Terv - mennyezet részlet-Fisher Building, Detroit
Egyik legnagyobb elismerését az 1906. évi Milánói Világkiállítás magyar iparművészeti pavilonjával aratta, és nevéhez köthető az 1909-ben tervezett Velencei Biennále állandó magyar kiállítóhelyének épülete is: Maróti Géza építész, szobrász, festő és iparművész sokoldalú életművet hagyott hátra. A március 1-jén 149 éve született alkotóról most az Iparművészeti Múzeum gyűjteményében található fényképekkel, az általa tervezett épületek, domborművek bemutatásával emlékezünk.
Enteriőrfotó - az 1906. évi milánói világkiállítás magyar pavilonjának hallja az aranykalászos ívvel, tervezte Maróti Géza
A felvidéki kereskedőcsaládba született Maróti (eredeti nevén Rintel) Géza kőfaragó-inasként kezdte pályafutását, majd Bécsben és Pesten folytatta tanulmányait, ez utóbbi helyszínen már épülethomlokzatokat díszítő szoborművekkel (Gresham-palota és Kereskedelmi Bank) szerzett nevet magának.
Épületfotó - a Gresham-palota (Budapest, Széchenyi István tér 5.) főhomlokzata – a rizalitok közti első emeleti szakasz részlete
1906-ban a magyar szecesszió egyik kivételes művészeként a Milánói Világkiállítás pavilonjának megtervezését ő nyerte el, az üvegfedeles udvar és előcsarnok még a nemzetközi építész szakemberek csodálatát is kivívta. A bejáratok boltíveit kalászfüzérekből kialakított díszítmények fedték, az előcsarnok közepét pedig egy márványborítású medence uralta. A világkiállításon egy tűzvész azonban visszavonhatatlan károkat okozott a magyar pavilonban, így - bár kisebb területen és épületben - Maróti Géza, valamint Faragó Ödön közreműködésével újjáépítették, majd másodjára is megnyílhatott a kiállítás.
Enteriőrfotó - Az 1906-os Milánói Világkiállítás Magyar pavilonja, a kacsás kút
A VIII. Velencei Biennáléra elkészült magyar pavilont szintén Maróti tervezte 1909-ben, ez a kiállítótér az elsők között volt a nemzetek művészetét bemutató épületek között. A gazdagon díszített szecessziós épület eredeti állapota ma már csak fotókon látható, létrehozásában a kor olyan jelentős művészei működtek közre, mint a homlokzaton látható mozaikképet alkotó Körösfői-Kriesch Aladár és az üvegablakokat tervező Nagy Sándor. (Mindketten a Gödöllői Művésztelep művészei voltak.)
Terv - mennyezet részlet-Fisher Building, Detroit
Az 1920-as évektől Észak-Amerikában kapott nagyszabású megbízásokat, ezeket annak köszönhette, hogy jó kapcsolata volt a korszak egyik sikeres, nagynevű építészével, Albert Kahnnal, akinek a munkáihoz tervezhetett freskókat és díszítőelemeket. Így Maróti nevéhez köthetők a detroiti Fisher-Building szobrai és díszítőfestése (1928-29), valamint a szintén Detroit-ban található Livingstone Memorial fehér márvány világítótornyának reliefdíszei. Sok helyen említik a New York-i Rockefeller Center Radio City épületének főbejárati mozaik díszére kiírt pályázatra beadott pompás pályaművét, még akkor is, ha ezen végül nem nyert.
Nemzetközi hírnevet szerzett még neki a mexikói színház (ma a Szépművészetek palotája) színes üvegkupolája, belső berendezése, kupola fölötti bronz szoborcsoportja. Kutatómunkát végzett a jeruzsálemi Salamon temploma rekonstrukciós munkáihoz, amelynek tervét ma a British Museum őrzi. Az út inspirációjának hatására kezdett hozzá Atlantisz-könyvének munkálataihoz. Húsz évig foglalkozott az elsüllyedt Atlantisz kultúrájának kutatásával, és kultúrtörténeti munkájának részeként rekonstruálta a fővárost.
Enteriőrfotó - velencei Magyar Ház, előcsarnok részlete, Maróti Géza terve után
Maróti már az 1900-as évek elején sok időt töltött Zebegényben, amely aztán annyira megtetszett neki, hogy később telket vásárolt itt. 1912-ben hozzáfogott villája építéséhez, amelyet sosem fejezett be teljesen. Az 1930-as évektől tért végleg vissza Magyarországra, az Iparművészeti Iskola tanára és a műegyetem építészmérnöki karán a mintázás előadója lett. 1941-ben Budapesten, 66 évesen hunyt el.
Rajz - rekonstrukciós rajz a jeruzsálemi Salamon-templom aranyedényéhez
