Ugrás a tartalomra
Akadálymentesített változat főoldal
Museum of Applied Arts Hangostérkép

Mitől lesz autentikus az élő múzeum, miért játszanak fiktív karaktereket, hogyan készülnek a korhű öltözékek, és mi az a Hagyomány és múltidéző tudástár? – többek között ezekről beszélgettünk a Ráth-villában rendszeresen fellépő Mare Temporist működtető alapítvány alelnökével, Prosinger Líviával. Legközelebb december 5-én A boldog békeidők karácsonya című eseményen láthatjuk őket a villában.

– Mi vonzotta igazán a Mare Temporishoz?
– Mindig érdekeltek a történelmi táncok a visszafogottságuk miatt. Egy hirdetésben reneszánsz táncolási lehetőségről olvastam, amelyet a Mare Temporis adott fel. 2005-ben csatlakoztam hozzájuk, nem sokkal később kezdtünk el készülni az ötödik születésnapra. Az is nagyon megfogott, hogy a csapat nemcsak egy korszakkal, tevékenységgel foglalkozott, hanem volt itt minden a vívástól az angyaltáncig, a tüzes mutatványtól a reneszánsz tánctörténetig. A kezdetektől beszippantott, és fokozatosan belevágtam több korszakba is. Amúgy a 35 tag többsége sok projektben vesz részt, de vannak olyanok is, akiknek csak egy-két tevékenység fér bele az idejébe. Táncosainknak, vívóinknak, mutatványosainknak, de az élő történelmi (vagy élő múzeumi) tevékenységünknek is rendszeres próbái vannak, tehát nem csak a fellépéseken találkozunk, hanem igazi közösség alakult ki azáltal, hogy készülünk egy-egy előadásra.

– A múzeumszínház gyakorlatilag ugyanúgy működik, mint egy színházi produkció? Valaki megírja a történetet, majd a próbafolyamatot követi az előadás?
– A megtervezett előadások úgy működnek, mint a színházban. Tehát a megírt jeleneteket begyakoroljuk, néha áttesszük más-más korszakba, az adott időszakhoz alakítva azokat. És így a darab passzolhat a győri barokk esküvőhöz, a reneszánsz eseményhez, vagy pedig olyan kis ötperces jelenetek sorozata lehet belőle, amelyben például az 1848-49-es eseményeket dolgozzuk fel alulnézetből. Aztán van az interaktívabb verzió, amilyennel legutóbb a Ráth-villában jártunk: századfordulós nyomozós játék, ahol mindenki tudta a szerepét, de mivel a látogatók kérdezték a figurákat, nem tudtuk előre, pontosan milyen irányt vesz majd a beszélgetés. Ezt mi élő történelemnek hívjuk, ami azt jelenti, hogy történelmi karakterek bőrébe bújva vagyunk jelen, és ez akkor működik jól, ha jól ismerjük a korszakot, a helyszínt, és a karakterünket, akit játszunk. Képben vagyunk, ki milyen társadalmi státuszú, milyen alapvető ismeretekkel kellett rendelkeznie abban az időszakban, kik voltak a közszereplők, a korszak művészei, politikusai, alkotói. Volt-e már akkor például Erzsébet-híd vagy meggyilkolták-e akkorra, teszem azt, Erzsébet-királynét. Miként működött a kávéház, a közlekedés, és meddig tartott az út Bécsből Budapestre. Mik voltak a korszak nagy botrányai, vagy mit tudott például egy átlagosan 40 éves férfi? Ami fontos: az ember a saját habitusához illő, fiktív történelmi karaktert válasszon, és azt dolgozza ki.

