Világviszonylatban is ritkaságszámba megy az Iparművészeti Múzeum március 22-én nyíló, a Budapesti Tavaszi Fesztivál részeként bemutatott szecessziós üveggyűjteménye, amely két művész-üveggyáros - az amerikai Louis Comfort Tiffany és a francia Emile Gallé - remekművei köré szerveződik, ám mellettük megjelenik a szecesszió üvegművészetének több jelentős európai és magyar képviselője is. Opálos vagy zománcozott, nemesfémszerűen vagy szivárványosan fénylő, mívesen díszített és formatervezett üvegtárgyak ritka seregszemléjét tekintheti most meg a hazai közönség.
A Tiffany névről valamennyiünknek a luxus és az elegancia jut eszébe, és nem véletlenül: a híres ékszerész - kinek az "Álom luxuskivitelben" című filmből is ismert luxusáruházában Audrey Hepburn, Marilyn Monroe és Greta Garbo is vásárolt -, majd fia, Louis Comfort Tiffany üvegművész tette halhatatlanná a nevet formatervezett, színes díszüvegeivel.
A Tiffany szó hallatán a hazai közönség a színes, mozaikszerű, üvegernyős lámpákra gondol először - ezek helyett most formatervezett tálak, vázák és más varázslatos, színpompás és opálos üvegtárgyak sorát tekinthetik meg. A közel 150 darabos kiállítás része az Iparművészeti Múzeum nemzetközileg is ritkaságszámba menő, csaknem 60 darabos Tiffany-gyűjteménye, valamint a hosszú ideje csak részleteiben bemutatott, ám nem kevésbé jelentős 44-darabos Gallé-gyűjtemény is. Magyar művészektől 26 művet vonultat fel a kiállítás.
Üveg és művészet
A 19. század utolsó évtizedében az üvegművesek hátat fordítottak a korábbi évtizedek cikornyás üvegmetszési technikáinak, s ehelyett egyedi tervezésű, kis szériás, kézzel készült darabokat kezdtek gyártani a legjobb tervezők és mesterek segítségével. A hosszú ideje stagnáló üveggyártásba óriási kreativitást és mesterségbeli tudást vittek: a könnyen formálható, képlékeny anyagban rejlő lehetőségek színes, elbűvölő remekművekben öltöttek testet. A szecesszió üvegtárgyai a használhatóság és hasznosság talajáról magasabb régióba léptek: a tárgyak formájában és díszítésében is megnyilvánuló esztétikum világába. Emellett nem hanyagolták el a technológiai fejlődés kereskedelmi oldalát sem: a tömegtermelésben is ipari technikákat kezdtek el alkalmazni - például a savval marást -, s ezzel az egyedi darabokhoz hasonló hatást értek el. A technikai újításoknak köszönhetően a díszítésben megjelentek a növényi és állati motívumokkal, olykor tájképekkel díszített csiszolt és maratott réteges üvegek – melyek Galléra voltak jellemzőek -, Tiffany irizáló-lüszteres üvegei, valamint más mesterek repesztett, rétegek közt aranyfóliával díszített díszvázái.
Louis Comfort Tiffany (1848-1933)
A híres amerikai ékszerész fia Párizsban tanult festészetet, majd dísztárgytervezést, s hazatérve, 1879-ben alapította meg a Louis C. Tiffany & Associated Artists nevű társaságot, amely elsősorban enteriőröket tervezett és kivitelezett, üveggel csak mellékesen foglalkozott. Ám amikor Tiffany kiállította első üvegmunkáit, olyan elragadtatott érdeklődés fogadta azokat, hogy a siker hatására 1885-ben megalapította első üveggyárát, a Tiffany Glass Co.-t. Egy ismert párizsi műkereskedő, amerikai útjáról hazatérve, Tiffany munkáiból megnyitotta az „Art nouveau” nevet viselő üzletet, mellyel Franciaországban is divatba hozta az amerikai művészt, aki az 1900-as párizsi világkiállításon aranyérmet nyert, s a becsületrenddel is kitüntették. Tárgyai hamarosan elterjedtek egész Európában. A budapesti Iparművészeti Múzeum egyik 1898-as kiállításán ötven Tiffany díszüveget állított ki, melyek közül 29 darabot a művész kizárólag e kiállításra készített. A múzeum 11 korai Tiffany-üvegének egy részét e kiállítást követően vásárolta meg, míg további 45 darab 1952-53-ban került az Iparművészeti Múzeumhoz Dr. Fettick Ottó magángyűjtő hagyatékaként.
