„Kedves Olga, az új esztendőt — „évek, ti még jövendő évek!" — szépen akarom kezdeni: levelet írok Magának, a leghívebb barátnak, — ha megengedi és megérdemlem — a világ „legszeretetreméltóbb"M"e de Sevigne-jének.”
Vajon ki lehet a Juhász Gyula által megszólított titokzatos hölgy, Olga, akit „M”e de Sevigne-nek nevez egyik levelében? Nem más, mint Payr Hugóné Dr. Elefánt Olga, az Iparművészeti Múzeum első könyvtárosnője, művészeti író.
Elefánt Olga az egykori Torontál vármegyéhez tartozó Zichyfalván született 1886. április 2-án dr. Elefánt József orvos (1855-1901) és Sikor Jolán tanítónő (1859-1936) második gyermekeként. A neves irodalomtörténész, kritikus, egyetemi tanár, az Egyetemi Könyvtár igazgatójának, Toldy Ferencnek (1805-1875) a dédunokája anyai ágról. (2) Iskoláit bentlakásos növendékként Egerben, az Angolkisasszonyok Intézetében végezte, ahol az 1902/1903. tanév végén tanítónői oklevelet szerzett. Különbözeti érettségi vizsgát a budapesti VII. kerületi Állami Főgimnáziumban tett még ugyanebben az évben.
Payr Hugóné Dr. Elefánt Olga, az Országos Magyar Iparművészeti Múzeum könyvtárosa 1912-1923 között
Forrás: MNM KK Iparművészeti Múzeum_Adattár _FLT 6928
Tanulmányait a Budapesti Tudományegyetemen folytatta 1903 és 1907 között, a kor neves művészettörténész tanárának, Pasteiner Gyula (3) tanítványa volt művészettörténet szakon, az első női bölcsészhallgatók egyike, ún. rendkívüli bölcsészhallgató.(4) Elefánt Olga doktori értekezését is hozzá írta „A tér és a testtömeg az építészetben” címmel, amelynek témáját a következőképpen fogalmazta meg: „Dolgozatomnak czélja […] a tértömeg és a testtömeg egymássali egyezkedését, egymás melletti életét, majd együttes életét figyelemmel kísérni, tekintettel azonban […] az emberi testnek és arányainak az építészet fejlődésére gyakorolt hatására.”(5)
1907. június 18-án szigorlatozott művészettörténetből, valamint magyar irodalom és francia irodalom melléktárgyakból cum laude minősítéssel. Disszertációja könyv alakban is megjelent 1908-ban.
„A tanulmány egy roppant tájékozott, olvasott művészettörténészt, építészettörténészt mutat, a választott tárgy is különös, nem éppen bölcsészlányra jellemző – jegyzi meg Ilia Mihály”.(6) Doktorrá avatásával kapcsolatban az alábbiakat olvashatjuk a korabeli napilap, a Pesti Hírlap 1907. június 29-i számában, Az utolsó doktoravatás című rovatban: „A budapesti tudományegyetemen pénteken volt ebben az iskolai évben az utolsó doktoravatás, mely alkalommal 46 jog- és államtudományi, két orvos és 11 bölcsészeti doktor tette le az esküt az egyetem tanácsa előtt. Nagyszámú, előkelő közönség nézte végig a tömeges doktoravatást, melynek érdekes mozzanata volt, hogy a felavatást kérő beszédet egy ifjú leány, maga is bölcsészdoktor, intézte az egyetemi tanácshoz. A kisasszony Elefánt Olga […].” (7)
Elefánt Olga sorsa úgy alakult, hogy az egyetemen a nyugatos íróknak, költőknek, többek között Juhász Gyulának, Babits Mihálynak és Kosztolányi Dezsőnek lett az évfolyamtársa. Velük együtt részt vett a legendássá vált Négyesy László (8) vezette irodalmi szemináriumokon, amelyekről Juhász Gyula a következőket írta: „Van a budapesti magyar királyi tudományegyetem bölcsészeti fakultásán egy állandó irodalmi szeminárium, amelynek hivatalos neve: Magyar stílgyakorlatok. Vezető tanára Négyesy László. ... A padokban diákok és diáknők ültek, akikből idővel a mai magyar irodalom javarésze rekrutálódott.” (9)
