A budapesti Iparművészeti Múzeum a világ második leggazdagabb oszmán-török szőnyeggyűjteményét tudhatja magáénak. A múzeum közel 800 darabot számláló szőnyegkollekciójának egynegyedét teszi ki a 15-19. századi oszmán-török anyag. Kiállításunkon gyűjteményünk legszebb darabjai láthatók, szőnyegtípusok szerinti csoportosításban. A tárlaton végigkövethető három évszázad török szőnyegeinek motívumváltozása és az egyes szőnyegcsoportok variációgazdagsága. Az összképet a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményéből két ravatalkép, valamint a Szépművészeti Múzeum két festménye teljesíti ki egy-egy jellegzetes török szőnyeg ábrázolásával.
A kiállítás szenzációjának számít két legkorábbi, 15. századi, egyedülálló szőnyegtöredékünk, az ún. Crivelli és Memling szőnyegek bemutatása. A korai állatalakos Crivelli szőnyegtöredékünk világhírnevét Batári Ferencnek, az Iparművészeti Múzeum főmuzeológusának köszönheti. Az oszmán-török szőnyegek nemzetközileg elismert szakértője 1984-ben tudományos publikációjában tette - "Crivelli-szőnyeg" néven - világszerte ismertté e gyűjteményünkben lévő töredéket, amelyhez hasonlót ábrázol Carlo Crivelli velencei festő két festményén, 1482-ben, illetve 1486-ban. A Crivelli-szőnyeg és Batári Ferenc személye oly szorosan kapcsolódnak egymáshoz, hogy az Iparművészeti Múzeum e híres műtárgyát Batári Ferenc halálának második évfordulóján, az ő emlékére "Batári-Crivelli szőnyeg"-nek nevezi el.
A kiállítás leglátványosabb csoportját az "erdélyi" szőnyegek alkotják, amelyek nevüket onnan kapták, hogy Erdélyben maradtak fenn a legnagyobb számban. Különlegesek a színükben és mintájukban a többiektől elütő, fehér alapú madaras és skorpiós szőnyegek. A török szőnyegek sorát a magyar forrásokban csak "oszlopos" szőnyegként említett Ladik-típusú, és más imaszőnyegek zárják.
A kiállításhoz magyar és angol nyelven megjelent katalógus készült (szerk.: Pásztor Emese).
A kiállítás részletes ismertetése:
A budapesti Iparművészeti Múzeum, amely az isztambuli Török és Iszlám Művészeti Múzeum gyűjteménye után a második legjelentősebb oszmán-török szőnyeggyűjteménnyel büszkélkedhet, alapítása óta (1872) gyűjti a szőnyeget. A közel 800 darabot számláló kollekció egynegyedét teszi ki a 15-19. századi oszmán-török anyag. A keleti - köztük is elsősorban az oszmán-török - szőnyeggyűjtemény létrejötte azonban az intézményt 1881-től igazgató Ráth György és a mellette dolgozó, majd később a múzeum főigazgatói posztját is betöltő Radisics Jenő nevéhez fűződik. Radisics három évtizedes igazgatói tevékenysége alatt a vásárlások és adományozások révén folyamatosan gazdagodó oszmán-török anyag Európa egyik leggazdagabb, múzeumban őrzött szőnyegegyüttesévé vált.
A keleti csomózott szőnyegek varázslatos színés motívumvilága Európát mindig csodálattal töltötte el. A kelet-nyugati kereskedelemben a fűszerek, selymek és más értékes portékák mellett mindig rangos helyet foglaltak el a színes gyapjúból csomózott keleti szőnyegek. A 15. század végén készült itáliai leltárakban a Keletről érkezett szőnyegek a legértékesebb berendezési tárgyak közé tartoztak, áruk a kortárs festők, szobrászok műalkotásainak árával vetekedett. A forrásokban szereplő szőnyegek között - az egyiptomi, damaszkuszi, észak-afrikai és kaukázusi darabok mellett - a török szőnyeg volt gyakori a firenzei és velencei inventáriumokban.
A török szőnyegművészet történetének két nagy periódusa közül az első a 13-14. századi szeldzsuk szőnyegek korszaka, ezt követte a hatszáz éven át tartó második periódus, az oszmán-török szőnyegeké. Az Oszmán Birodalom területén, az Oszmán-ház uralkodása alatt (1922-ig) készült szőnyegek összességét nevezzük oszmán-török szőnyegeknek.
Az Iparművészeti Múzeum legreprezentatívabb kiállítóterében, a második emeleti Kupolateremben az oszmán-török szőnyeggyűjtemény 42 legszebb 15-17. századi darabja látható, szőnyegtípusok szerinti csoportosításban. A tárlaton végigkövethető három évszázad török szőnyegeinek motívumváltozása és az egyes szőnyegcsoportok variációgazdagsága.
A kiállítás fő darabja, a 15. századi Crivelli-szőnyegtöredék (az egykor középen hosszában kettévágott szőnyeg jobb oldala maradt csak meg) 1917-ben került a gyűjteménybe. A szőnyegtípus Carlo Crivelli (1435 körül-1495 körül) velencei festőről kapta nevét, aki két képén - 1482-ben Angyali üdvözletet ábrázoló triptichonján (Stadelsches Kunstinstitut, Frankfurt am Main) és 1486ban az Angyali üdvözlet Szent Emidiusszal című oltárképén (National Gallery, London) - örökített meg hozzá hasonló díszítményű szőnyeget.