Láva és páva üvegek
Tiffany művei között különleges helyet tölt be a „láva” üvegtípus: megdermedt, aranyosan izzó lávafolyamot megidéző üvegtárgyak variációi. A másik meghatározó üvegtípus a „páva”: tompított, lágy irizálással az üvegtárgyakon a pávatoll szín- és fényhatásait jeleníti meg, ugyanakkor a művész madárhoz köthető szimbólumokat is alkalmazott.
Tiffany-lámpák
Tiffany-nak ólomüveg lámpái hozták a legnagyobb sikert és ismertséget. A kizárólag kézzel készült lámpák igen változatosak: van közte többkarú liliomlámpa, harang formájú, üvegszirmokkal díszített, pipacs alakú vagy szitakötőlámpa. Rendkívül drága darabok: a legmagasabb árat egy ritka „bazsarózsás” lámpa érte el: egy aukción 3 millió fontot fizettek érte.
Kézzel készült üvegek, ezüst piperekészlet
Tiffany többféle üveggyártási technológiával kísérletezett, és 1880-ban szabadalmaztatta egyedülálló irizáló ún. „Favrile” üvegét (jelentése: kézzel készült). A mostani tárlat a Tiffany-üveggyárban készült látványos, nemesfémszerűen vagy szivárványosan fénylő, gazdag formavilágú Favrile díszüvegeket mutatja be: talpas tálkákat, virágszálakat, palackokat és vázákat – pávatoll mintázatából stilizált díszítményekkel - , s a „láva” vázát, melynek felülete a megdermedő olvadt, izzó kőzetfolyam látványát idézi. Mindegyikük egyedi példány, melyek keresett ritkaságoknak számítanak a leghíresebb műtárgy aukciókon. Az üvegeken kívül egy kétféle rézberakással készült, különlegesen megmunkált tizenhárom darabos ezüst Tiffany-piperekészletet – tükörrel, gyertya- és gyufatartóval, illatszeres palackocskákkal, tálkákkal, cipőkanállal és kamásli-gombolóval – , valamint egy bronz és színezett üveglapokból készült díszdobozt is tartogat a kiállítás.
Emile Gallé (1846-1904)
A szecessziós üvegművészet másik meghatározó egyénisége botanikát, történelmet és művészettörténetet tanult, majd 1867-ben saját üveggyárat alapított a kelet-Franciaországi Nancy-ban. Alig tíz év múlva óriási sikert aratott az 1889-es párizsi világkiállításon. 1901-ben megalapította a Nancy-i iskolát, melynek tagjai az új üvegművészeti stílust művelték. Botanikai tanulmányai műveire is hatással voltak: üvegeiben a virágok és rovarok – szitakötők, lepkék, molyok, hangyák, bogarak – mindenféle alakban megtalálhatók. Az Iparművészeti Múzeum Gallé-gyűjteményében is a növénymotívumokkal díszített üvegek vannak többségben. A növénymotívumok rendszerint szimbolikus tartalmat is kaptak. Gallé költői címeket is adott üveg-ciklusainak: „Beszélő üvegek”, Üvegbe zárt versek”, „Fekete vázák”, „A bánat vázái”. Tárgyain nemegyszer sejtelmes verssorokat is üvegbe csiszolt. Gallé-re nagy hatással volt a japán művészet is, és az üveggyártásban meghonosította a „japonizáló” stílust: a mostani kiállítás is bemutat néhány japán lakk, kerámia tárgyat, valamint fametszetet a Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum gyűjteményéből.
