Portière a Medici-kárpitok bordűrjének mintájával
1962-ben, a gyűjteményben okozott 1956-os károkat összesítő felmérés során a raktárban talált, tisztázatlan eredetű műtárgyként leltározták be azt a kárpit-technikával szövött portière-t, azaz ajtófüggönyt, amelynek mintája megegyezik az évekkel korábban a múzeumba került és leltárba vett négy darab ún. Medici-kárpit bordűrjével: körben keskeny, virágos sávok között kék alapon aranysárga meanderminta, felső részén fríz, amelyet vörös alapon sárga akantuszindák között ismétlődő Medici-emblémák – ékköves gyűrű és három különböző színű strucctoll – díszítenek, fölötte díszítőmotívumként függönytartó karikákat ábrázoló sáv. Bár a portière és a kárpitsorozat története a múzeumba kerülésük után láthatóan kettévált, a látványos hasonlóság miatt nyilvánvaló, hogy egy időben összetartozó műtárgyegyüttest alkottak.
Porcelánok hosszú, forró nyarak élvezetes hűsítőihez…
A nyár gazdagsága – a napfény, a tavak, folyók környezete, a dúsan zöldellő vegetáció – valódi, feltöltő örömforrás, de az izzó nyárban túlhevült test – lássuk be –, az eső utáni frissítő szélben, a bensőt lehűtő étkek és italok gyönyörűségében leli igazán örömét. Hosszan írhatnánk arról, hogy melyek azok a kivételes ételek, csemegék és italok, amelyeket egykor csak az arisztokrácia élvezhetett. A fagylaltok, a parfék, a nemes, hosszasan, palackban erjesztett pezsgők, a kivételes kezelésű borok élvezete kiváltság volt.
Cserépkályha Besztercebányáról
Az Iparművészeti Múzeum jelentős cserépkályha-gyűjteménnyel is büszkélkedik. A teljes egészében fennmaradt kályháink egyike ez a pompás, kék-fehér ónmázzal borított „terülőmustrás” darab. Csempéinek készítői az anabaptista hitű – a korabeli forrásokban leginkább „újkeresztényeknek” nevezett – habán fazekasok voltak. Fajansz technikájú, gyönyörű virágmintákkal festett kerámiájuk drága luxuscikknek számított, és talán kevésbé ismert, hogy a reprezentatív edények mellett kályha- és falicsempéket is készítettek.
Tovább olvasom>>
Cedric Chivers és a vellucent technika
A kötés a Bath városában működő könyvkötő, Cedric Chivers (1853–1929) nevéhez fűződő vellucent (az áttetsző pergamenre utaló vellum és translucent szavakból) technika egyik különösen karakteres példája. Ennek lényege, hogy az akvarellel festett színes díszítés a kötést borító – a speciális kezelés révén csaknem átlátszó – pergamen alatt található. Kötetünk esetében az akvarellfestés Herbert Granville Fell (1872–1951) festőművész munkája.
Crix asztal – Home office zöld környezetben
A Fészek Részek Crix asztalával könnyen áthelyezheted a dolgozószobádat a kertbe vagy akár a hozzád legközelebbi parkba. A pillanatok alatt lapokra szétszedhető asztal könnyen hordozható és tárolható is. A Fészek Részek alapító-tervezője, Bergovecz László – környezettudatos szemléletet követve – csavar használata nélkül alkotta meg letisztult dizájnját.
Tovább olvasom>>
Balatonfüredi kávéskészlet
Ha nyár, akkor irány a Balaton! – nemcsak ma, de a 19. században is sokak számára jelentette a pihenés és a gyógyulás helyszínét a Tihanyi-félsziget. Ezért is készülhetett el Fischer Mór herendi porcelángyárának különleges, igazi bravúrdarabnak számító készlete, amelynek egyedi dekorációja a „magyar tenger” egyik legkedveltebb városát, a reformkor nagyjainak kedvenc fürdőhelyét mutatja be.