Az egyetemi évekhez nemcsak a művészettörténeti és irodalmi tanulmányok kötődnek, hanem Juhász Gyula plátói szerelme is. Elefánt Olga és Juhász Gyula több mint egy évig tartó levelezése (1906-1907) irodalomtörténeti érdekesség. Hogyan is kezdődött? Juhász Gyula általunk ismert első levele így íródott „64 darab első osztályos latin és magyar gyakorlat kijavítása után szeretettel és tisztelettel üdvözli magát, kedves Olga kisasszony a Négyesy órák volt öregebbje, most szigeti professzor, az első gimn. osztály főnöke. És üdvözlöm a Fiatalságot általában és különösen, és kíváncsi vagyok, hogy mennek a stílgyakorlatok? Kik most a költők és a tudósok, a Pogányok mit csinálnak? Kik szerelmesek?” (10) Elefánt Olga ily módon válaszolt 1906 kora őszén:„Tudja-e, hogy Maga megörvendeztetett engem? Éppen Magáról gondolkodtam egy-két napja már, és egyszerre itt az életjel az én tisztelt elődöm és egyszersmint utódomtól... Lupus in fabula. …„ (11)
„Elefánt Olga jó levelező partner volt, nem egyszerű válaszokat írt Juhász kérdéseire, hanem sok-sok biztatást a kétségeivel viaskodó fiatal költőnek. … Igazi női ráérzéssel veszi észre, hogy a kishitűségből Juhászt önértékeire kell ébreszteni, anyáskodó szeretet van benne a költő iránt, de Juhásznak az azokra a fölhangjaira, melyekből egy kicsit a reménykedő szerelmes szava hallik, nem válaszol, bár a szerelemről szó van leveleiben. A levelezést a költő kezdi, Elefánt Olga becsülettel válaszol, levélváltásuk megszakadásának okát nem ismerjük. 1907 után Elefánt Olga és a költő kapcsolatának nincsen nyoma.” (12) Levelezésük kapcsán Elefánt Olgától hat, Juhász Gyulától négy levelet ismerünk. Dr. Payr Egon, Elefánt Olga unokája írta meg, hogy az 1980-as években könyvespolcuk egyik könyve lapjai között bukkant rá Elefánt Olgának Juhász Gyulától kapott leveleire, amelyeket eljuttatott Ilia Mihálynak, aki a Tiszatáj 1983/4. számában ismertette azokat. Az értékes kéziratokat napjainkban az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára őrzi.
Elefánt Olga neve a Babits Mihály – Juhász Gyula – Kosztolányi Dezső közti levelezésben is feltűnt, amikor Kosztolányi 1904 decemberében ezt írta Juhásznak: „Köszöntöm volt ideáljaimat; én minden nap látom őket a szerelem rózsás ködében. Együtt és külön Nórát, Schmidt Erzsikét, az Elefántot.”(13)
Babits Mihály, Juhász Gyula és Kosztolányi Dezső a szegedi Tiszaparton, 1923
Forrás: Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest_F.3867
„A levelekből kiderül, hogy a híres Négyesy-szemináriumok ifjainak szerelmi ideáljairól van szó. Elefánt Olga nem mindennapi jelenség lehetett, mert nem pusztán tagja volt a Négyesy-szemináriumnak, hanem Juhász Gyula után 1907-ben titkára is, ami ekkor elég különös, hiszen az egyetemista nők nem nagyon régen kezdték meg egyetemi szereplésüket. Még egyetemista korában a pesti egyetem Művészettörténeti Tanszékének könyvtárában a könyv- és reprodukciós gyűjtemény „őre"-ként működött"- írta róla Ilia Mihály.(14)
E tevékenységének folytatása lehetett, hogy az egyetem elvégzése után pár hónapot a Budapesti Tudományegyetem könyvtárában gyakornokoskodott. Művészettörténészként a pályán való elhelyezkedés nehézségeiről, lehetőségeiről a pályatárs és egyben barátnő, Hoffmann Edith (15) így írt: „Légüres térben mozogtam, mert hiszen a múzeumi helyek mind be voltak töltve és akkoriban igen komoly élőítéletek állották útját a tudományos női pályáknak. Valahogy idegenkedtek a nőktől és én pontosan tudtam, hogy nem fogom hasznát venni, ha művészettörténész leszek, de olyan belső kényszerűség hajtott, hogy nem törődtem semmivel. Aztán változtak az idők és mi hárman, Elefánt Olga, a nővérem és én, voltunk az elsők, akik múzeumi alkalmazásba kerültünk. Még mindig az volt a helyzet, hogy a nők betörését a tudományos színvonal rovására könyvelték el, de aztán — mondja, kissé megemelve a fejét — sikerült bebizonyítanunk, hogy ez tévedés.” (16)
Az 1900-as évek elején a nők megítélését ismerve a tudományos pályán, joggal merül fel a kérdés: Elefánt Olga hogyan lett mégis az Országos Magyar Iparművészeti Múzeum alkalmazottja?
