Műipari és építőipari mesterségek az 1870-es és az 1920-as évek közötti időszakban című kutatási projekt konferenciája
A múzeum kutatási projektje a 1870-es és 1920-as évek közötti időtartamot öleli fel, és kifejezetten azokra a mesterségekre fókuszál, amelyek a mű- és az építőipar területén ebben az időszakban relevánsak voltak. Célja az egyes foglalkozások munkafolyamatainak leírása, valamint annak kidolgozása, hogy a különböző szakmák hogyan épültek egymásra, ki hol kapcsolódott be a munkafolyamatokba. Itt válik fontos kérdéssé az anyag-, a szerszám- és a géphasználat definiálása is, vagy akár a szabadalmi újítások.
2024. november 21., 9.00–17.00
MNM KK – Petőfi Irodalmi Múzeum, Díszterem
PROGRAM
9.00–9.30 Regisztráció, vendégek fogadása
9.30–10.00 Vezetői köszöntők - MNM KK Petőfi Irodalmi Múzeum, MNM KK Iparművészeti Múzeum
10.00–10.25 Katona Júlia - MNM KK Iparművészeti Múzeum
Iparágak. A műipar és az építőipar szerkezete az 1870-es és az 1920-as évek közötti időszakban
A Mesterségkutatás projektben az egyes mesterségek és iparos foglalkozások iparágankénti bontásban kerülnek feldolgozásra. Azonban az iparágak és az ipar szerkezete a historizmus és a szecesszió időszakában korszakspecifikus jellemzőket mutatott. Ezek vizsgálata egyúttal a terminológiai kérdések tisztázásához is elvezet, rögtön utalva itt a „műipar” kifejezésre. Mit is takar pontosan a „műipar” kifejezés, és milyen iparos foglalkozások tartoztak ehhez a területhez? Önálló, de a műiparral számos ponton érintkező terület az építőipar, ahol olyan mesterségekkel találkozunk, amelyek azóta eltűntek a gyakorlatból.
SZEKCIÓ 1 I AGYAGIPAR
10.25–10.50 Radványi Diána - MNM KK Iparművészeti Múzeum
A nagyüzemi kályhagyártás kezdetei Magyarországon. Zsolnay-kályhák az Iparművészeti Múzeum gyűjteményében
Míg a korábbi évszázadokban a cserépkályha luxusnak számított, a 19. században már polgári otthonok széles körében vált általános fűtőberendezéssé. Magyarországon a nagyipari kályhagyártás az 1880-as évektől indult be, a Zsolnay gyár ebben is az élen járt. Az Iparművészeti Múzeum gyűjteményében két, ebből az időszakból származó neoreneszánsz Zsolnay-kályha található – közülük egy még soha nem publikált vagy bemutatott darab –, amelyeknek a készítéstechnikája is vizsgálható, így az előadás a korabeli magyarországi kályhásipar helyzetét és a technikai sajátosságokat is igyekszik körüljárni.
10.50–11.15 Kálosi Ildikó - MNM KK Iparművészeti Múzeum
Festők a pécsi Zsolnay gyárban
A jelen kutatás célja az volt, hogy minél több – eddig talán kevésbé ismert – adattal járuljon hozzá ahhoz az ismeretanyaghoz, amely a Zsolnay gyár és a művészi kerámiáinak tekintetében a rendelkezésünkre áll. A Zsolnay család és gyár története, valamint a Pécsett előállított sokszínű termékpaletta régóta és sok szempontból képezte eddig is a művészettörténeti kutatás tárgyát. Az előadás a pécsi gyár festőire: művészekre és munkásokra fókuszál.
A vizsgálat tárgyát képező, 1870-től 1920-ig terjedő időszakból származó források általában a „festő” megnevezéssel hivatkoznak a gyár alkalmazásában álló képzett festőművészekre és a tömegtermelést végző gyári munkásokra egyaránt. A két feladatkör határozottan elkülönült egymástól, bár volt némi átjárhatóság közöttük. Az előadás olyan témaköröket vizsgál, mint a gyári festők (művészek és munkások) feladatköre, eszközei, munkakörülményei, létszáma és bére, valamint oktatása és képzése.