A korai állatalakos Crivelli-szőnyegtöredék világhírnevét Batári Ferencnek, az Iparművészeti Múzeum főmuzeológusának köszönheti. Az oszmán-török szőnyegek nemzetközileg elismert szakértője 1984-ben tudományos publikációjában tette - Crivelli-szőnyeg néven - világszerte ismertté ezt a budapesti Iparművészeti Múzeum gyűjteményében lévő szőnyegtöredéket.
A Crivelli-szőnyegtöredék és Batári Ferenc személye olyan szorosan kapcsolódnak egymáshoz, hogy az Iparművészeti Múzeum híres szőnyegét Batári Ferenc halálának második évfordulóján, az ő emlékére Batári-Crivelli szőnyegnek nevezte el.
A kiállítás másik 15. századi különlegessége a két darabból álló, geometrikus díszű Memlingszőnyeg-töredék - nevét Hans Memling (1430 körül-1494) flamand festőről kapta -, mely a típus ma ismert legkorábbi darabja.
A klasszikus korszak bemutatása a kairói udvari manufaktúra szőnyegével, egy 17. század eleji csintamáni (golyó és felhőszalag) mintás szőnyeggel kezdődik. A klasszikus oszrnán-török szőnyegek leggazdagabb csoportja az Usak városban és környékén készült szőnyegeké. A méretben, színben és formában igen nagy változatosságot mutató usakok legnagyobb méretű változatai a medalionos nagy usak- vagy palotaszőnyegek, amelyeket audienciák alkalmával terítettek a földre. A leglátványosabb usak-csoportot azonban az "erdélyi" szőnyegek alkotják, melyek jellegzetes "kettős imafülkéjükről" és kartusokkal díszített bordűrjükról ismerhetők fel. Nevüket onnan kapták, hogy Erdélyben maradtak fenn a legnagyobb számban. Az 1914-ben kiállított 312 szőnyeg közül 106 volt "erdélyi" típusú.
Színükben és mintájukban a többiektől elütő, különleges darabok a tárlaton bemutatott fehér alapú golyós, madaras és skorpiós szőnyegek. Nyers színű, festetlen gyapjúból készültek, csak a díszítményüket csomózták színes gyapjúból. Eredeti funkciójuk szerint fürdőszőnyegek voltak, de hazánkban asztalra vagy falra tették, utazáskor a hintót díszítették velük. Közülük a skorpiós minta a legritkább, a világon összesen négy darab maradt fenn, legszebb változatuk e kiállításon látható. A 17. századi török imaszőnyegek egyik igen kedvelt típusa volt a - magyar forrásokban csak "oszlopos" szőnyegként említett - Ladik-típusú imaszőnyeg. Hatoszlopos változatuk a leggyakoribb, három pár keskeny oszloppal tagolt imafülkéjükkel - sokak szerint - a legszebb rajzú szőnyegek közé tartoznak. A török szőnyegek sorát a 17. századi, Gördesz városában és környékén készült vörös vagy okkerszínű imafülkés imaszőnyegek csoportja zárja.
Az Iparművészeti Múzeum szőnyegei mellett a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményéből két ravatalkép, valamint a Szépművészeti Múzeum anyagából két festmény szerepel egy-egy jellegzetes török szőnyeg ábrázolásával. A látogatónak alkalma nyílik összehasonlítania az eredeti szőnyegtípust a festményeken látható, Holbein-, Lorenzo Lotto- és "erdélyi" usak-szőnyegekkel.
Az oszmán-török szőnyegek anyaga gyapjú, csomózásuk közepes sűrűségű, szimmetrikus, úgynevezett gördesz-csomó. Rojtozatuknál gyakori a keskenyebb-hosszabb kilimelőszövés, méretük általában kisebb, 200x150 centiméter, a magyar nyelvű források "egy táblára való", azaz egy asztallap méretű szőnyegként említik. A szőnyegek színében a téglavörös (buzérvörös) és az indigókék a domináns szín, mellettük a nyers, a krómsárga, a sötétbarna, a zöld és - esetenként - a mangánlila jellemző.
Magyarország és Erdély - speciális helyzetéból adódóan - egyedülállóan gazdag 16-17. századi oszmán-török szőnyegkollekcióval bír. A Magyar Királyság és Erdély területére - az Oszmán Birodalommal folytatott diplomáciai és kereskedelmi kapcsolatok révén - számos értékes keleti portéka, díszes lófelszerelés, drága kelme, fegyver és szőnyeg került. A hódoltságkori magyar nemesi kúriák házöltözeteinek gyakran említett darabjai voltak a török vagy perzsa szőnyegek. A hozományjegyzékekben és hagyatéki leltárakban egykét példánytól akár több száz darabig is előforduló szőnyegekkel nem a padlót borították, hanem a rendkívül értékes textileket - méretüktől és anyaguktól függően - asztalra terítették, falra akasztották, esküvőkor az ifjú pár lábai alá, temetéskor a ravatalra terítették, templomi ülőhelyet borítottak velük, de pompás szőnyegek díszítették az ünnepi vagy hadi sátrak belsejét is. Az egyszerűbb darabokkal a török, görög és zsidó kereskedők látták el - főként az erdélyi és a hódolt - városokat, de számos értékes török, egykorú szóhasználattal "portai szőnyeg"-et találunk a diplomáciai és szívességi ajándékok, adók és váltságdíjak között is. Bethlen Gábor és I. Rákóczi György erdélyi fejedelmek rendszeresen vásároltattak vagy készíttettek Isztambulban szőnyeget. A portai szőnyegek e "népszerűségének" köszönhetően maradt fenn hazánkban és Erdélyben a 16-17. században divatos török szőnyegtípusok számos változata.