– Mindig fiktívet választanak?
– Vannak olyan felkérések, amikor konkrétan egy híres embert kell megszemélyesíteni, Deák Ferencet vagy az ifjú Görgeyt. Előfordul ilyen eset is, de általában azért választunk fiktív karaktert, akit lehetőség szerint egy „igaziról” másolunk, mert hatalmas felelősség lenne egy valós személyt eljátszani. Karaktereinket igyekszünk változatosan kiválasztani, például az imént említett századfordulós programban, ahol megjelent az arisztokrata hölgy, a munkásasszony, a katona, az erőművész, a művész, a szakács. Őket jelenítjük meg általában a Ráth-villában is. Tehát nem konkrétan Ráth Györgyöt és feleségét személyesítjük meg, hanem egy hozzá hasonló műgyűjtőt, akinek ilyen típusú gyűjteménye van és hasonló villában élt. Persze Ráth életének majdnem minden elemét felhasználhatjuk, ha akarjuk, de alapként vehetünk egy másik műgyűjtőt is. Ha fiktív a szereplő, jóval nagyobb a mozgásterünk. Mondhatjuk, hogy ebben a villában élt, de szellemként maradt köztünk, továbbá tisztában van azzal, hogy jelenleg a XXI. században járunk, és a múzeumban nem kínálhatja hellyel a látogatót. Ez kicsit könnyebb műfaj abból a szempontból, hogy a látogatót se hozzuk zavarba azzal, hogy hozzászólhat, lefotózhat-e egy „történelmi személyiséget”. Szeretik ugyanakkor az emberek, ha hozzájuk beszélnek, bevonódhatnak - minden kötelezettség nélkül.

– Van olyan korszak, amivel még nem foglalkoztak, és szeretnék beemelni a repertoárba?
– Az alapító okiratban az szerepel, hogy a IX.-tól a XIX. századig foglalkozik a korszakokkal az alapítvány. A középkort kevéssé fedjük le, Hunyadi Mátyástól indulunk fölfelé. A XIX. századot hosszú évszázadként értelmezzük – az első világháborúval bezárólag. Jelenleg három kiemelt korszakon van a hangsúly, az egyik a századforduló, ami rengeteg lehetőséget kínál Budapesten. A másik az 1848-as időszak és az azt megelőző kor, de mivel rengeteg huszárral és katonai hagyományőrzővel találkozni az országban, mi a civil életre tettük a hangsúlyt, ami jó kiegészítője sok március 15-i programnak. És erős még a török-kor is.

– A korhű ruhák hogyan készülnek?
– Nagyon változatos módon. Egyrészt forráskutatás előzi meg mindegyiket múzeumi és online források, valamint külföldről megrendelhető könyvek révén. Az a cél, hogy autentikus legyen az öltözék. Ha nem volt cipzár, akkor nyilván nem használjuk. Ha fűzőt hordtak a ruha alatt, akkor az a törekvés, hogy legyen rajtunk is. Az a legnagyobb bók, ha azt mondják egy-egy ruhánkra: „olyan, mintha most léptél volna le egy festményről”.

– Az alapítvány saját ruháit önök varrják?
– Aki meg tudja varrni, az igen. És dolgozunk varrónőkkel is, de olyanokkal tudunk csak együttműködni, akik elfogadják azt, hogy mai szemmel néha szokatlan helyen kell megvarrni valamit, merthogy annak idején úgy használták. Például a bélelés technológiája ma egészen másképpen zajlik, mint régen, és az anyaghasználat is. Sokat tanulunk így egymástól.

– A cipőket honnan szerzik be?
– Van jó pár olyan készítő, aki erre szakosodott.

– De akkor gondolom, ez rengeteg pénzbe kerül....
– Igen, kerülhet sokba, de működhet a barter is, ha az egyik fél varr egy ruhát, a másik pedig cipőt ad cserébe. Egy baráti csapat, a Bethlen Hagyományőrség tagja Bella Péter, aki népzenész, de felvásárolt egy történelmi cipőkészítő üzemet, és most Cipélius cipészműhelyként dolgozik. Ha megnézzük a mai árakat egy átlagos cipőboltban, akkor egy jobb csizma áráért lehet már hagyományőrző csizmát csináltatni. Van olyan tagunk is, aki kiképezte magát fűzőkészítőnek. Mások kötő- vagy horgoló tanfolyamon vettek részt Hollandiában, és tudnak autentikus harisnyát kötni. Félig-meddig a csapatunkból indulva két-három ember létrehozott egy online történelmi tudástárat Hagyomány és Múltidéző címmel, amely közösségi tudásmegosztáson alapul. Ez egy adatbázis, ahol egyre több eredeti múzeumi lelet, múzeumban készült fotó, festményábrázolás, szabásmintarajz került fel csoportosítva korszakonként és típusonként.