11.15–11.35 Kávészünet
11.35–12.00 Hajtó Kornélia - MNM KK MNM Országos Restaurátor és Restaurátorképző Központ
Az építészeti kerámia felvirágzása hazánkban a 19. század második felében
A 19. században erőteljes urbanizáció jellemezte az európai országokat. Magyarországon a fellendülő építőipar időszaka a század második felére tehető. Az építkezések számának növekedése arra sarkallta a tervezőket és a tervezőirodákat, hogy sokszorosításra alkalmas anyagokat keressenek az épületdíszítő ornamensek kialakítására. A kerámia – mint az építkezések alapvető anyaga – kézenfekvő megoldást jelentett arra, hogy a költségesebb kőfaragványokat kiváltsa. Ezért először téglagyárak kezdtek el – a fő tevékenységük mellett – épületdíszítő ornamenseket is gyártani, majd kerámiamanufaktúrák is üzleti lehetőséget láttak az építészeti kerámia előállításában. Az előadás a különböző tagozatok gyártásának folyamatát és technika fejlődését mutatja be, különös tekintettel a pécsi Zsolnay gyár tevékenységére, hiszen hazánkban az itt készült épületdíszítő kerámiák a korszak legjelentősebb épületein találhatók meg.
12.00–12.25
Pintér Bálint: A dualizmus kori épületkerámia-gyárak kapcsolatrendszere: Wagram, Wienerberger és Zsolnay
A hazai kutatás az épületkerámiák magyarországi elterjedését elsősorban a Zsolnay gyár működéséhez köti. Előképeit az angol téglaépítészetben, a South Kensington Museum terrakottadíszítésében és kerámiagyűjteményében keresi. Az inspirációkhoz azonban nem kell ilyen messzire mennünk, ugyanis az építészeti terrakottákat az első – Wagramban található – osztrák üzem révén már jóval a Zsolnay gyár előtt széles körben alkalmazták Magyarországon.
1851-ben – közel 70 db wagrami dísz lemásolásával – a Wienerberger is belefogott az épületkerámiák készítésébe. Ezen motívumok a pécsi gyár választékában szintén megjelentek. Zsolnay az 1870-es évektől – a wagrami terrakották mellett – gyártani kezdte a Wienerberger-féle mázas kerámiákat is, amelyek tervei fellelhetők a pécsi üzem archívumában. A dualizmus kori kerámiagyárak között tehát szövevényes kapcsolatrendszer mutatható ki, amelynek köszönhetően teljesen azonos termékekkel találkozunk mindhárom – a wagrami, a Wienerberger és a Zsolnay – gyár kínálatában.
12.25–12.40 Q & A
12.40–13.30 Ebédszünet
SZEKCIÓ 2 I FÉMIPAR
13.30–13.55
Pandur Ildikó - MNM KK Iparművészeti Múzeum
Árkay Sándor (1841–1910) és terézvárosi műhelye
A 19. század utolsó harmada a magyarországi kovácsoltvas-művesség fénykora volt. A dualizmus kori Budapest soha nem látott fejlődésen ment keresztül. A céhes keretek közül induló mű- és épületlakatos mesterek néhány fős műhelyeinek legtöbbje a millennium idejére száznál több munkást foglalkoztató nagyüzemmé vált. Közöttük is rangos helyet foglalt el a jeles művészdinasztia első generációjához tartozó Árkay Sándor, aki szakmájában elsőként nyerte el a császári és királyi udvari műlakatos címet. Terézvárosi műhelyéből változatos alkotások – historizáló és modern stílusú művészi vasrácsok, hadfelszerelési cikkek, kályhák, redőnyök, stb. – egész sora került ki.
