A franciaországi Limoges a „történelem és művészet városa” címét többek között kézműves hagyományának köszönheti. A 18. század utolsó harmadától virágzik itt a porcelánkészítés. Előtte azonban évszázadokig a zománcművesség központjaként volt ismert, melynek a középkorban, majd a reneszánsz idején más-más fajtáját művelték magas fokon az itteni mesterdinasztiák.
A 12. és a 14. század között a beágyazott zománcot (émail champlevé) alkalmazták az itt készült, zömmel szakrális tárgyakon. (A különböző zománctechnikákat francia nevén említi máig a nemzetközi szakirodalom.) A jellemzően réz alapfémbe bemélyített mintázatba égették bele a színes zománcport.
A 15–17. századig az üvegfestés hatását mutató festett zománc (émail peint) alkotások kerültek ki legnagyobb számban a limoges-i mesterek – a Limousin-ek, Pénicault-ok, Reymond-ok – műhelyéből. Ennél a Limoges-ban feltalált technikánál a nedves kötőanyaggal fölfestett különböző színeket többszöri égetéssel rögzítik a rézlemezre.
Pierre Reymond az alkotója ennek a hónapsorozathoz tartozó, több példányban is ismert, a május hónapot a szerelemmel – ölelkező párral és a féktelen szenvedélyt jelképező bolonddal – felidéző festett zománcos reneszánsz dísztányérnak. A szürke árnyalataival festett – ún. grisaille – tányér hátoldalán látható férfiportré nemcsak díszítő célt szolgál: „ellenzománcként” a fém és a zománc eltérő vetemedésének kiküszöbölése a funkciója.
Szerző: dr. Pandur Ildikó főosztályvezető, Ötvösgyűjtemény Főosztály