Tovább olvasom>>
Drágakőre festve ‒ Interjú a restaurátorokkal
A Drágakőre festve ‒ Antonio Tempesta újonnan felfedezett képe(i) az Iparművészeti Múzeumban című időszaki kiállítás fő tárgyának a restaurálása felkészült restaurátorok összehangolt munkáját kívánta meg. A restaurálást az Iparművészeti Múzeum és a Szépművészeti Múzeum szakemberei végezték.
„A műtárgy egyik különlegessége – azaz a számos, különleges alkotóanyag – jelenti a legnagyobb műtárgyvédelmi kockázatot is, mivel a különböző anyagok különböző módon viselkednek a környezet változására. Egy konkrét példán szemléltetve ezt: a fa keret és az ahhoz berakásként használt gyöngyházlapok, illetve a belső rézkeret máshogy viselkednek a hőmérséklet és a levegő páratartalmának változására, máshogy tágulnak, zsugorodnak, ezzel feszültséget okozhatnak a műtárgy szerkezetében, illesztéseiben, ami fizikai sérüléshez vezethet...”
Tovább olvasom>>
„Az üveg minden emberi érzés kifejezésére alkalmas.” – Jaroslava Brychtová (1924–2020) emlékére
Libenský és Brychtová a modern cseh, egyben a nemzetközi üvegművészet egyedülálló alkotói, akik az ipari formatervezésen át, az építészeti üveg feladatain keresztül, a stúdióüveg műfajáig szinte valamennyi területen felülmúlhatatlant hoztak létre együtt. A házaspár 1954-től dolgozott közösen, Libenský rajzokat készített, amiket az eredetileg szobrász végzettségű felesége mintázott agyagba, az alkotás utolsó fázisát, vagyis az üvegöntés (casting) folyamatát együtt végezték. Libenský tervező- és alkotómunkája mellett rendkívül fontos oktatói tevékenysége is a prágai Iparművészeti Főiskolán. Hazánkból két üvegművész – L. Szabó Erzsébet és Vida Zsuzsa – tanulhatott Libenský professzortól. Vida Zsuzsa hozta magával Prágából, a technikai és szemléletbeli tudással együtt, jelen írás címadó idézetét is.
Tovább olvasom>>
Legyező üvegezett, aranyozott díszdobozban – Zongorán játszó Kornélia
Az Iparművészeti Múzeum gyűjteményében őrzött legyezőt Lotz Károly festette nevelt lányának, Jakobey-Lotz Kornéliának. Egyes források szerint a művész az ő hőn szeretett „Kornusát” több mint 100 alkalommal örökítette meg, és minden báljára új legyezőt festett számára. Több legyezőtervet is ismerünk, amelyeken „Kornus” hol görög istennőként, hol tüzes spanyol vagy indiai táncosnőként jelenik meg, azonban ezek esetében nem tudjuk megállapítani, hogy később megvalósultak-e.
Műanyag tejkiöntő
Ki ne emlékezne a hajdani konyhák üde színfoltjára, az egyszerűségében nagyszerű műanyag tejkiöntőre? Nyugati szomszédaink csak pislognak, amikor eláruljuk nekik, hogy nálunk még ma is kapható a zacskóban árusított tej, amit ügyes kis tejkiöntőbe helyezve tárolunk a hűtőszekrényben.
Many Moons ‒ Kner Erzsébet könyvkötése
James Thurber „Many Moons” című meséjének 1958-as kiadásához az illusztrátor, Philip Reed (1908–1989) tervezett bőrkötést, amelyet Kner Erzsébet (1897–1998) kivitelezett.
