Az Ötvösgyűjtemény restaurálásra váró műtárgyainak egyike Assisi Szent Ferenc spiáterből készült kisplasztikája. Terdik Szilveszter kutatása alapján tudjuk, hogy a szobor az 1938-ban megrendezésre került Eucharisztikus Kongresszushoz kapcsolódó egyházművészeti kiállítás reprezentánsa lett volna, ha a kiállítás pénzhiány miatt nem marad el. Alkotóját név szerint nem ismerjük, de annyit tudunk róla, hogy az Országos Magyar Királyi Iparművészeti Iskola hallgatója volt.

A szobor anyaga alumínium-cink ötvözet, melyet spiáternek hívnak. Alacsony olvadáspontjának és olcsó anyagának köszönhetően a belőle készült szobrok költsége jóval kevesebb, mint a bronzból készülteké. A spiáterből készült tárgyakat barnára patinázni nem lehet, ezért a bronzszín imitációjaként a szoborra alapszínként sötétbarna olajfesték bevonat került. Az öntött kisplasztikák alapvetően kétféle módon: homokformázással vagy viaszveszejtéssel készülhetnek. Ha egy szoborról homok- és viaszöntvényt is készítünk, akkor a homokformázással készült öntvény mindig súlyosabb, mert azt nem lehet olyan vékony fallal készíteni, mint egy viaszöntvényt. Ez alapján a Szent Ferenc szobor viaszveszejtéses öntéssel készült, mert a méretéhez képest a súlya nem számottevő. Ha az öntvény fala nagyon vékony, akkor előre megjósolható, hogy a spiáter ridegsége miatt ott törés fog bekövetkezni. Az öntött szobor nem megfelelő falvastagsága általában annak tudható be, hogy a szobor mintájáról vett guminegatívba kent viaszréteg a kelleténél vékonyabb. A Szent Ferenc-szobor esetében is így történhetett, ezért az elkészült szobor fizikai erő behatására a legvékonyabb pontján, a nyaknál eltört.

A szobrot korábban már restaurálták oly módon, hogy a testet és a fejet egy belülre helyezett és ragasztott, vékony, vörösréz lemezből készült gyűrűvel fogatták össze. A vékony lemez és a kevés ragasztó nem tudta egyben tartani a szobrot. A ragasztás elfogadott restaurálási eljárás, hiszen így az eredeti törésfelületeket nem változtatjuk meg. A szobor két darabját összetartó közdarabot vastagabb lemezből vagy vékonyfalú öntvényből célszerű készíteni. Ragasztáskor figyelmet kell fordítani arra, hogy megfelelő mennyiségű ragasztó kerüljön a betét és a szobor belső fala közé. A ragasztót forgatással lehet egyenletesen eloszlatni. A törésfelületből hiányzó részeket pigmenttel színezett epoxi ragasztóval célszerű pótolni. Az esztétikai megjelenés javításának érdekében az arc kopásból eredő foltjai olajfestékkel retusálhatók.

A sors különös játéka lenne, ha a restaurált szobor a jövendő budapesti Eucharisztikus Kongresszus kapcsán egy kiállításon megmutatkozhatna. Így 83 év késéssel a mű beteljesíthetné alkotójának célját.

Szerző: Hargitai Ottó restaurátor

Assisi Szent Ferenc spiáterből készült kisplasztikája
Leltári szám: 2020.148.1
Iparművészeti Múzeum, Ötvösgyűjtemény