosz designer által készített új kollekciót, valamint a kutatómunka további érdekes szálait a Ráth György-villa időszaki kiállítóterében ismerhetik meg látogatóink.