13.55–14.20
Vecsey Ádám : Kissling Rudolf és Fia csillár- és bronzárugyára – a Szent István terem világításának rekonstrukciója kapcsán
Az előadás a Szent István terembeli csillárok és falikarok – az ugyancsak Kissling Rudolf gyárában készült és csodával határos módon fennmaradt eredeti világítótestek alapján történő – rekonstruálását mutatja be. Hol és miként őrződtek meg közel 120 éven keresztül, szinte érintetlenül, a rekonstrukciókhoz felhasznált analóg világítótestek? Milyen anyagokból és technológiák alkalmazásával készültek az eredeti és a rekonstruált csillárok, falikarok, illetve azok egyes elemei? Mik voltak a kor általános elvárásai a világítótestekkel szemben? Egy műemléki rekonstrukció során mikor szükséges a korabeli technológiák kiváltása, módosítása? Miként lehet hitelesen rekonstruálni tárgyi analógiával nem rendelkező részeket, elemeket?
14.20–14.35 Q & A
14.35–14.55 Kávészünet
SZEKCIÓ 3 I SOKSZOROSÍTÓIPAR
14.55–15.20 Marosi Eszter - MNM KK Iparművészeti Múzeum
A magyar litográfia helyzete a 20. század elején. Kitekintés egyes műhelyekre, különös tekintettel Klösz György üzemére
Az előadásban röviden bemutatom a litográfia magyarországi elterjedését és a 19. század elején aktív fontosabb alkotókat. Kitérek a műfajnak a század második felében elhalványuló szerepére, majd újbóli megjelenésére mind művészi, mind kereskedelmi vonalon. Mi a szerepe a műfaj életében a polgárosodásnak és a gazdasági élet változásának? A művészi litográfia két nagy alakja, Vaszary János és Rippl-Rónai József. A művészi litográfia jelentősége megnyilvánul nálunk is ugyanúgy, mint máshol Európában? Vagy a hangsúly kifejezetten a nyomdai művek igénylésére helyeződik? Mennyire vehetjük alapnak a kereskedelem szerepének befolyását az alkalmazott grafika esetében? Továbbá, a nemzetközi stílusok hatása mennyire fontos a kőnyomatok stílusának alakulásában? Az előadás keretében bemutatom a Klösz és Fia cég kialakulását és tevékenységét, valamint fényképészeti műteremként való jelentőségét. Szóba kerül az is, hogy miért volt érdemes áttérniük a kőnyomtatásra, illetve a térképészet hogyan volt hatással a cég működésére.
15.20–15.45 Nagy Györgyi - MNM KK Iparművészeti Múzeum
Az Iparművészeti Múzeum fényképészeti műterme és Weinwurm Antal fényképész múzeumbeli tevékenysége.
Az Iparművészeti Múzeum és Iskola Üllői úti épületére a kormány által 1890. november 23-án kiírt pályázat külön kiemelte a fényképészeti és cinkográfiai műintézet létesítését. A Rákos (ma Hőgyes Endre) utcai szárny tetőterében helyet kapó napfénytetős fényképészeti műterem kialakításáról és berendezéséről az építkezésre vonatkozó iratokból kaphatunk információkat. Weinwurm Antal fényképész múzeumbeli tevékenysége szinte az Iparművészeti Múzeum megalapításától kezdve nyomon követhető. Ő fényképezte le az 1882-ben megrendezett könyvművészeti kiállítás anyagát, és neki köszönhetők a mára dokumentumértékű felvételek a múzeum építkezéséről, majd az elkészült épület ünnepélyes zárókőletételi ceremóniájáról is. Jóllehet, nem nyerte el az intézmény fényképészeti műtermének bérletét, de tevékenysége sok éven át kimutatható nem csak a műtárgyak fényképezésével, de a múzeumban zajló események megörökítésével kapcsolatban is.
15.45–16.00 Q & A
16.00–17.00 Kerekasztal-beszélgetés: Az iparosképzés egykor és ma
A rendezvényen való részvételhez kérjük küldje meg regisztrációját a katona.julia (kukac) imm.hu címre november 10-ig.