Ugrás a tartalomra
Akadálymentesített változat főoldal
Museum of Applied Arts Hangostérkép

1. Kérjük, röviden mutatkozzon be!
Pandur Ildikónak hívnak, művészettörténész és történelem szakos középiskolai tanári diplomám van. Lányom tizedikes gimnazista.

2. Hol végezte a tanulmányait? Miért ezt a pályát választotta?
Az ELTE Bölcsészettudományi Karán szereztem az egyetemi végzettséget, és ugyanitt a Doktori iskolán a PhD-fokozatot. Mindig humán érdeklődésű voltam. A történelem felé az irodalomtól a József Attila Gimnázium történelemtanára térített el. Művészettörténet órákra a középiskolában szabadsáv keretében jártam, a történeti érdeklődés mellett a rajzolás szeretete vitt oda.

3. Kit tekint a mesterének? Ki az, akitől a legtöbbet tanult vagy hatással volt Önre?
Az iskolai kereteken túl legtöbbet közvetlen múzeumi munkatársaimtól tanultam. Az iparművészet tantermi oktatása csak elméleti alapokat adhat. Nélkülözhetetlen a műtárgyakkal való napi kontaktus, hiszen ismerni kell a különböző anyagok tulajdonságait, megmunkálhatóságát, az alkalmazott technikákat. Szerencse, hogy az Iparművészeti Múzeumban a restaurátorműhelyek még a gyűjteményi osztályokhoz kapcsolódnak, és nem különülnek el külön osztályként, mint néhány más múzeumban. Így nemcsak a tapasztaltabb muzeológus, de restaurátor kollégáimtól is rengeteget tanulhatok. Az ötvös osztályra kerülésem után szinte azonnal bizalmat szavaztak a munkatársaim: az első múzeumi kiállítás, amelyben közreműködhettem, egy válogatás volt az Esterházy-kincsekből. Hálás lehetek a sorsnak, hogy még kezdőként társkurátorként részt vehettem a múzeum utolsó stílustörténeti kiállításának, a Szecesszió – a 20. század hajnala című tárlatnak a létrehozásában is. A kiviteli szemlék során bútorszakértő kollégáimtól tanulhattam sok érdekeset. Első múzeumi éveimben zajlott az aktuális nagyrevízió, melynek során besegíthettem a kerámiagyűjtemény revíziójába is.
Szinte minden kollégámtól tanulok valamit máig, hiszen egy kiállítás megrendezése igazi csapatmunka. Legutóbb a megújult Ráth-villában rendezett kiállításban vehettem részt. Az első új típusú projektmunkaként a szakmai feladatokra koncentrálhattunk, mert tudtuk, hogy a technikai, szervezési kérdésekben figyelmes, segítő munkatársakra támaszkodhatunk. Nemcsak múzeumon belül tanulok a kollégáktól. Meglehetősen szűk szakma a miénk, a kölcsönzések, kiállítások során sok fővárosi és vidéki közgyűjteménnyel kerülünk kapcsolatba, sokan ismerjük egymást. Én a többi gyűjteményben, múzeumban dolgozó muzeológusokat, restaurátorokat is kollégának tekintem, hiszen hasonló a munkánk, a tapasztalataink. Emellett sok külföldi kutató is megfordul nálunk.

4. Miért választotta az ötvösművészetet? Mi vonzotta ebben a területben?
Rögtön az egyetem után az Iparművészeti Múzeumba kerültem, ez az első munkahelyem. Kezdetben a nyilvántartási osztályon dolgoztam. Ez jó alapot adott, kitekintést a többi gyűjteményre, és – mivel ekkor még a múzeumok hatáskörébe tartozott az ellenőrzésük – védett magángyűjteményekbe is lehetőségem volt bepillantást nyerni. Máig élvezem a sokszínűséget. Kénytelen is vagyok „mindenevő” lenni, hiszen az Ötvösgyűjtemény – anyagban, műfajban, korszakban egyaránt – nagyon gazdag és változatos. 1993-ban kerültem erre a gyűjteményi osztályra, ami a leltárkönyvek és leíró kartonok világa után a klasszikus muzeológusi munka lehetőségét nyújtotta: műtárgyak közelében lehettem. A nemesfémből készült ötvöstárgyak, különösen – bár sajnos már csak részben – az Esterházy-kincstár műkincsei, ékszerek, evőeszközök, szelencék mellett még sok más műfajú iparművészeti tárgyat őrzünk, ami – legalább részben – fémből készült. Ón, öntött- és kovácsoltvas műtárgyak, zárak, lakatok, réz-bronz tárgyak, mozsarak, kandeláberek, limoges-i zománcok és úrvölgyi rézedények, fegyverek, fémborítású (okládos) ikonok, órák is találhatók raktárainkban. Olyan egzotikus anyagú műtárgyak, amelyeket gyakran alkalmaztak ötvösműveken, pl. elefántcsont vagy szerpentin faragványok szintén a gondozásunk alatt állnak. A műtárgyvédelemmel, kiállításokkal, gyűjteménygyarapítással kapcsolatos feladatok változatossága mellett nagyon vonzó a muzeológusi munkában az izgalom: kutatóként detektívmunkát végzünk, tárgyak sorsa után nyomozunk a múltban.

