Terítéken az ünnep címmel december 3-án kezdődik adventi programsorozatunk. A Ráth-villába érkezők a karácsonyi díszbe borult termekben nézhetik kiállításainkat, tárlatvezetéseinket, koncertjeinket. A felkért művészek mind a villa termeihez alakították alkotásaikat.
Hétfőn megkezdődött a díszítés, a műhelyekben készült alkotások egy része megkapta végső helyét. Amíg a designerek a saját díszeiket helyezték el kandallóra, asztalra, sarokba, ablakra és -párkányra, addig az Iparművészeti Múzeum gyűjteményeinek munkatársai ünnepire hangolták a tereket.
A földszinten és az emeleten is úgy alakították az ebédlőasztalok porcelánjait és ötvösműtárgyait, mintha uzsonnára, teadélutánra várnánk a látogatókat.

Bálnafigura Nádasdi Katalin alkotásai közül

Akárcsak két éve, idén is az előtérben, a Horti Pál-tükörnél, valamint a szemközti vörösmázas pálmatartóban gyönyörködhetünk a Knitwear alkotóinak, Farkas Imolának és Nádasdi Katalinnak munkáiban. Olyan vígan kötözi Kati az erdő állatait a tükör alatti girlandra, mintha az otthoni karácsonyfát díszítené. Maguk az elkészült állatok – papagájtól a krokodilig, a vizet spriccelő bálnától az oroszlánig – és a történetei is vidámak. A kötött, varrott állatok készülnek az ünnepre, a barátságos krokodil kezében Mikulás, aki nem túszként van ott, hanem ez az ajándéka. Az állatsereg ötletét egy orosz mesekönyv inspirálta, amely akkor került Nádasdi Katalin a kezébe, amikor gyerekének vakbélgyulladása volt. A kórházbeli élmények, a sok kicsi gyerek és a jófej doktornő, valamint Kornyej Csukovszkij meséje, a Doktor Hű De Fáy története összeadódtak. A nagy alakú képeskönyvében a doktor meggyógyítja az embereket és az erdő összes állatát. A szép grafikák nyomán készítette az állatos karácsonyfadíszeket. Minden állatszereplő szereti a doktort, aki a hasfájástól meggyógyította. Az orvost, Doktor Hű De Fáy-t pedig egy piros száj szimbolizálja, amelyet korábbi „Hatodik érzék”-projektjére készített. Ebben benne volt az is: mindent mondjunk ki. A kibeszélés pedig traumaoldó. A piros száj a Ráth-villában azt suttogja: boldog karácsonyt, és legyetek jól!

Farkas Imola alkotása - Mindent látó szemek és a szívek királya

A lépcsőház tövében, egy másik érzékszervünk inspirálta tárgycsoport kapott helyet, Farkas Imola Mindent látó szeme. Csupa hatalmas szem, amibe mindenki azt lát bele, amit akar, Dali-alkotástól Isten szeméig. Imolát egy előző projekt ihlette, ahol öltözéket és ékszert tervezett Lewis Carol Alice Csodaországban című művéhez. Ezt hozta karácsonyi dísznek egy minifenyőfára. Főszereplője a Fehér Nyúl, az érzékeny, változó lelkünk szimbóluma. A mese misztikumát kártyalapokkal is megeleveníti, és szívformákkal is: karácsonykor lássunk a szívünkkel.

A Hüttl készlet és Móró Barbara koszorúja

A földszinti szecessziós ebédlőben karácsony közeledtével megváltozott a teríték. Hüttl Tivadar teáskészlete került Pattantyús Gergely virágszerű üvegpoharai és tányérjai helyére. Négyen állják körbe az asztalt a múzeum munkatársai, az ideális helyét szeretnék megtalálni az összes kiöntőnek, pohárnak és kistányérnak. Radványi Diana, a kerámia- és üveggyűjtemény vezetője meséli, Hüttl a 19. század legvégén egy porcelánfestedét alapított, ahol fehér árura festett szép mintákat, így elég hamar nevezetes lett, és komoly megbízatásokat kapott. Aztán megnyitotta porcelángyárát is, ahol nagyon finom, vékony porcelánokat készítettek. Az asztalon látható készlet már felismerhetően art déco stílusú – a stilizált virágokkal, a jellegzetes népi motívumokkal nagyon modernnek hat. Ehhez a készlethez alkotta meg díszes koszorúját Móró Barbara üveg-, ékszer- és ezüstműves. Barbara a két évvel ezelőtti adventi kiállításra is gyönyörű koszorút készített, csak akkor a kiindulási pont a Pattantyús-szett vörösei voltak. Idei alkotásához a Hüttl-porcelánok kékjeit-zöldjeit tartotta alapnak. Barbara kék, zöld fújt gömbökkel, félgömbökkel, tányérszerű formákkal játszik, és játékosan behozza a bibék néhol rózsaszín, néhol sárga színeit is. Igyekszik minél aprólékosabban kidolgozni a munkát, és ragasztóanyagot egyáltalán nem használ. Fontosnak tartja, hogy minden kis üvegdarabkára készítsen valamilyen furatot, hogy átbújtatható legyen rajta az égősor, és az üveggömb rögzíthető legyen a múzeumtól kapott koszorúhoz. És hogy ne látszódjanak a furatok, mindegyiket egy-egy cseppel zárja le.
A díszek hetekig készültek. 30 apró gömböt, 80-90 üvegtányérkát és ugyanennyi cseppecskét fújt. Másodszor vesz részt az Iparművészeti Múzeum adventi programjában. Öröm neki a felkérés, mert kiléphet a megszokott rutinjából, azaz az ékszerkészítésből.