A könyvkötő a nyomdaalapító Kner Izidor gyermeke, Jaschik Álmos grafikai magániskolájába is járt, majd a könyvművészet egyik legfontosabb európai központjában, Lipcsében tanult Hugo Steiner-Prag osztályában. 1924-ben alapított önálló műhelyt Budapesten, ahonnan a háború és az üldöztetés éveit követően Chicagóba települt át 1949-ben. Chicagói műhelyében saját tervezésű egyedi kötéseket készített, de más művészek terveit is kivitelezte.
Tovább olvasom>>
Tárgyak nyomában
Közös interjú Novák Piroska muzeológussal és Mayer Kitti designteoretikussal a Hype and Hyper magazin Tárgyfétis-sorozatának szakmai hátteréről és koncepciójáról.
"Korábban is terveztünk egy közös, személyes vagy családi tárgyakról szóló sorozatot, ennek, ha jól emlékszem Házunk tája volt a munkacíme, ám ez nem valósult meg. A Tárgyfétis-sorozat ötletét Kitti vetette fel, amikor elkezdett dolgozni a Hype and Hyper csapatában, hiányzott neki a tárgyakkal való elmélyültebb foglalkozás, a kutatás. Nekem pedig azért tetszett meg egyből az ötlet, mert a múzeumi gyűjteményből kiválasztott tárgyak bemutatásával is fenntarthatjuk a látogatók érdeklődését és figyelmét a nagyrekonstrukció és az ezzel járó zárvatartás alatt, így kapcsolódik közvetlenül a múzeumi munkámhoz."
Tovább olvasom>>
Peter Ghyczy: Tojásfotel
Az eredetileg kültéri használatra szánt Tojásfotel a hidegháborús korszak dizájnjának egyik legizgalmasabb darabja. Nemcsak a hatvanas évek űrkorszakát idéző, karakteres gömb formája, hanem létrejöttének körülményei miatt is. A fotel ugyanis a Magyarországról az NSZK-ba emigrált Peter Ghyczy tervei szerint készült – az NDK-ban.
A logikai bukfencet az okozta, hogy a gyártó olcsóbban tudta biztosítani a sorozatgyártást az NDK-ban, így vált a fotel szép lassan a keletnémet dizájn ikonikus darabjává.
A hordozható, összecsukható, fényesre lakkozott felületű foteleket egy-egy színes párna tette még komfortosabbá.
Tovább olvasom>>
Mária Krisztina síremléke mint dekorációs elem
Mária Krisztina főhercegnő Antonio Canova (1757–1822) által faragott síremlékét, a klasszicista művészet emblematikus alkotását 1805 őszén állították fel az Ágoston-rendiek bécsi templomában, és rövid idő alatt a város nevezetességei közé emelkedett. A teátrális kompozíció központi eleme egy piramis, oldalában sötét sírkamrába vezető ajtóval, amely felé az ünnepélyes gyászmenet résztvevői vonulnak. A síremlék felállítása után mindössze néhány évvel készült az a késő empire szekreter, amelynek lehajtható írólapján ugyancsak Canova műve jelenik meg – kétdimenziós változatban, tusfestéssel kiegészített, berakott díszként. Noha a bútor urnára emlékeztető jellegzetes formája szintén a funerális művészetből átemelt motívum, a síremlék ábrázolása valószínűleg nem ezzel függ össze, inkább azzal magyarázható, hogy Canova klasszikus mintákat követő alakjai tökéletesen illeszkedtek a bútor antik motívumokat idéző festett és faragott díszítőelemeinek sorába.
Tovább olvasom>>
Panasonic Toot-A-Loop rádió
A hatvanas évek stílusát idéző Panasonic Toot-A-Loop rádiót a szivárvány minden színében gyártották, a mi kedvencünk mégis ez a napsárga darab, amelyet Oldal Mária, a New York-i Morgan Library munkatársa ajándékozott a Múzeumnak.
A Panasonic szó szerint csavart egyet a rádión azáltal, hogy a formát nyithatóvá tette, ami így leginkább egy színes kígyóra hasonlít.
