Egykoron aranyárban mérték, és csak a leggazdagabbak juthattak hozzá. Többen veszedelmes felfedezőutakra indultak, háborúkat vívtak, hogy az ízesítő növényekből meggazdagodhassanak. Nehéz ma így gondolni a szinte bárhol elérhető fűszerekre, amelyeknek, kérgét vagy virágát, gyökerét vagy levelét, termését vagy magját használjuk. Nemcsak az ételek ízét emelik magasabb szintre, hanem akár gyógyhatással is bírnak, használják illatszerek, parfümök és gyógyszerek előállításához. Benéztünk az Iparművészeti Múzeum kerámia- és üveggyűjteményébe, hogy megmutassunk pár különleges fűszertartót.

Fűszertartó – Írószekrény alakú (Pozsony megye, 1732)

Védett tárgyként került az Iparművészeti Múzeum gyűjteményébe Strasszer Klára hagyatékából egy emeletes írószekrény formájú fűszertartó. A 40x20 centis tárolóedényke ónmázas fajanszból készült kék, zöld, sárga és lilásbarna festéssel – írta az 1994-es Magyar Iparművészetben Vadászi Erzsébet művészettörténész. A tartó alakja az augsburgi stílusú emeletes írószekrényhez hasonlít, amelynek elterjedését – többek között – a Habsburg Birodalomban, így Magyarországon is a 18. század második felére teszi. Vadászi Erzsébet szerint ez nem gyári darab, valószínűleg habán termék lehet a késői időkből. Bár a tetején lévő felirat 1732-re utal, a művészettörténész szerint ez jó pár évtizeddel később, 1770-1790 között készülhetett. Ennek okát abban látja: ha a fajansztárgy a formáját egy bútortól kölcsönzi, amely a 18. század elején készült, némi időeltolódást feltételez az elkészítése.

Asztaldísz – Írószekrény alakú, kihúzható fiókokkal (Tata, 1781)

Érdekes módon a kerámiagyűjteményben van egy hasonló emeletes, írószekrény formájú rokokó fajansz fűszertartó, amely a tatai manufaktúrában készült, az alján lévő felirata szerint 1781-ben.
A tatai fajanszmanufaktúrát gróf Esterházy József alapította halála előtt egy évvel, 1758-ban. Az itt készült, finoman mintázott és festett darabok hasonlítanak a holicsi fajanszokra. Ez nem meglepő, mivel a 18. század hatvanas éveinek végén számos kiváló holicsi mester települt át Tatára.

A magyar fajanszgyűjtemény ritkasága kicsinyített mása, sőt arányaiban is követi egy augsburgi eredetű, majd osztrák és magyar területen is elterjedt írószekrény-típust. A szekrényke tizennégy fiókja kihúzható, és fűszer tárolására alkalmas.

Fűszertartó - Alexandra Pavlovna étkészletének része (Szentpétervár, 1796 – 1800)

A szentpétervári Cári porcelánmanufaktúrában készült ez az asztali fűszertartó, amely Alexandra Pavlovna étkészletének része. József Károly Lajos főherceg adományozta az Iparművészeti Múzeumnak 1874-ben, és adott a készletből a Nemzeti Múzeumnak is, sőt megtartott valamennyit a családnak.
A hatalmas szett 74 darabja az Iparművészeti Múzeum gyűjteményében található ma is (tartozik hozzá tálaló, pohárhűtő, fagylaltos vagy hűtőedények, számtalan fedeles tál, tányér, csésze, valamint biszkvit porcelánplasztika az asztalközépre), és évekkel ezelőtt a Nemzetiben lévőkből intézményracionalizáláskor egyetlen tétel átkerült az Iparművészetibe. A két múzeum anyagából egy válogatás most látható a Nemzeti Múzeum Magyar Menyasszony című kiállításán is.

Tavaly József nádor ükunokája, Habsburg-Lotharingiai Mihály a feleségével járt a kerámia- és üveggyűjteményünkben, hogy megtekinthesse azt a porcelánkészletet, amelyet ükapja első felesége, Alexandra Pavlovna kapott nászajándékba.

