Ismerje meg, hogyan dolgoznak a restaurátorok, hogyan zajlik egy tárgy restaurálása.
Tematikus sorozatunk a restaurátori munkába enged bepillantást.
Habán tál 1729-ből
A 2015-ben készült felgyorsított felvétel egy 1729-ből való habán tál restaurálásába enged bepillantást.
Videónkban a restaurálásnak azt a fázisát mutatjuk be, amikor a tisztításon már átesett töredékeket a restaurátor gondosan elpróbált sorrendben, darabról darabra összeragasztja.
Mi volt előbb: a strucc vagy a tojás? – Esterházy-kincsek restaurálása generációkon át
A II. világháború alatt az 1919-ben az Iparművészeti Múzeumba került Esterházy-kincstár mindkét strucc alakú asztaldísze súlyosan megsérült. Bár a madarak feje leemelhető, nem ivóedényként szolgáltak, hanem reprezentációs funkciójuk volt. A megbecsült daraboknak önálló tokot készíttettek. A ritka, egzotikus, Afrikából származó tojásokat aranyozott ezüstfoglalatba helyezték. A tollazat mintázatát a talapzathoz hasonlóan trébelték, cizellálták, a madár üreges feje és lábai öntéssel készültek. Bár a körülbelül két tucat tyúktojásnyi strucctojás héja kemény és vastag, a bombázás során mindkettő apró darabokra tört.
A deformálódott fémrészeket ötvösmódszerekkel helyre lehetett állítani. A két asztaldísz restaurálását végző Szvetnik Joachim számára az igazi problémát a műtárgy központi eleme, a strucctojás pusztulása jelentette.
Mit ér egy szent fej nélkül? (Egy spiáterszobor restaurálási terve)
Az Ötvösgyűjtemény restaurálásra váró műtárgyainak egyike Assisi Szent Ferenc spiáterből készült kisplasztikája. Terdik Szilveszter kutatása alapján tudjuk, hogy a szobor az 1938-ban megrendezésre került Eucharisztikus Kongresszushoz kapcsolódó egyházművészeti kiállítás reprezentánsa lett volna, ha a kiállítás pénzhiány miatt nem marad el. Alkotóját név szerint nem ismerjük, de annyit tudunk róla, hogy az Országos Magyar Királyi Iparművészeti Iskola hallgatója volt.
A szobrot korábban már restaurálták oly módon, hogy a testet és a fejet egy belülre helyezett és ragasztott, vékony, vörösréz lemezből készült gyűrűvel fogatták össze. A vékony lemez és a kevés ragasztó nem tudta egyben tartani a szobrot.
Restaurálás vagy rekonstrukció? Egy világkiállítási csillár két élete
A Ráth György-villa francia szecessziót bemutató helyiségét egy hatalmas műemlék csillár uralja.
Az impozáns, a modern villanyvilágítást reprezentáló darab az 1900. évi párizsi világkiállításon már az Iparművészeti Múzeum – vásárlási célból is ott tartózkodó – főigazgatóját, Radisics Jenőt is lenyűgözte. A René Rozet szobrász által tervezett függőlámpát a készítő Gagneau et Cie cégtől vette meg a budapesti intézmény, amely egy időben annak üvegcsarnokában is függött.
A Ráth-villa A mi szecessziónk című kiállítására készülve merült föl az ötlet, hogy a stabil fémszerkezetű csillár eredeti „fényét”, külsejét rekonstrukció révén igyekezzünk felidézni.
Tovább olvasom>>
Hogyan készült? Próbáljuk ki!
Mielőtt elkezdik egy sérült vagy hiányos tárgy helyreállítását, a restaurátorok mindenekelőtt meg akarják érteni a darabot: miből készült, milyen munkafolyamatok voltak szükségesek az elkészítéséhez?
Ezek a kérdések mélyebb szakmai ismeretek nélkül nehezen megválaszolhatók. Nem meglepő, hogy a tárgyrestaurátorok nagy része – felsőfokú vagy egyetemi tanulmányai előtt vagy mellett – kitanul egy-egy kapcsolódó szakmát is. Vannak azonban mára eltűnt fogások, anyagok, tárgytípusok, amelyekkel kapcsolatban – a felmerülő gyakorlati problémák esetén – a restaurátor egyszerűen nem kap magyarázatot a szakirodalomból.
Rejtett fiókok és régi gyógyszerek – Egy házipatika-szekrény restaurálása
A múzeum Bútorgyűjteményi Főosztályának egyik rejtőzködő darabja az 1790–1810-re datált, diófából készült, puritán megjelenésű, de annál összetettebb házipatika-szekrény, az ajtajain Aszklépiosz és Hügieia, a gyógyításhoz köthető klasszikus mitológiai alakok. Különlegességét a benne megőrződött gyógynövények, tinktúrák, extraktumok, illetve por formájú és viaszos állagú gyógyszerek adják. A szekrényke összesen mintegy 58 féle szernek ad helyet, aminek hozzávetőleg kétharmada őrződött meg. A műtárgy – több bútordarabbal és gyógyszerészeti tárggyal együtt – a néhai Molnár Alfréd patikus adományaként került a gyűjteménybe még az 1950-es években. Az elmúlt évtizedekben szerepelt művészettörténeti publikáció és kiállítás darabjaként is. Restaurálására 2018-ban a Magyar Képzőművészeti Egyetem iparművészeti restaurátor képzésén diplomamunkaként került sor.