A Múzeumok Éjszakája az az esemény, amelyen mindent kicsit más szögből ismerhetünk meg. Aki már részt vett tárlatvezetésen A mi szecessziónk vagy a Dresszkód: art deco című kiállításokban, az is rengeteg újdonságot kap. Így volt ez múlt szombaton is, amikor a villa bejárata előtt kígyózott a sor. Aznap megannyi művészeti ág bemutatkozott: az iparművészet mellett a zene, a tánc, a film és az építőművészet. De nemcsak a villában volt állandó telt ház, hanem a kertben felállított sátorban is, ahova a kézműves workshopunk költözött az eső elől, és itt nézhették végig a Régi idők focija című programunkat, amelyben Ritoók Pál építészettörténész, a Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ múzeumi osztályának vezetője vetítéssel egybekötött előadásában megmutatta az art deco sportlétesítményeket. Továbbá itt vetítették a Maurice Ravel életéről szóló Bolero című francia filmet. A sátor tövéből pedig hallgathatták a villa hátsó teraszán muzsikáló dzsessztriót; velük – többek között – George Gershwin, Miles Davis, Duke Ellington, Cole Porter örökzöld melódiáinak feldolgozásai töltötték meg a szombat estét a Városligeti fasorban.
Akadt olyan vezetés a villában – különösen az időszaki teremben –, ahol meg kellett ismételni a programot, hogy minél több látogató meghallgathassa Moór Anikó restaurátort, aki a két világháború közötti időszak divatjáról, anyagairól, valamint a textilrestaurátori csapat munkájáról és rémálmairól mesélt. Megtudtuk, hogy a trianoni békediktátum mennyiben befolyásolta az 1920-30-as évek divatiparát, amikor nemcsak a divatot ellátó cégek, de a vásárlókör jó része is „elcsatolódott”.
Mesélt továbbá arról, hogy már akkoriban a trendet Párizs diktálta, és a budapesti szalonok ott vásároltak modelleket, amelyeket itthon újraalkottak. Szó volt az art deco időszak selyem- és nejlonharisnyáiról, és az ezekhez tartozó harisnyatartókról, a mesterséges anyagokból előállított textilekről, valamint a szintetikus szálakkal való kísérletezésekről. Azt is meghallgattuk, hogy a textil- és viseletgyűjtemény restaurátorai miként konzerválják a ruhákat, hogyan tisztítják, ha víz nem érheti, és miként simítják, vasalót ugyanis egyáltalán nem használnak. A szőrme a rémálmuk, különösen oda kell figyelni a tárolásra, és tisztítani is nehéz. Az szintén kiderült, a két világháború között gyakorlatilag egyáltalán nem mosták a felsőruházatot… az alsóruházatot tisztították-cserélték gyakran.
Különlegesség az úgynevezett devore bársony fogadóruha a kiállításban, amely növényi és állati eredetű szálakból készült. Kémiai eljárással kimaratták belőle a pamutot, és megmaradt a selyem, ettől kapta az áttetsző jelleget az anyag.
A művészettörténész Marosi Eszter a szimbólumok birodalmába vezette be a látogatókat A mi szecessziónk című kiállításban. Olyan érdekességekről mesélt – többek között –, mint a krizantém, amely stilizáltan jelenik meg egy-egy japán tárgyon, a keleti ország kabala virága, különösen az aranyszínű. Még a japán császári címerben is helyet kapott. Az arany és a sárga krizantémok a boldogságot és a bőséget jelentik, a fehér az ártatlanságot és a tisztaságot szimbolizálják, a piros és a rózsaszín pedig az életerőt és a szenvedélyt jelképezi. De ugyanolyan fontos szimbólum volt jó néhány állat és növény a szecesszióban, például a pillangó, az oroszlán vagy a liliom. Különösen a francia art nouveau-ban, amely a természetre épült.
A nagyvárosi sikket több programból is megismerhették a látogatók. Készíthettek tollas-flitteres csillogó fejdíszeket, apró fekete kalapkát és színes art deco brossokat. Könnyen követhető volt a villában és a kertben, hogy kik vettek részt ezen a foglalkozáson, hiszen órákig parádéztak a fejdíszekkel, brossokkal a látogatók. Nagy sikert aratott még az éjszakai ruha- és kiegészítők próbája, ahol szelfik tömege készült kalapban és legyezővel, kesztyűben. A tizenévesek is megnézhették egészen közelről, milyen volt egy fűző vagy hogyan tágították a kesztyűt egy hatalmas facsipesszel és miért kellett használni cipőgombolót. Sőt, hallhattak azokról a legendákról, miként kapta a nevét a NYLON. (Az egyik elmélet szerint New York és London betűiből „kavarták", mások szerint ez egy betűszó, amelyet a feltalálók feleségeinek keresztneveiből, azaz a nevük kezdőbetűiből raktak össze.
Úgy a bemutatóra, mint a tánctanulási lehetőségre is sokan voltak kíváncsiak. Barabás Béla és Juhász Dina, azaz a KITango táncosai nemcsak a lépéseket oktatták, hanem a vezető szerepéről és a partner önállóságáról, szabad akaratáról, valamint a tangó improvizálási lehetőségeiről is meséltek.
A Downton Abbey mindig is egy hívószó. Olyan sokan szeretik ezt a tévésorozatot, hogy a Mare Temporis programja, a Downton Abbey-től a Ráth-villáig. Kalandozás az art deco és a brit arisztokrácia világában – mindig bombabiztos siker. A sorozat egy-egy szereplőjének barátnőiként kétszer is kalauzolták a villában az érdeklődőket az 1920-as évek világában. Akit vonz ez az esemény, jelezzük, szeptember 7-én újra megszervezünk a Downton Abbey-estet, sőt, már jegyek is kaphatóak rá itt.
Mekkora az esélye annak, hogy egy szecessziós kiállításban két kortárs művész alkotásai szerepelnek, és egyikük épp eljön látogatónak a tárlatvezetésre? Kicsi. Nos, A NŐ 3x: műtárgyak, művésznők, szépasszonyok címűn a szecessziós fogadószobában Horváth Hilda bemutatta a teremben látható gyönyörű üvegvázák alkotóját, Smetana Ágnes üvegművészt.
Az Iparművészeti Múzeum Nagytétényi Kastélymúzeuma is rengeteg helyi érdeklődőt vonzott. Hosszú évek után ezen a nyáron ideiglenesen látogatható a kastély. Szeptember 7-ig látható itt az utazókiállításunk, a Dresszkód: szecesszió. A századforduló öltözékeit és női divatját bemutató tárlat mellett a közönség ismét birtokba vehette a kastélykertet, voltak, akik csak az épület és kert miatt tettek egy látogatást. A kiállítást a hétvégén a Múzeumok Éjszakája karszalaggal lehetett megtekinteni. Sokan ezt a tárlatot és a környék egyéb Múzéj-helyszíneit (Barlanglakások, budafoki Törley Múzeum) választották programul. Az egykori Rudnyánszky-kastély az egyik legismertebb magyar barokk műemlék, amelynek két korabeli stílusú termében láthatóak szeptember 7-ig a szecessziós stílusú öltözékek. Csütörtöktől ide is érvényesek a Ráth-villa kombinált jegyei, valamint a helyszínen 2200 forintos belépő váltható a kastélyba. Aki kedvezményre jogosult, féláron nézheti meg a kiállítást, a 65 éven felüliek meg ingyenesen.
Részletek és kastély nyitvatartása itt.