Fűszertartó - Trompe l'oeil (tök, körte és alma alakú) edényekkel (Szilézia; Proskau (Prószków), 1770 – 1780)

Hogy mi is az a trompe l'oeil? Szemfényvesztő, csalóka tárgyak, optikai illúziók, amelyek az asztal közepén a barokk asztali edények kiegészítőivé váltak. Gyakran emelvényen egymás mellé pakoltak több efféle plasztikát, amely olykor tálalóedény is volt. Lehettek állatot formázók (kakas, fácán, kappan, elejtett vad feje), növény (káposzta, szőlő, spárgaköteg, citrom vagy dinnye, netán rózsa), és eléggé bizarrul néztek ki.

A felső-sziléziai Proskauban 1763-ban alapított fajanszgyárat gróf Leopold Proskowski birtokos. Nem sokáig élvezhette üzemét, 1769-ben párbajban életét vesztette. Carl Maximilian von Dietrichstein vette át a gyárat, aki 1783-ig működtette. Főként a strasbourgi és a holicsi fajanszokhoz hasonló, színes virágmotívumokkal díszített termékeket állított elő. De az itt bemutatott fűszertartóhoz hasonló, gyümölcsöket formázó asztali edények is szép számmal készültek.

Hasonló műtárgy megtalálható gyűjteményünkben, amely a tatai fajanszmanufaktúrában készült. 

Vida Judit: Fűszertartó fedéllel (készlet része) - Moholy-Nagy szellemében (Budapest, 1995 – 1997)

Limitálva, összesen tizenkét szériában készült el az a kétszemélyes étkészlet, amelyben ez a fűszertartó is helyet kapott. Vida Judit keramikusművész munkáját inspirálta a Bauhaus iskola tanára, Moholy-Nagy László művészete. A szettet a DeForma - A tíz éves DeForma Művészcsoport című kiállítást követően ajándékozta az alkotó az Iparművészeti Múzeumnak.

Az első készletet amúgy Yoko Ono képzőművész, zenész, dalszerző vásárolta meg Budapesten, több szett is jelentős gyűjtőkhöz került.

Fali sótartó, Kispesti Porcelán- Kőedény és Kályhagyár Rt. (Gránit-gyár) (Budapest, 1920-30-as évek

Mindenkinek ismerős lehet ez a felhajtható fedelű keménycserép sótartó. A kispesti gránitgyár nemcsak tömeggyártásra termelt, hanem iparművészeket is foglalkoztatott. A kísérleti gyártás 1923 őszén indult meg, 1924 tavaszán pedig a kemencével felszerelt gyár száz munkással megkezdhette a próbaüzemet. A cél az volt, hogy az országban hiányzó kőedényipart meghonosítsák. Itthon ugyanis főként porcelánt használtak a háztartásokban. A kőedények előállítása azonban sokkal olcsóbb volt, sőt az alapanyag minőségétől függően olykor porcelánminőségű használati tárgyakat is készíthettek belőle. A gyár első termékei tömegfogyasztásra szolgáló, olcsó fajansztermékek voltak: edényáruk, csészék, tányérok, főzőedények, tálak, vizeskorsók, zsíros- és lekvárosbödönök, levesestálak, fűszertartók, szószostálak, tojástartók, tálalóedények.

Az üzem első nagy formátumú vezetője a csehországi Basch Lipót volt: a gyár profilját szélesítette a művészi kerámiák felé, valamint a nemzetközi terjeszkedés. 1926-ban a vállalat mintatermet rendezett be Bécsben, és folyamatosan részt vett a nemzetközi árumintavásárokon, ahol a legújabb nemzetközi trendeket is figyelte.

1926–28-tól népszerűvé váltak az úgynevezett spritzdecor tárgyak, amelyek mintáit szórópisztolyokkal, sablonokkal készítették. Habár folyamatosan fejlesztették a gyárat, veszteségesen működött. A legnagyobb versenytársa a Zsolnay volt, amely az edénygyártásban és a szaniter termékek körében monopolhelyzetben volt. Az 1930-as évektől a gyár tervezőket is alkalmazott. 1926-tól például ott dolgozott Eva Zeisel, az a magyar származású formatervező, aki emigrációja után nemzetközi hírnevet szerzett munkáival. Gyűjteményünkben 36 munkája található meg, köztük két só- és borsszóró is. Ikonikussá vált az a darabpárja, amely a Town and Country asztali készlet része volt. A másik pár itt látható.