A „csavarnak” köszönhetően a lejátszó végleg szakított az unalmas, szürke dobozok tömegével. Sőt, az elforgatásnak technikai jelentősége is volt, ugyanis így lehetett becserkészni a megfelelő rádiócsatornát.
Tovább olvasom>>
Dísztányér a május hónap allegóriájával
A franciaországi Limoges a „történelem és művészet városa” címét többek között kézműves hagyományának köszönheti. A 18. század utolsó harmadától virágzik itt a porcelánkészítés. Előtte azonban évszázadokig a zománcművesség központjaként volt ismert, melynek a középkorban, majd a reneszánsz idején más-más fajtáját művelték magas fokon az itteni mesterdinasztiák.
A 12. és a 14. század között a beágyazott zománcot (émail champlevé) alkalmazták az itt készült, zömmel szakrális tárgyakon. (A különböző zománctechnikákat francia nevén említi máig a nemzetközi szakirodalom.) A jellemzően réz alapfémbe bemélyített mintázatba égették bele a színes zománcport.
A 15–17. századig az üvegfestés hatását mutató festett zománc (émail peint) alkotások kerültek ki legnagyobb számban a limoges-i mesterek – a Limousin-ek, Pénicault-ok, Reymond-ok – műhelyéből.
Tovább olvasom>>
Lukáts Kató és a plakáttervezés művészete
Lukáts Kató (1900. április 15. – 1990. január 12.) grafikusművésznek idén kettős – mind születésének, mind halálának évszámát tekintve – kerek évfordulója van. Önéletrajza szerint a Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskolán kezdte tanulmányait, majd átment az Országos Magyar Királyi Iparművészeti Iskola díszítő festészet szakára, de végül a grafika szakon tanult tovább. Itt tanárai az első két tanévben Helbing Ferenc, a harmadikban pedig Haranghy Jenő voltak.
1925-ben ment feleségül az építész, belsőépítész Kaesz Gyulához (1897. július 13. – 1967. május 12.), aki akkoriban az Iparművészeti Iskolában tanított. Férje tanácsára Lukáts egy évig gyakornokként dolgozott a Globus Nyomdában.
Tovább olvasom>>
Tárgyfétis-sorozat a Hype and Hyper online magazinban
Tavaly indult el a Hype and Hyper online magazinban a Tárgyfétis-sorozat, amelynek szakmai együttműködő partnere az Iparművészeti Múzeum. A sorozatot idén is folytatjuk, kollégánk, Novák Piroska a koronavírus szett és az UNISET-212 vendéglátóipari készlet mellett az 1970-es évek jellegzetes műanyag tejkiöntőjének a nyomába eredt.
A cikkek magyar és angol nyelven is elérhetőek:
- Tárgyfétis warm-up! – A koronavírus szett nyomában
- TÁRGYFÉTIS | 3. rész: UNISET-212 vendéglátóipari készlet, az időtálló
- TÁRGYFÉTIS | 4. rész: Tejkiöntő műanyagból
- TÁRGYFÉTIS | 5. rész: Termover hőálló edénycsalád
Ausztriai Margit címeres kárpitjai
1528-ban, két évvel halála előtt Ausztriai Margit főhercegnő (1480–1530), a németalföldi tartományok kormányzója kárpitsorozatot rendelt Henri van Lacke enghieni műhelyéből. Az előkelő rokonainak címereivel díszített reprezentatív kárpitokat a franciaországi Brou Apátság templomába szánta, amelyet 1506–1532 között családja temetkezési helyeként építtetett flamboyant gótikus stílusban.
A fennmaradt források szerint a sorozat eredetileg kilenc darabból állt (a magyar szakirodalomban korábban tévesen hat kárpit szerepelt), és a 18. század közepén még négyet őriztek a templom sekrestyéjében. Mára azonban csak az Iparművészeti Múzeumban őrzött két darab maradt fenn.