Az 1908. március 30-i Adattári iktatókönyvben található bejegyzés (17) szerint Elefánt Olga „az Orsz. M. Iparművészeti Muzeumban végzendő iparművészeti tanulmányok céljából adományozandó ösztöndíj tárgyában folyamodott” a miniszterhez.(18) Erre válaszul az 1908. június 20-án kelt, a Vallás- és Közoktatási Minisztérium által írt levélben arról tájékoztatták, hogy ösztöndíjasként az Országos Magyar Iparművészeti Múzeumba rendelték ideiglenesen, az igazgató (19) által meghatározott munkakörben való működésre, évi 1500 korona tiszteletdíjjal. (20)
További iratok alapján 1909-ben eredménytelenül pályázott a múzeumi segédőri állásra. (21) 1911-ben azonban – akkor már „Pay’r Hugóné Dr. Elefánt Olgát – ideiglenes minőségben, egy év próbaidő fenntartásával II. oszt. segédőrré nevezték ki, évi 1600 korona fizetéssel, 400 korona személyi pótlékkal és 900 korona lakbértámogatással. (22) Hivatali esküjét 1911. július 29-én tette le. (23)
1912-ben, az egy év próbaidő lejárta után „miután a nevezett segédőr ellen kifogás nem merült fel, sőt megfelelő készültségű, lelkiismeretes és szorgalmas tisztviselőnek bizonyult”, állásában végleg megerősítették. (24) Az Iparművészeti Múzeum könyvtárosa lett, 1921-ben múzeumi őri címet kapott.(25) Ám a tisztviselő rangsor megállapításánál „azon kérését, hogy „a múzeumi őrök között az első helyre osztassék be, mivel előmenetelében többszöri mellőztetés antifeminista okokból történt" – elutasították.(26) A szakmai munkát azonban kettétörte az 1923-ban bekövetkezett múzeumi leépítés.(27) Az 1923. október 30-án kelt 6742. eln.sz. rendelettel, az 1923. évi XXXV. törvénycikk alapján elrendelt létszámcsökkentés következtében állásából elbocsátották (28), 1923. november 1. és 1924. június 30. között összes illetményének élvezete mellett szabadságolták, ezt követően 1924. július 1-jével 38 évesen ideiglenesen nyugdíjazták. (29) További életútja 1951-ben bekövetkezett korai haláláig még kutatásra vár.
Iparművészeti és építészeti vonatkozású tanulmányai, írásai – művészeti íróként – az Országos Magyar Iparművészeti Múzeum által kiadott kiadványokban, katalógusokban, az Új Időkben, és számos szaklapban jelentek meg. Többek között ő írta a Művészeti Lexikon (Bp., 1935), a Révai Nagy Lexikona (Bp., 1911-1926), az Uj Lexikon (Bp., 1936) iparművészeti vonatkozású szócikkeit.
