Tematikus sétákon, előadásokon, tárlatvezetéseken, és családi workshopokon több száz embert mozgattak meg az Iparművészeti Múzeum hétvégi szecesszió világnapi programjai. Kiemelt helyszín volt a Ráth György-villa és a Fővárosi Állat- és Növénykert, továbbá Budapest-szerte sok ponton csatlakozhattak az érdeklődők, akik megfigyelhették műtárgyakon és a természetben az esemény idei fő témáját: az állatokat.
Kerek élményt kapott építészet, műtárgy és az élő állatok kapcsolódásain, aki meglátogatta az Iparművészeti Múzeum szecesszió világnapi programjait. Sokan megtervezték a napjukat, unokástul, gyerekestül megnézték azokat a műtárgyakat a Ráth-villában, amelyeket később a SzecessziZoo szabadtéri zoopedagógiai foglalkozáson vagy az állatkerti tematikus sétákon viszontláthattak.
Sokszorosan szerencsések voltak, akik az állatkerti programjainkra eljöhettek. Egyrészt több száz jelentkező közül sorsoltuk ki a páros belépőiket, részt vehettek sétáinkon, ahol még a rejtőzködő állatok is megmutatták magukat a verőfényes szombaton. Mire eleredt az eső, még a kézműves workshopunk is véget ért, karban, nyakon vihették haza az állatos ékszereket a gyerekek.
Okostelefonnal – QR kód segítségével – lehetett a gyűjteményi oldalon még több infóhoz jutni a 20 táblán látható műtárgyról, majd az élő állatokat tanulmányozhatták tisztes távolból a látogatók. (Az állatábrázolások szimbolikája a századforduló művészetében alcímet viselő Bizarr szecesszió című interaktív workshopon szintén szerepe volt az okostelefonnak.) Érkeztek kérdések bőségesen, sőt jó pár néző a beszélgetős séta után azt tudakolta Hanga Zoltán szóvivőtől: mi kell ahhoz, hogy valaki állatgondozó legyen?
Aki eljött erre a programra, olyan érdekességeket is megtudott például, hogy az április végén, körülbelül 80 kilóval született kiselefánt, Samu mára nagyjából megduplázta súlyát. A Júlia-lepke a természetben a szükséges ásványi anyagot a kajmán könnyéből nyeri, valamint a Széchenyi-fürdő termálvizét is használják az állatok medencevizéhez, vezetékes vízzel hűtve. Másokat az építészeti séta varázsolt el: bemehettek a hajdani oroszlánbarlangba, hogy lássák egy Neandervölgyi-család mindennapi életéről szóló makettet.
A Belvárosi vadon című városi sétán azokat a titkokat leshették meg a látogatók, amelyekre hétközben, rohanva, telefonálva ritkán akad idő. Mert milyen gyakran állunk meg megcsodálni az épületek homlokzatait? Tudták, hogy van olyan hely, ahol a legnyaktörőbb mutatvány sem segít? A Postatakarékpénztár bizonyos állatalakjai ugyanis alig látszanak az utcáról. Ha ezt hajdanában szóvá tették Lechner Ödön építésznek, mindig azt válaszolta: látják a madarak meg a Jóisten…
Kőrössy Albert Kálmán egyik legismertebb épületénél, a Walkó-háznál az építészt idézték: otthonossá tehető az épület, ha a díszeket az ország állat- és növényvilágából merítik, és azt stilizálják.
A Normafához és a Margitszigetre érkező világnapozók kisebb élő állatokat és preparátumokat nézegethettek, összevetve a múzeum műtárgyain látható ábrázolással. Így az érdeklődők a természetbe vonulva szétnézhettek az eredeti természeti területen.
A Ráth-villában már készül újabb időszaki – viselettörténeti – kiállításunk a Dresszkód: Szecesszió, ahol az érdeklődők a kiállításkészítés hátteréről, a tárgyak restaurálásáról és az installálásáról kaptak információt.
A villakert vibrált a gyerekektől és a színes, tollas fejdíszektől, amelyeket múzeumpedagógusaink segítettek elkészíteni. Emellett lehetett szecessziós mintákat és formákat ábrázoló gipszöntvényeket is festeni. Sok gyereket bevittek a múzeumba is a szülők, hogy megnézhessék a gyűjteményben található műtárgyak állatábrázolásait és színvilágait – művészettörténészeink segítségével.