Tovább olvasom>>
Női biedermeier íróasztalok
A biedermeier bútorművesség központja Bécs volt, Joseph Danhauser pedig a korszak vezető egyénisége. Manufaktúrájában a bútorkészítést már sorozatgyártássá fejlesztette. Az 1801-ben alapított műhelye tizenöt év alatt lakberendező gyárrá fejlődött, és gyorsan gyarapodott. Lerakatai működtek Grazban és Pesten is. A közép-európai igényeknek megfelelően világos vagy vöröses színhatású hazai gyümölcsfa furnérozású, praktikus, egyszerű vonalú bútorok mintarajzok után készültek. A polgárság igényeinek kiszolgálása mellett főúri, sőt királyi megrendelésre is kapott megbízást. Rajzai alapján nevéhez köthető az ovális íróasztal, melynek alapváltozata Zsófia főhercegnő, Ferenc József császár és király édesanyja számára készült a Bécs melletti nyári rezidenciájába, a laxenburgi kastélyba.
Tovább olvasom>>
Aesopus és Jaschik Álmos
A magyar könyvkötéstörténet meghatározó jelentőségű alakja volt a sokoldalú iparművész és művészetpedagógus, Jaschik Álmos (1885–1950), akinek a könyvkötőmesterségről írott összefoglalását a mai olvasó is haszonnal forgathatja.
Jaschik alkotótársa volt az egykori tanítványból a feleségévé lett Müller Mária (1898–1954), aki férje számos könyvkötéstervét kivitelezte, köztük a most bemutatott, bőrintarziával díszített kötést. Aiszóposz, latinosan Aesopus állatmeséinek 1913-as párizsi kiadása valamikor az 1920-1930-as években kapta ezt a különleges kötést, ahol a borító kompozíciója a kötet francia címével – Fables d'Esope – játszik.
Tovább olvasom>>
Ezüstkereszt a 17. századból
Liturgikus szerepe alapján áldó, formája okán kézi keresztnek hívják ezt a tárgytípust, amely a bizánci kereszténység szláv hagyományú területein alakult ki. Az egyik oldalára a megfeszített Üdvözítő ábrázolását vésték, a felső száron a gúnyolódó felirat („Názáreti Jézus a zsidók királya”) szláv fordításának rövidítése olvasható. A másik oldalra Jézus Jordánban való megkeresztelkedését helyezték: Krisztus a folyóban áll, jobbját áldón maga elé emeli, nimbuszában és válla fölött görög betűk (előbbi jelentése: Aki van; utóbbié: Jézus Krisztus). Jobbján Keresztelő János éppen leönteni készül őt, míg balján egy angyal tartja ruháját.
Tovább olvasom>>
Japonizmus és Art Nouveau - Interjú
"Az úgynevezett Grand art művészet „klasszikus” szabályaihoz szokott európai közönségre a japán művészet szinte revelációként hatott. Meg kell jegyeznünk, hogy az európai szemlélet a tárgyi világot a társadalmilag jóval kevésbé megbecsült mesterségek – és nem a művészi alkotások – világába sorolta, száműzte. Ezzel szemben a japán kultúra a művészi alkotást anyagától függetlenül a kvalitás és a milyenség alapján értékelte. A mesterségbeli tudást máig a legnagyobb tisztelet övezi Japánban.
A 19. század derekán Európába és az Egyesült Államokba exportált japán alkotások – fametszetek, festmények, berendezési tárgyak (tárolóbútorok, asztalkák, paravánok), a kivételes szövésű, szokatlan mintázatú, színű és fényű selymek, legyezők, lakktárgyak, a soha nem látott különlegesen díszített, ismeretlen funkciójú tárgyak (inrók, netsukék, tsubák), a kézműves kerámiák, csontfaragványok, bambuszból készült munkák, a japán hölgyek használati tárgyai (legyezők, tükrök, hajtűk) – mind határtalan érdeklődést váltottak ki."