Dr. Elefánt Olga doktori oklevele Forrás: Magyar Iparművészet, 1910. XIII. évf. 6. sz. IV. melléklet
„Magas intellektussal bíró, széles érdeklődési körrel rendelkező alkotó. Írásait az választékos stílus, az igényesség és az adatgazdagság jellemzi.” – olvashatjuk az egyik magyar antikvárium által elárverezett művének kapcsán, annak könyvismertetőjében. (30) Számos ismeretterjesztő és tudományos előadást is tartott iparművészeti témában a múzeumban töltött idő folyamán. Elefánt Olga alakja a kor képzőművészetében is feltűnt: a Katolikus Szemle 1930. évi 2. számában (31) a Képzőművészeti szemle rovatban arról olvashatunk, hogy a Műcsarnok 1929/1930. évi téli tárlatán szerepelt a kiállított portréja: „Annál ragyogóbban kifejezett, megkapóan színes, némikép stilizált kép itt Payr Hugóné arcképe, Gábor Mórictól. (32) Férje Payr Hugó (1888–1976) olimpikon birkózó, újságíró, legitimista politikus volt, akivel 1910-ben házasodtak össze. Három gyermekük született: Payr Ede Egon (1912-1967), Payr Zita (1915-1985), Payr Erika (1915-1987). Elefánt Olga 1951-ben hunyt el. Sírja a Farkasréti temetőben található.(33) Leszármazottai ma is élnek. Karakteres személyisége a 21. században is jelen van: 2009-ben Pozsgai Zsoltnak a Móricz-évforduló kapcsán készült, Naplopók: Játék az irodalommal (34) című színdarabjában a rejtélyes, sokarcú nő, aki egyszerre inspirálta és zavarta össze a férfiakat.
„A legendás hírű Négyessy László nyelvész, irodalmár stílusszemináriumain a Nyugat első nemzedékének majd minden tagja részt vett. Ez adta a kiinduló ötletet a Naplopókhoz, amelynek alapszituációja: a Négyessyre várakozó és naplót író Ady, Babits, Kosztolányi, Tóth Árpád és Juhász Gyula társaságába becsöppen a fiatal Móricz, oldalán Elefánt Olgával, akiről kiderül, hogy mindegyikük múzsája, mert Mihályi Rozália (Ady), Klima Ilona (Juhász), Harmos Ilona (Kosztolányi), Lichtmann Anna (Tóth), Holies Janka (Móricz), sőt, Babits „három pőre lánya" is.” (35)
A cikk szerzője: Farkas Tünde, főkönyvtáros, MNM KK Iparművészeti Múzeum
A jobb oldali galériában szereplő képek: Elefánt Olga Juhász Gyulához írt levele, Budapest, 1907. május vége.
Lelőhely/forrás: Móra Ferenc Múzeum, Szeged.
Jegyzetek:
(1) Juhász Gyula levelei Elefánt Olgához. Közli ILIA Mihály, Tiszatáj, 1983/4, 37.
(2) Toldy Ferenc, Schedel (Buda, 1805. augusztus 10. – Budapest, 1875. december 10.) irodalomtörténész, kritikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, 1843 és 1874 között az Egyetemi Könyvtár főigazgatója
(3) Pasteiner Gyula (Tata, 1846. március 7. – Budapest, 1924. november 8.) művészettörténész, műkritikus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes, utóbb tiszteleti tagja. 1885-től 1916-ig volt a Budapesti Tudományegyetemen a művészettörténet egyetemi tanára
(4) MÜLLER Ildikó: A Budapesti Tudományegyetem nőhallgatóságának társadalmi összetétele (1896-1914). Korall, 2001/3-4, 203.
(5) ELEFÁNT Olga: A tér és a testtömeg az építészetben. Budapest, [Szerző], 1907. [Különnyomat: Athenaeum, 16. 1907.]
(6) ILIA, 42.
(7) Pesti Hírlap, 1907. június 29, 12.