– Nyilvános, bárki hozzáférhet?
– A tartalmához bárki hozzáférhet, nyilvános honlap. Hagyományőrzőknek indult, de 40 ezer feletti feltöltésnél tartunk. A belső kör hozzájuthat még belsőbb infókhoz. Mint kiderült, azóta használják már történészek, muzeológusok is, mert megbízható az adatbázis.

– A Mare Temporisban senki sem dolgozik főállásban, a tagok milyen területekről jöttek?
– Mindenkinek van civil munkája – a marketingestől a könyvtárvezetőn át a Műegyetem Polimertechnika Tanszékének adjunktusán keresztül IT-s szakemberig, akár hangszerjavítóig. Az egy dolog, hogy én éppen történész vagyok, de amúgy rendezvényszervezőként dolgozom, nem kutatok. Azonban többekkel együtt aktívan közreműködöm a csapat önképzésében, egy adott korszaknak a tagokkal történő jobb megismertetésében, hogy stabil háttértudással vághassunk bele az új feladatokba. Az alapítvány nonprofit módon működik, a bevételeit kizárólag a tevékenységre fordítja. Ebből finanszírozzuk a tárgyi eszközöket, nemcsak ruhákat, fegyvereket, hanem ha például valakinek egy korhű térkép kell, akkor azt gyártatja le, ha varródoboz, akkor meg azt. Bármi szóba jöhet, amivel be tudjuk mutatni az adott korszakokat. Emellett az alapítvány termet bérel a próbákra, múzeumbelépőt vesz, pirotechnikai vizsgát vagy reneszánsz tanfolyamot finanszíroz, ha kell. Nem osztjuk ugyanis ki a fellépti díjat, hanem abból fejleszthetik felszerelésüket tagjaink az aktivitásukkal arányos mértékben. Az alapítvány éves közgyűlésén kidolgozzuk a következő időszak stratégiáját, fejlesztéseit. A századforduló hatása nagyon erős Budapesten, illetve a dualizmusra érdemes figyelni a főváros egyesítésének közelgő, 150. évfordulója miatt. Ez a 2023-as év egyben Petőfi-év is lesz, így bízunk benne, hogy keresett lesz az 1848-as időszak. Ennyire tudunk előre tervezni. Az Iparművészeti Múzeummal van az egyik legjobb rendszeres együttműködésünk, és mellette dolgozunk a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeummal is. Mindkét intézménnyel stratégiai megállapodást kötöttünk, amelynek köszönhetően az adott gyűjteményhez és kiállításhoz illeszkedő programot tudunk létrehozni. A felkészülési folyamatban a múzeum munkatársainak szakmai segítségére is számíthatunk. Ez nekünk azt jelenti, hogy érdemes befektetni az adott korszakba, helyszínbe, mert ezeket folyamatosan és változatosan tudjuk megjeleníteni.

– December 5-én jönnek legközelebb a Ráth-villába. Melyik típusú műsort hozzák?
– Az adventi műsorba jövünk, ahol egy nevelőnő mesél majd arról, hogy a századfordulón mik voltak a karácsonyi szokások, hiszen ő beláthatott a kulisszák mögé, ismeri a gyerekekkel és a családvezetéssel kapcsolatos szokásokat. A program kidolgozása során megnézzük a kapcsolódási pontokat a múzeum gyűjteményével a villában, hogy ténylegesen egy helyszínre szabott eseményt kínálhassunk a látogatóknak. Jövőre is visszajövünk az egyszemélyes időutazós tárlatvezetésekkel. Mivel limitált a helyszín befogadóképessége, ezért ezeket minden évben érdemes egyszer vagy kétszer előadni. Biztos, hogy itt leszünk a Múzeumok Éjszakáján is, és annyira gazdag az Iparművészeti Múzeum gyűjteménye, hogy mindig van honnan inspirálódni.

Oldal megosztása

Az oldal címe nyomtatáskor:
http://www.imm.hu/hu/programs/view/618,%E2%80%9EOlyan%2C+mintha+most+l%C3%A9pt%C3%A9l+volna+le+egy+festm%C3%A9nyr%C5%91l%E2%80%9D