Sopron grafika

Látnivalókban, történelemben gazdag városunk, Sopron mindig kedvelt úticélja volt a hazai turizmusnak. Sajátos hangulata, a várost körülvevő természeti környezet mellett a nyugati határszélen fekvő település belvárosa hazánkban az egyik legjelentősebb műemlékegyüttes, melynek szinte minden épülete művészi és történeti értéket képvisel. Egy kvízben is bizonyára nyerésre állnánk, ha az egyik legismertebb sör vagy a legzamatosabb kékfrankos lelőhelyéről szólnának a kérdések, nem beszélve a leghűségesebb város címről, amelyet Sopron 1921-től visel büszkén. A kormány 2001. december 14-én döntött arról, hogy ezt a napot a hűség napjává nyilvánítja annak emlékére, hogy 1921-ben a soproniak népszavazással kinyilvánították maradási szándékukat. 
Utazzon velünk most soproni kapcsolódású műtárgyaink segítségével, nem fogja megbánni!

 Játékkártya, soproni kártya

Ez az 1800 körül készült ‘soproni kártya’ Scrusina Anna alkotása, aki 1776-1808 között élt a Trencsén megyei Vágújhelyen (Szlovákia). Egyetlen ismert munkája az itt bemutatott hiányos sorozat, amely a Közép-Európa-szerte egy évszázadon át gyártott egyalakos, úgynevezett soproni-képes kártyatípus korai emléke. A soproni ‘titulus’ onnan ered, hogy a népszerű, csaknem 100 éven át gyártott kártya papírcsomagolásán a kártyafestők az Oedenburger-Karte megjelölést – vagyis Sopron német nevét – használták, bár a termék nem feltétlenül Sopronban készült. Zsoldos Benő, a hazai kártyakészítés történetének kutatója erről azt írja: a kártyatörténészek és a kártyagyűjtők nemzetközi egyesülete, az angliai Playing Card Society amellett foglalt állást, hogy ezt a típust a szakirodalomban „Sopron/Oedenburg pattern”, vagyis „Soproni kártya” névvel jelöljék.

Sakkfigurák és játékasztal 

A Szikszai László által tervezett, dió- és jávorfából készült játékasztal és a hozzá tartozó sakk-készlet egyszerre játékos és rendkívül letisztult formavilággal lep meg minket. A bútort és a készletet is a soproni székhelyű sixay furniture gyártotta, amely a bútortervező-alapító tulajdonos és designer, Szikszai László ötlete és tervei alapján készült. A „Kabóca" fantázianevű bútorcsaládot többféle változatban és méretben gyártották, az egyedi elemeiből összeállított együttes egy játékasztalból, a hozzátartozó figurákból és két székből áll. Az asztal négyzetes lapjának közepére egy cserélhető – üveg – játéktáblát helyeztek, oldalára két kihúzható fiókot. Az asztalhoz 16-16 darab sötét és világos, esztergált, valamint faragott sakkfigura tartozik, a cserélhető táblák pedig sakk, malom és go (backgammon) játékokhoz készültek.

Címlapterv a Százéves Soproni Takarék számára

A Százéves Soproni Takarékpénztár. 
„E címmel tette közzé a jubiláló Takarékpénztár igen szép nyomásban, érdekes képekkel és változatos szöveggel százesztendős történetét. Városunknak e tiszteletreméltó régi intézete alapítását Széchenyi István nevével hozza kapcsolatba, ami annyiban felel meg a valóságnak, hogy a legnagyobb magyar volt a legelső részvényaláíró” - olvasható a kötet 1942-es ajánlója a Soproni Szemle hasábjain. A soproni nagykereskedők – Hofer Péter és Flandorffer Ignác – kezdeményezésére megalakult pénzintézet gondolatát a fent említett Széchenyi István már 1825-ben feljegyezte magának: „Takarékpénztár Sopronban” címmel. Tizenhét évvel később pedig - mint első részvényes - példaadása elősegítette a Soproni Takarékpénztár megalakulását, amely gesztust aztán a város vezető személyei követték.
A kötethez készült címlap tervét 1942-ben Lukáts Kató készítette, aki az 1930-40-es években a kor egyik legkeresettebb reklámgrafikusa volt, folyóirat-címlapok, könyvborítók és illusztrációk sokasága került ki a művész tervezőasztaláról az 1930-40-es években.

Kosárka fogóval 

Bár a város ötvössége talán a legkorábbi az ország nyugati részén – céhük 1612-ben alakult –, mégis csak a 18. század második feléből ismerünk Sopronból származó tárgyakat. A nagyon jó hírnévnek örvendő Gottlieb Kuhn ötvösmester ezt az ezüst kosárkát 1794-ben készítette.

  Soproni Kaszinó

Talán nem véletlen, hogy Széchenyi István neve újra előkerül cikkünkben, hisz a Soproni Kaszinó megalakítását is ő kezdeményezte a 19. század első felében, igaz, a városban sokáig nem volt állandó helyszíne. 1870-ben aztán megalakult az a Kaszinó Részvénytársaság, amely egy kimondottan erre szolgáló hely létrehozását tűzte ki célul. Ez végül 1873-ban nyitotta meg kapuit. A világháborúk sajnos nem kímélték az intézményt, így a 90 évig működő hajdani Kaszinóépületet 1963-ban végleg bezárták.
Ez az ex libris még a Kaszinó fénykorában készült, Ágoston Ernő munkája. A századforduló divatos stílusirányzatára jellemző növényi és hullámzó vonalak, a betűtípus is egyértelműen mutatja: egy nagyon szép szecessziós munkával állunk szemben.

Levelezőlap a soproni főtérrel

Sopron belvárosát ábrázoló képeslap tervével zárjuk a sort, amelyet a helyi születésű Bründl Ödön festőművész készített 1908-ban. A belváros és a többi városrész ma is őrzi a középkori időkbe visszanyúló utcahálózatot. „Gazdag történeti múlt, változatos művészeti formák és szerkezetek tárulnak a szemlélő elé, mikor a soproni régi utcákat rója.” (Soproni Szemle)