(8) Négyesy László (Szentes, 1861.03.06. – Budapest, 1933.01.07.) irodalomtörténész, esztéta, stiliszta, a Magyar Tudományos Akadémia rendes, majd tiszteleti tagja. 1911-től 1932-ig volt előbb a magyar irodalomtörténet, majd az esztétika tanszékvezető tanára a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen
(9) JUHÁSZ Gyula: Négyesy órák, Szeged és Vidéke, 1918. május 4.
(10) ILIA, 36.
(11) Elefánt Olga levelei Juhász Gyulához. Juhász Gyula összes művei 9. Levelezés I. 1900-1922. Szerk. Péter László. Sajtó alá rend. Belia György, 120.
(12) ILIA, 42-43.
(13) Kosztolányi Dezső levele Juhász Gyulának, Szabadka, 1904. dec. 29. Kosztolányi Dezsô Levelezése 1. 1901–1907. Kritikai kiadás, szerk. BUDA Attila et al., Pozsony, Kalligram, 2013, 309.
(14) ILIA, 42.
(15) Hoffmann Edith (Brassó, 1888. december 7. - 1945. április 8.) művészettörténész, muzeológus
(16) BELLA Andor: Útravaló, Uj Idők, 1944/1,136-137.
(17) MNM KK Iparművészeti Múzeum. Adattár. 170/1908
(18) A Vallás-és közoktatásügyi miniszter ekkor (1906-1910): gróf Apponyi Albert (Bécs, 1846. május 29. - Genf, 1933. február 7.) politikus, miniszter, nagybirtokos, a Magyar Tudományos Akadémia igazgatósági tagja
(19) Az Országos Magyar Iparművészeti Múzeum főigazgatója ebben az időszakban (1902-1932): Csányi Károly (Győr, 1873. szeptember 7. – Budapest, 1955. december 30.) építész, művészettörténész, műegyetemi tanár
(20) MNM KK Iparművészeti Múzeum. Adattár. 269/1908
(21) MNM KK Iparművészeti Múzeum. Adattár. 157/1909
(22) MNM KK Iparművészeti Múzeum. Adattár. 395/1911
(23) Az eskütétel szövege így hangzott: „Én Pay’r Hugóné dr. Elefánt Olga az Országos Magyar Iparművészeti Múzeumhoz 1911. július hó 18-án kineveztetvén, esküszöm az egy élő és mindenható Istenre, hogy ő Császári és apostoli király felsége, I. Ferencz József urunk és királyunk személyéhez és uralkodó házához, ugyszintén Magyarország alkotmányához mindenkor hű leszek; a vallás- és közoktatásiügyi m. kir. miniszter, a muzeumi igazgató és hivatali főnököm által adott és adandó utasitásokat pontosan teljesitem és lelkiismeretesen ügyelek a reám bizott tárgyak rendben tartására, megőrzésére, valamint ügyelek arra, hogy közülük semmi el nem idegenitessék; minden igyekezetemet az Intézet és a Tudomány diszének és hasznának előmozditására forditom, a netalán fenyegető károk elháritására pedig legjobb tehetségem szerint törekedni fogok. Isten engem úgy segéljen.”
(24) MNM KK Iparművészeti Múzeum. Adattár. 536/1912
(25) Hivatalos Közlöny, 1921/25, 308.
(26) Vörös Géza Klebelsberg Kuno és az Országos Magyar Gyűjteményegyetem. Levéltári Szemle, 2010/3, 34.
(27) A Vallás-és közoktatásügyi miniszter ebben az időszakban (1922-1931): gróf Klebelsberg Kuno (Magyarpécska, 1875. november 13. – Budapest, 1932. október 11.) jogász, országgyűlési képviselő, művelődéspolitikus, belügy-, majd vallás- és közoktatásügyi miniszter, Magyar Történelmi Társulat elnöke. Az Országos Magyar Iparművészeti Múzeum főigazgatója hasonlóan a múzeumba kerülés idejéhez, Csányi Károly (Győr, 1873. szeptember 7. – Budapest, 1955. december 30.) építész, művészettörténész, műegyetemi tanár
(28) 1923. évi XXXV. törvénycikk a közszolgálatban álló tisztviselők és egyéb alkalmazottak létszámának csökkentéséről és egyes kapcsolatos intézkedésekről: https://net.jogtar.hu/ezer-ev-torveny?docid=92300035.TV&searchUrl=/ezer-ev-torvenyei%3Fpagenum%3D39
(29) MNM KK Iparművészeti Múzeum. Adattár. 208/1924
(30) https://www.antikvarium.hu/aukcio/index.php?t=cd&bid=856587&aid=10107
(31) Temesi Pál: Képzőművészeti szemle, Katolikus Szemle, 1930/2, 160.
