Több elmélet is tartja magát arról, hogyan kerülhetett a nyúl abba a kellemesnek vagy tudományosnak éppen nem mondható helyzetbe, hogy húsvétkor piros tojást tojjon a gyerekeknek.

Az érdekesebb verzió alapján legkorábban Dél-Németországban, a germán Ostara szimbólumaként kapcsolódott vissza a tavaszistennő nevét őrző ünnep (Ostern) jelképei közé. A lehangolóbb változat szerint slendrián nyelvhasználat áldozata: szintén egyes német területeken volt szokás húsvétkor gyöngytyúkot ajándékozni tojásaival együtt, és mivel a Haselhuhn, röviden Hasel neve túlságosan is közel esik a nyúl német nevéhez (Hase), könnyen megtörténhetett a fatális félreértés.

Ennek a nyúlfarknyi csúsztatásnak legkorábban a 16. századból vannak nyomai, tehát nagy valószínűséggel a büszke nyulas békeidők egyik utolsó emlékét őrzik azok az itáliai Pesaróból származó, nyulakat ábrázoló ónmázas padlócsempék, amelyeket Mátyás-korabeli dísztálakkal, kancsókkal együtt csodálhatott meg utoljára bő egy évtizede az Iparművészeti közönsége. 

A kapcsolat persze nem véletlen: Mátyás királynak, pontosabban - rokonsági kötődés okán - Beatrix királyné közbenjárásának köszönhették az első jelentősebb, Alpokon túlról érkező uralkodói megrendelést az Adria-parti Pesaro fazekasai, akik a Corvin dísztálkészlet elkészítésével emelkedhettek ki a több kis helyi majolika-központ közül.

A kevéssel Mátyás halála után, szintén a pesarói műhelyekben készült nyulas csempékkel eredetileg a közeli Faso Santa Maria dei Piattelletti templomának padlóját díszítették egy jeles frigy alkalmából, minden bizonnyal a szerelemre és a házasságra utalva (a rekonstruált teljes padlóburkolatot itt lehet megcsodálni).

A perzsa eredetű technikával, hófehér ónmázas alapon kék, sárga, barna és zöld festéssel készülő, csillogó kerámiák igazi luxusterméknek számítottak a 15-16. században. A szaporaságot, életörömöt, bőséget, sőt részegséget is szimbolizáló nyulas majolikákat kis túlzással tehát a kor valódi playboyai engedhették csak meg maguknak. 

A ma leginkább cukorbonbon szőrmókként ábrázolt nyuszik (a valóságban kifejezetten jól alkalmazkodó, ravasz kis állatok) később teljesen elvesztették vad és pajzán megítélésüket, éppenséggel cukortartóként bukkannak fel leggyakrabban gyűjteményünkben. E szapora cukiság ma már ráadásul a vallásos ábrázolásban is hódít: Balázs Géza gyűjtéséből tudjuk, hogy az utóbbi években betlehemre emlékeztető nyuszifészkek, voltaképpen nyúl-életképek jelentek meg húsvétkor Belső-Somogyban…

A nyuszikat, gondolom, már megint nem kérdezte senki, de a mi véleményünk egyértelmű: Igazságot a nyulaknak!