A Ráth György-villa francia szecessziót bemutató helyiségét egy hatalmas műemlék csillár uralja.
Az impozáns, a modern villanyvilágítást reprezentáló darab az 1900. évi párizsi világkiállításon már az Iparművészeti Múzeum – vásárlási célból is ott tartózkodó – főigazgatóját, Radisics Jenőt is lenyűgözte. A René Rozet szobrász által tervezett függőlámpát a készítő Gagneau et Cie cégtől vette meg a budapesti intézmény, amely egy időben annak üvegcsarnokában is függött.

A háború alatt megsérült csillár szinte összes üvegdíszét elvesztette, de még így is látványos eleme volt a múzeum 1996-ban rendezett A 20. század hajnala című szecessziós stílustörténeti kiállításának. Az aranyozott bronzból készült lámpa kosárszerűen összefonódó, naturalisztikus nádszálakat ábrázol, melynek levelei, bugái rejtették az izzók foglalatait. Gazdag üvegdíszeiről csak fekete-fehér archív felvétel, illetve egykorú szöveges leírás maradt fönn.

A Ráth-villa A mi szecessziónk című kiállítására készülve merült föl az ötlet, hogy a stabil fémszerkezetű csillár eredeti „fényét”, külsejét rekonstrukció révén igyekezzünk felidézni. A fémrestaurátorok ezúttal csak konzulensek voltak a főszereplő üvegtervező iparművész, Wölfinger Barnabás mellett. Ő volt az, aki az összegyűjtött szöveges leírások, az egyetlen archív fotó és a megmaradt fémszerkezet, illetve töredék üvegmaradványok alapján, többszöri méretpróbák és átdolgozás révén elkészítette a pótlásokat. A bronzcsillárt „felöltöztette” a nádszálak opak (matt) üveg bugáival, illetve a felső részen körbefutó juharleveles dísszel, valamint a lámpa igazi karaktert megadó négy hatalmas, homályosra maratott – opak – üvegkagylóval, amely az alsó rész izzóit rejtette.

Az üvegek rekonstrukciója alkalmat adott a fémrestaurátoroknak is arra, hogy hiánytalanul pótolják az öntött bronzdíszeket és egyéb apró alkatrészeket, belső tartóelemeket is. A kopott aranyozott bronz felület is megújult. Reverzibilis, vagyis könnyen visszaoldható bronzírozás is visszaállítja korabeli fényét. Mivel a csillár minden eleme szétszerelhető, pótolt díszei beazonosíthatóak: az új fémelemeken „copy” felirat található, az üvegdíszek nem kaptak jelölést, de dokumentáció őrzi azok pontos helyét.

Szerző: Szilágyi Veronika főrestaurátor

Csillár - villanyra
Leltári szám: 6514
Iparművészeti Múzeum, Ötvösgyűjtemény

Restaurátorok: Juhász Gábor, Szilágyi Veronika (Iparművészeti Múzeum, Ötvösgyűjtemény Főosztály)
Részben rekonstruált üvegdíszek: Wölfinger Barnabás üvegművész