„Volt századunknak egy olyan művészeti irányzata, amelynek kivételesen nem a résztvevők adtak nevet, hanem a művészettörténészek – utólag. Ez az art deco, amit tehát fel kellett fedezni. Külföldön éppen úgy, mint idehaza. A Magyar art decót most az Iparművészeti Múzeum munkatársai – Bánszkyné Kiss Éva és Csenkey Éva – ínyenc újdonságként tálalják remek kiállításaik gourmand-jainak” – olvashatóak Vadas József sorai az Élet és Irodalom hasábjain Egzotikus és mai című írásában. A ‘Volt egyszer egy kiállítás’ című sorozatunkban most a közel 40 éve rendezett tárlatot idézzük fel korabeli fotókkal, figyelmet fordítva azokra az enteriőrökre és bútorokra, amelyek épp egy aktuális, múzeumunk közreműködésével létrejött art deco kiállításon is szerepelnek.
Bánszkyné Kiss Éva és Csenkey Éva tárlatvezetést tartanak a kiállításban
Az Iparművészeti Múzeum 1985-ös tárlatának vállalása az volt, hogy feltérképezze és körvonalazza a köz- és magángyűjteményekben fellelhető, az art deco magyarországi kialakulásához kapcsolódó tárgyakat. Amint azt Bánszkyné Kiss Éva a kiállításhoz készült katalógusban megjegyzi: a „20-as évek stílusával” illetett időszak művészeti produktumainak jellegzetességei már az 1910-es években feltűntek, amelyet sajátos népművészeti és keleti motívumok, konstruktivista formák képében fedezhettünk fel.
Az art deco mesterek és megrendelőik ebben az időszakban nagy rajongással használták az egyiptomi (az 1920-as évek elején fedezték fel Tutanhamon sírját), valamint az azték és az orientális motívumokat, az alkotók ekkor figyeltek fel az afrikai kultúra különlegességére és motívumgazdagságára is. A hazai art deco kiemelkedő alkotói – Kozma Lajos, Kaesz Gyula, Gádor István, Zilzer Hajnalka – kezei alól olyan művek kerültek ki, amelyek iparművészeti igényességű lakásberendezési tárgyak voltak. Legyen szó akár bútorokról vagy lakástextilekről. A századelőn felgyorsuló világ, az autók, gyorsabb közlekedési eszközök megjelenése a tárgyakon is újfajta ornamentika megjelenését hozta magával: népszerűvé váltak a villámmotívumok, a fémes színek, az ergonomikus vonalvezetés vagy a tükrök, üvegek és egzotikus fák stilizált formái.
Az 1985-ös a ‘Magyar Art Deco’ kiállítás is lakásenteriőrök formájában adott pillanatképet a stílusirányzat jellegzetességeiről, számos Kaesz Gyula és Lukáts Kató által tervezett berendezési tárggyal. Archív fotóinkon szemfüles olvasóink felfedezhetnek olyan bútorelemeket – egy hangszerekkel díszített zeneszekrényt (lásd képünkön fent), a Lukáts Kató által tervezett kétajtós szekrényt (lásd képünkön lent), valamint székeket és foteleket -, amelyek nem csak ezen az 1985-ös kiállításon, hanem az Iparművészeti Múzeum és a Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ együttműködésében nemrég nyílt Kaesz otthonok című kiállításban is láthatóak a Walter Rózsi-villában.
A majd’ 40 éve nyílt tárlat jelentős lépést tett a korszak „designtermésének felmérésére”, diskurzust indított a magyarországi törekvésekről.
Az art deco hazai kialakulásában fontos szerepe volt a századelőn megújuló népművészeti kutatásoknak is, a „sajátos magyar” stílus kialakítására való törekvésnek. A magyaros jelleget érzékelendő, az 1985-ös kiállítás kurátorpárosa – Bánszkyné Kiss Éva és Csenkey Éva – minden tárgytípusból válogatott, így díszpárnák, lakástextíliák, art deco mintás könyvek, kerámiák, kisplasztikák és bútorok is bőven szerepeltek.