(32) Gábor Móric festőművész (1889. március 20. - 1986. szeptember 12.)
(33) Az unoka, dr. Payr Egon írásbeli tájékoztatása szerint
(34) https://szinhaz.net/wp-content/uploads/pdf/drama/2009_08_drama.pdf
(35) https://szinhaz.net/2010/02/25/nanay-istvan-melto-fohajtas/
Dr. Elefánt Olga bibliográfiája:
Elefánt Olga: A tér és a testtömeg az építészetben. Különlenyomat a M. Tud. akadémia "Athenaeum" cz. folyóiratából, Hornyánszky Viktor Cs. és Kir. udvari Könyvnyomdája (Budapest). 1907. 30 p.
Elefánt Olga: Amateur gyűjtemények kiállítása az Iparművészeti Múzeumban In: Vasárnapi Ujság. 1907. 54. évf. 988.p.Elefánt Olga: Építészeti stílusok In: Művészet. 1909. 8. évf. 4. sz. 219-225.p.
Elefánt Olga: A recemunka In: Díszítőművészet. 1. évf. 7. sz. 1914. 205-211.p.
Payrné Elefánt Olga: Iparművészeti Múzeumunk bútorgyűjteménye In: Magyar Iparművészet. 1915. 18. évf. 6. sz. 298-309.p.
Payrné Elefánt Olga: Iparművészeti Múzeumunk holicsi fajanszgyüjteménye In: Magyar Iparművészet. 1916. 19. évf. 3. sz. 87-90.p.
A bútorgyűjtemény In: Az Országos Magyar Iparművészeti Múzeum és gyűjteménye 1896-1915. Kiadja az Orsz. Magy. Iparművészeti Múzeum. Budapest, Atheneum, 1916. 23-27.p.
A holicsi fajanszgyűjtemény In: Az Országos Magyar Iparművészeti Múzeum és gyűjteménye 1896-1915. Kiadja az Orsz. Magy. Iparművészeti Múzeum. Budapest, Atheneum, 1916. 28-30.p
A Magyar Nemzeti Reneszánsz-Társaság aukciója. Kiállítás: 1921. január 16-19. Aukció: 1921. január 22-26. Írták: Beer [József Konstantin] I. Constantin, Rózsaffy Dezső, Payr Hugóné
Budapest, „MIRT” R.T., Pester Lloyd-Társulat nyomdája, 1921. 83 p., 2 t.
Dr. Elefánt Olga: Az ötvösség technikái In: Nemesfémipari Közlöny. 1930-01-16 / 3. szám, 51-52.p.
Dr. Elefánt Olga: Az ötvösség technikái (folytatás) In: Nemesfémipari Közlöny. 1930-01-23 / 4. szám, 71-73.p.
Payr Hugoné: A keleti szőnyeg In: Uj Idők.1938. 2. sz. 25-26.p.
Révai nagy lexikona : Az ismeretek enciklopédiája. 1–21. kötet. Budapest, Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság, [1911–1935] - szerző
Művészeti lexikon: Építészet, szobrászat, festészet, iparművészet. 2. bőv. átdolg. kiad. I-II. kötet. Szerk. Éber László
Budapest, Győző Andor, 1935 - szerző
Uj Lexikon : A tudás és a gyakorlati élet egyetemes enciklopédiája 6 kötetben Szerk. Juhász Vilmos, Dormándi László Budapest, Dante-Pantheon Kiadás, 1936 – szerző
