„Az igazságnak és a szépnek élt,
Hit lakta szívét és nagy akarat.
Tett és ösztönzött:
szebb jövőt remélt.
Minden java a nemzeté maradt. "
A mindenszentek és a halottak napjára emlékezve idézzük a sírverset az Iparművészeti Múzeum egykori főigazgatója, Ráth György síremlékéről. De hogy miről szólnak az elkövetkezendő, halottak napja körüli ünnepek? Melyiket mikor tartjuk? És milyen népi hiedelmek kötődnek hozzájuk? Erről mesélünk ma műtárgyaink segítségével.
Maróti (Rintel), Géza: Rajz - Maróti Géza édesanyjának halotti portréja (Budapest, 1930)
A november 1-jei mindenszentek azoknak a szenteknek az ünnepe – a katolikus egyház tanítása szerint –, akiknek nincs külön emléknapjuk. A VII. század óta hagyomány, és a IX. században vált egyházi ünneppé. A halottak napja, november 2. a bencés szerzetesek clunyi kolostorából indult a X. században, és a XIV. század óta Róma is átvette a megemlékezést.
Megannyi pogány szokás is keveredett az egyházi ünnepléssel, körmenettel, misézéssel és harangozással, mint például a hazalátogató halottak etetése sóval, vízzel, kenyérrel, netán kaláccsal vagy egy tál főtt étellel. Kikészítették az étkeket az asztalra, mert azt tartották, ezen az estén kikelnek a sírból a holtak. Minden helyiségben lámpát vagy gyertyát gyújtottak, egyesek szerint, hogy az elhunyt lelkek eligazodjanak a házban, mások meg azzal a szándékkal, hogy a hazatérő szellemek ne tudjanak szétnézni, hanem visszatérjenek a temetőbe. Bizonyos helyeken úgy vélték: a mindenszentek és a halottak napja közötti éjszakán az elhunytak miséznek, számtalan legenda szól arról, pár napon belül meghalt, aki meglátta őket.
Willaschek Valentin: Gyertyatartó - térdelő nőalakkal (Munkács, 1840 körül)
A népi hiedelmekre alapozva mindenszentekkor és különösen halottak napján munkatilalom volt. Kerülték a mosást, nehogy az ekkor hazajáró halottak vízben álljanak. A Csallóközben a mosási tilalmat azzal magyarázták, hogy ekkor megsárgulna a ruha. A meszelést azért hagyták el, nehogy férgek lepjék el a házat. A halottak hetében a földmunkát is szigorúan tiltották, hogy a holtak nyugalmát ne háborítsák. A mosás és a meszelés helyett kukoricát morzsoltak, őröltek, és akik nem tudtak kimenni a temetőbe, otthon gyújtottak gyertyát.
Feszülettalpazat és gyertyatartó - koponya formájú (Holics, 1765 - 1768)
Tévhit, hogy a mindenszenteket megelőző napon ünnepelt Halloween amerikai lenne. Ez ugyanis a kelták egyik legszentebb ünnepéhez, a Samhainhoz kötődik. Ez az újév, valamint a sötét és hideg évszak kezdetét is jelentette. Úgy tartották: újévük előestéjén, vagyis október 31-én a világ rendje felborult, és eltűntek az evilági és túlvilági határok, a halottak szabadon jártak köztünk. Az emberek tűzgyújtással, felvonulással, jelmezbe öltözve próbálták ezt megakadályozni, a szellemeket távol tartani. Később ez a kelta tradíció beépült a halottak napja körüli ünnepkörbe.
Amerikában az ír, skót, walesi bevándorlók honosították meg az 1800-as évek második felében. Manapság maszkokba, jelmezekbe öltözve ünnepli a világ. Ami abból alakult, hogy a holtakat, természetfeletti lényeket jelképező rémisztő jelmezekbe öltöztek a kelta ősök, hogy a démonok azt higgyék, ők is közülük valók, és ne ártsanak nekik október 31. estéjén.
Fénykép - Ráth György síremléke (részlet), Maróti Géza terve után (Budapest, 1914)
Az elhunyt szeretteikről való megemlékezés vigasztalás a hátramaradottaknak, hogy tehetnek valamit elköltözött szeretteikért akár imákkal, szentmisékkel, akár sírok díszítésével, mécsesek kihelyezésével, akár otthoni gyertyagyújtással.
De a díszítéshez is kötődik babona: azért szépítik a nyughelyeket, hogy a halottak szívesen maradjanak ott. Sőt, aki virágot szakít egy sírról, azt elviszi a halott lelke. Égő gyertyát sem volt szabad más sírjáról levenni, mert annak a halottnak a bűne átszáll a lelkére.
A legtöbb embernek az ünnepkör legfontosabb része a megemlékezés – családtagokról, távoli, kedvelt rokonokról, barátokról, ismerősökről, vagy olyan példaképekről, mint például Ráth György, akinek sírja – sok más hírességgel együtt – megtalálható a Fiumei úti temetőben. Az Iparművészeti egykori főigazgatóját először Melcsicen (Trencsén) temették el 1905. július 10-én a családi sírboltban. Nemsokkal ezután, a főváros díszsírhelyet ajánlott föl az elhunyt részére az akkor Kerepesi útiként elnevezett temetőben, így exhumálták, és 1906. október 31-én helyezték örök nyugalomra a Batthyány-mauzóleum közelében. Ráth György síremlékének tervezésével Melcsiczky Gizella, Ráth özvegye Maróti Gézát bízta meg. A sírkövön található verset pedig Koronghi Lippich Elek írta.