A zsúrkocsi a 20. század elejéről

Itt, a szecessziós étkezőben, az ablak mellé egy zsúrkocsi és egy bárasztal is kerül. Az előbbin egy 1910-es, sárga- és vörösrézből készült teafőző készlet található, érdekessége, hogy két horoggal egy kanna fel is függeszthető tartójára. A zsúrkocsiról Lovay Zsuzsanna, a bútorgyűjtemény vezetője azt meséli: mahagónira pácolták. Valamikor 1900 és 1910 között készült, valószínű Thék Endre bútorgyárában. Nagyon korszerű és angolos a megoldása. Egyrészt, ha picit megemelik, apró kerekeivel mozgatható. Ráadásul minden oldala lenyitható, és pakolható is rá.

A süllyeszthető bárasztal

Az 1900-1910 között, diófából készült, szépen polírozott bárasztal, amelynek egzotikuma, hogy süllyeszthető. Három üvegkészlet volt benne eredetileg, amit biztosan tudunk, hogy likőrös és konyakos. A fatálcára pedig dohányzóeszközöket raktak tulajdonosai.

A Budapesti Origami Club díszei

Tavaly egy ablakot, az idén a Képtár kandallóját díszítették a Budapesti Origami Club tagjai. A sokoldalú origami reneszánszát éli, mondja Gulyás Anikó elnök, aki szerint korábban az origamit rendre összetévesztették az oregánóval. Most már rengeteg helyen használják, és felkérik őket, hogy foglalkozásokat is tartsanak cégeknél és vásárokban, fontos események meghívóihoz készítsenek borítékokat. Anikó mindig keresi az újat. Most például a papírcsillagmintákhoz, mert már unja a sajátját. Húsz éve foglalkozik origamival, papírhajtogatással, ami ősi japán művészeti ág. Noha Kínából ered, a japánok fejlesztették művészeti ággá. Úgy gondolja, akárcsak Hunyadvári Szilvia csomagolás- és papíripari formatervező, nincs olyan forma, amely ne lenne meghajtogatható az állatoktól a növényekig, a fényképezőgéptől az ékszerekig. És nemcsak papírból, hanem textilből, például keményített szalvétából, vagy akár törülközőkből is. Szilvia például arra próbálja rávenni az embereket, minden papírt hasznosítsanak újra, újságok vagy kiadványok anyagából merítkezzenek. A Budapesti Origami Club régóta együttműködik múzeumunkkal. Évekig részesei voltak az Iparművészek Karácsonyának a Nagytétényi Kastélyban. A díszítő munkálatokban most tele pici és nagyobb, hajtogatott papírcsillaggal és cukortartóval a padló, mielőtt elhelyezik a fenyőgirlandon az alkotásaikat. Az alkalomhoz arany, piros és zöld szín dukál.

A meisseni szervízzel akár Ráthék is megteríthettek volna

Az emeleten, Ráth Györgyék ebédlőjében szintén terítéket cseréltek a gyűjteményvezetők, Ráthék eredeti bútorai közé egy pazar meisseni tea- és süteményes szett került. Radványi Diána arról mesél: ez a kék-fehér, hagymamintásnak nevezett szervíz, amelynek érdekessége, hogy egyáltalán nem hagymát mintáz. Inkább szerencsét hozó, bőséget jelentő gyümölcsöket, őszibarackot, gránátalmát, dinnyét és bambuszágat. Az úgynevezett kínaizáló minták roppant népszerűek a mai napig, sőt a cseh porcelángyárak utánozták is. Ami most a Ráth-villában látható: mind meisseni válogatás, és 1900 körül készült, így Ráth idejében ezzel is megteríthették volna az asztalt. A bunsen-égőn melegíthető teáskanna mellett a teaszűrő, a gyertyakoppantó és a csengő sem fém, hanem mind porcelán. A torta- és gyümölcstálak mellett csészék, desszertes tányérok és apró dzsemmes edény pihen. Ide nem került kortárs alkotás.

Tóth-Vásárhelyi Réka kokeshi babái

Tóth-Vásárhelyi Réka iparművész, rajztanár, a kokeshi babák nemzetközi hírű készítője a keleti szobában rakja ki csomagjából a fából készült gyönyörű babákat. Átszellemülten rakosgatja őket az üvegkubusok között, még nem tudja pontosan, mit hova helyez. Végül látomásszerű alkotást készít, címnek is a Látomást adja. Nem kimondottan erre a kiállításra alkotta ezeket a babákat, hanem a polcáról szemezgetett. Van elég ahhoz, hogy az ünnephez kapcsolódhasson. Először csak egyet akart hozni, aztán családnyi lett belőle. A legpicibb babától az idős emberig, az élet körforgását mutatja be, és az alapelemeket. Amikor visszatérünk, újra önmagunk leszünk – mondja. Vannak köztük tradicionális fababák és úgynevezett kreatívok is. A készítésüket japán, császári kitüntetésben részesített mesterétől tanulta. A mester ma már 93 éves, és hagyatéka részeként Réka 100 kiló fát kapott tőle, félkész babákat. Úgy érezte, nem tudja ezeket már befejezni. A magyar iparművész ezt roppant nagy megtiszteltetésnek és felelősségnek tartja. Pláne, hogy instrukciót sem kapott ahhoz, hogyan fejezze be őket. A mester azt mondta: „te úgyis jobban fogod tudni, mint én”.

A villában további alkotások is láthatóak majd, Bányász Judit, Borsódy Eszter, Botz Vivien, Darabos Anita, Latin Anna, Lőrincz V. Gabriella, Segesdi Borbála, Smetana Ágnes és Soltész Melinda készíti.
A közös karácsonyfára pedig minden művész elhelyezi a maga alkotását.
Az adventi programokért katt ide.