Üvegtechnikai újítások
A kiállításon bemutatott valamennyi tárgy üvegtechnikai bravúr. Gallé virtuóz technikával - csiszolással, maratással - munkálta meg a színtelen és színes üvegrétegeket. A rétegek közé leheletvékony arany- és ezüstfóliákat illesztett, melyeket a forró, táguló üveg szaggatott parányi csillogó foszlányokká. A kámeaüveget egy sor ősi módszerrel kombinálta, például üvegzománccal, formába öntéssel, intarziás berakással. Gallé műveiben egyébként különleges szerep jut a fénynek is: egyazon tárgy ráeső illetve rajta áteső fényben szinte teljesen átalakul.
Kámeaüveg
Gallé kámeaüvegei legfeljebb 5 rétegben egymásra helyezett, különböző színűre festett üveglapból álltak. A külső rétegeket általában kézzel vagy géppel lecsiszolták, lefaragták, vagy savval maratták, hogy a minta reliefszerűen emelkedjen ki a különböző színű háttérből. A kámeaüvegbe gyakran fémfóliát helyeztek a rétegek közé, hogy egyes dekoratív elemeket jobban kiemeljenek.
Zománcozott üveg
A zománctechnikánál a színeket fémoxid alakban üveggel keverik, majd olajban feloldják. Ezeket festik különböző dekoratív formákban az üvegre, majd magas hőfokon kiégetik. Gallé hihetetlenül látványos eredményeket ért el: arannyal csillogó virágbimbói varázslatosan emelkedtek ki a savval mart háttérből.
Európai mesterek
A kiállítás bemutatja a Nancy-i iskola olyan mestereinek műveit is, mint a Daum-fivérek, csiszolással és maratással megmunkált, zománcfestéssel továbbdíszített réteges üvegeit, mellyel a tájképekkel borított vázák felületét szinte térhatásúvá tették. Szerepelnek továbbá Ernest Baptiste Léveillé, Christopher Dresser, Eugene Michel, Camille Tutré de Varreux „de Vez” és Auguste-Jean-Francois Legras munkái is.
Magyar üvegművészet
Egy magyar tudós, Pantocsek Valentin Leó (1812-1893) nevéhez kötődik a színváltó (irizáló) lüszteres technika, melyet Pantocsek a magyarországi zlatnói manufaktúrán kísérletezett ki. Kutatásait a római kori üvegek föld-sók okozta elváltozása – gyöngyházfénye – inspirálta. A kiállítás válogatást mutat be az 1860-as években készült, többnyire antik formákat követő, ún. íriszes üvegei közül. Sovánka István (1855-1944) 1896-ban készítette el Keresztelőmedence című alkotását a millenniumi kiállításra. Munkáit – használati- és díszüvegeit – a Schreiber-gyár és Giergl-műhely után a kor legfejlettebb magyarországi üveggyárában, a zay-ugróczi üveggyárban készítette el, Gallé réteges üvegeihez hasonlóan, az irizálást is alkalmazva. Itt láthatók Rippl-Rónai József mangánoxiddal színezett tulipán díszkelyhei, és Andrássy Tivadar ebédlőjéhez készült színtelen, tojáshéj vékonyságú tárgyak is. A kiállítás két magyar művész, Smetana Ágnes és Horváth Márton műveivel zárul.
A tárlat kurátora: Balla Gabriella, tervezője Jerger Krisztina.
A kiállítás katalógusa magyar és angol nyelven jelent meg.
A kiállítás átrendezett változata 2012 folyamán a keszthelyi Helikon Kastélymúzeumban mutatkozott be, lásd itt.