Tovább olvasom>>
Missaletöredék a 16. század első harmadából
A missaletöredék a szentmise kánonját tartalmazza a Te igitur clementissime pater… (Téged ezért, legkegyelmesebb Atya…) kezdő szavakkal és díszes T iniciáléval, mely utóbbi ábrázolásainak tárgya és stílusa kelti fel a figyelmet. Az egyszerű vonalkeretelésű, négyzetes mezőt figurális, építészeti és növényi elemekből kialakított nagy T betű osztja ketté. A bal oldali mezőben Melkizedek találkozik Ábrahámmal, bort és kenyeret visz neki (Ter. 14, 18–20), a jobb oldali mezőben pedig az Ábrahám feláldozza Izsákot (Ter. 22, 9–13) jelenet látható. A két ószövetségi jelenet az utolsó vacsora, valamint Jézus kereszthalálának és feltámadásának előképe, így különösen alkalmas a kánon kezdetének jelzésére. Továbbá az ábrázoláson megfigyelhető az épületek és a tájképi háttér domináns jelenléte, a fák ágairól lecsüngő szakállzuzmó.
Tovább olvasom>>
Mozgatható Falak
Amikor 2019-ben a Körforgásban című kiállítássorozat keretében Maria Jeglińska lengyel dizájner megtervezte a Mozgatható Falaknak keresztelt térelválasztókat, még mi sem gondoltuk volna, hogy egyszer ebben a leírásban is aktuálisak lesznek.
A hol embert, hol mókás állatfigurákat idéző Mozgatható Falak különlegessége, hogy a hagyományos térelválasztókkal szemben apró kerekeik segítségével oda guríthatók, ahová csak szeretnénk őket. A színes táblákra rögzített kis polcokon pedig akár kedvenc unaloműző könyveinket is tárolhatjuk. Hogy mégse érezzük magunkat egyedül, az apró köröknek köszönhetően bármikor átpillanthatunk a szomszédaink életterébe.
Tovább olvasom>>
Cilinderes íróasztalok
Az egyik leggazdagabb gyűjteménycsoportunk, amiből típusokban, korszakokban, formákban és díszítésben számtalan nívós variánssal rendelkezünk az íróasztalok kollekciója.
Az 1790-es évek elején, elsőrangú francia műhelyben készült ez a letisztult vonalú, elegáns cilinderes íróasztal. Racionális felépítésű, térbe állítható; hengeres cilindere felvonásával előtűnnek a kis fiókok, egyidejűleg a bőrborítású lapja is kihúzódik. Az íróasztal mentes az előző korszak rokokó faragványaitól, gazdagívelésű cizellált vereteitől.
Darabunk egyetlen díszítése az egyenes vonalú bronz szegélyezés, a tetejét fedő márványlap áttört bronz rácskerete, geometrikus fiókhúzói. Nemes, meleg vöröses mahagóni borításának selymes fénye mindenkép kiemeli az enteriőr berendezései közül.
Tovább olvasom>>
Drágakőre festve: Antonio Tempesta újonnan felfedezett képe(i) az Iparművészeti Múzeumban című kiállítás megnyitóbeszéde
Hölgyeim és uraim,
sok manapság a kiállítás, igazán nem lehet panaszkodni a múzeumok kínálatának hiányára. Többnyire a színvonal is magas, élvezhetjük a nemzetközi kapcsolatok bőségéből és a megannyi kiváló szakember hozzáértéséből, jó ízléséből adódó előnyöket. A kiállításoknak talán csak egy fajtájával nem kényeztetnek minket a múzeumok. Azzal, amelyik az intézményekben folyó műhelymunkával ismertethet meg bennünket. Emlékszem, az oly nagyon távoli múltban, művészettörténész hallgatóként, csak igen halvány sejtelmem volt arról, miféle tevékenység folyik egy művészeti, vagy bármely múzeumban.
Tovább olvasom>>