5. Milyen szerepe volt az Iparművészeti Múzeumnak a szakmai előmenetelében?
Szakmai munkám – ha néha csak közvetetten is – elsősorban az Iparművészeti Múzeum gyűjteményéhez kapcsolódik. Kezdetben a napi feladatok pl. egyes kölcsönzések vagy egy restaurálás kapcsán kezdtem el foglalkozni egy-egy műtárgycsoporttal. De a véletlennek máig szerepe van abban, hogy a hatalmas, tizenháromezer tételnyi anyagból éppen mivel kell elmélyültebben foglalkoznom. Jó, hogy folyamatosan bővíthetem az ismereteimet a különféle területeken.

6. Mi a fő kutatási területe?
Bár a felsorolt valamennyi területtel kell foglalkoznunk, vannak kiemelt témák. Az Iparművészeti Múzeum Ötvösgyűjteményének munkatársaként hagyományosan is „kötelező” az itt őrzött Esterházy-kincstáregyüttes folyamatos gondozása. Emellett ilyen a kissé perifériára szorult terület, a kovácsoltvas-művesség. Szűkebb szakterületem – ez volt PhD-disszertációm témája – a 19. század utolsó harmadában Budapesten működött Jungfer Gyula műlakatos munkássága.

7. Milyennek látja az IMM Ötvösgyűjteményét? Egy ötvösművészet iránt érdeklődő pályakezdő művészettörténész számára a gyűjtemény mely részét/részeit ajánlaná kutatási témának?
A már említett gyűjteményegységek darabszáma és színvonala is különböző. Én kifejezetten szeretem a határterületnek számító, korábban elhanyagolt, esetleg tudománytörténeti szempontból érdekes műfajokat is. Ilyenek pl. az érmek, plakettek, amelyek a századfordulón még iparművészeti műfajnak számítottak, de nagyobb részük azóta átkerült a Nemzeti Múzeum Éremtárába, vagy a valaha a múzeumnak bevételt is termelő galvanoplasztikai másolóműhely beleltározott mintadarabjait. Műtárgyaink közt nemzetközileg is kiemelkedően jelentős pl. az 1780–1820 közti klasszicista bécsi ezüsttárgyaink csoportja, vagy a mind szerkezeti, mind művészi szempontból igen változatos és sokszínű óragyűjteményünk.

A múzeumi gyűjtemény „evolúciója”, az intézmény története is izgalmas és megkerülhetetlen kutatási téma. Ennek része a múzeum korábbi legendás szakemberei életútjának feldolgozása, amely az egyes műtárgyak vagy műfaji csoportok tanulmányozása mellett ugyancsak javasolható szakdolgozat témának.

Nincs múzeum műtárgyak nélkül. Egy közgyűjtemény alapfeladatai közül a gyűjtemény gyarapítása mellett leginkább a megőrzést tartom elsődlegesnek. Ha nem őrizzük gondosan, az utódainknak nem lesz mit kutatni, vizsgálni, kiállítani. Az NKA alapítása óta – a többi gyűjteményhez hasonlóan – folyamatosan pályázunk régi és kortárs műtárgyak vásárlására, restaurálásra. Nemcsak a művészettörténész képzéssel vagyunk szoros kapcsolatban, de folyamatos az együttműködésünk a Magyar Képzőművészeti Egyetem tárgyrestaurátor tanszékeivel, és szívesen javasolunk diplomamunkának alkalmas műtárgyat gyűjteményünkből.

Oldal megosztása

Az oldal címe nyomtatáskor:
https://www.imm.hu/hu/news/view/225,Interj%C3%BA+Dr.+Pandur+Ildik%C3%B3val%2C+az+%C3%96tv%C3%B6sgy%C5%B1jtem%C3%A9ny+megb%C3%ADzott+vezet%C5%91j%C3%A9vel