Ki ne hallott volna az ügyességi játékkal elnyerhető „pünkösdi király” címről, amelyet az a legény nyert el, aki a többi versenyzőt legyőzve akár egy évig is a falu minden lakodalmába és összejövetelére hivatalos volt? Vagy a pünkösdi harmat szépségvarázsló erejéről, amelyben napfelkelte előtt mosdatták arcukat a lányok, hogy bőrük üde legyen?
Az egyik legnagyobb keresztény ünnep, a pünkösd elnevezés a görög pentékoszté (ötven) szóból ered, ami a húsvét utáni ötvenedik napot jelenti. A Szentlélek eljövetelének, az első keresztény közösségek létrejöttének és az egyház születésének ünnepe. Az ünnep kapcsán a május hónapot pünkösd havának is nevezik, a termékenységet, tavaszt, megújulást köszöntő eseményt számos népszokás övezi: zöldágjárás, pünkösdi királynéjárás, mátkálás és pünkösdölés.
Az ünnep kapcsán ma az Iparművészeti Múzeum gyűjteményéből a kiemelkedő norvég kárpitművész, Frida Hansen (1855–1931) ‘Pünkösdi kórus’ című falikárpitját hoztuk el. Az ünnepi dicsőítő éneket zengő, imádságra kulcsolt kezű nőalakokat ábrázoló falikárpit 1897-ben készült, a két részből álló alkotás jobb oldali párja egy norvégiai magángyűjteményben található. Ez utóbbin olvasható a CHOR (kórus) szócska, míg az Iparművészeti Múzeum gyűjteményében őrzött, most bemutatott darabon a PINTSE (Pünkösd) felirat rajzolódik ki. A tavasz virágaként és egyben az évszak egyik szimbólumaként ismert nárcisz, valamint a dalt zengő kórus előadása ünnepi keretet ad a jelenetnek.
A műtárgy készítőjét, a jelentős nemzetközi karriert befutott kárpitművészt a norvég szecessziós művészet egyik központi figurájának tartják.
A fiatal lány rajz- és festészeti tanulmányokat folytatott, majd családja 1883-as elszegényedése után kezdett komolyabban foglalkozni a szövés mesterségével. A technika iránti komoly érdeklődése kéz a kézben járt a norvég szövési hagyományok újjáélesztésének igényével, a régi kárpitok jelentősen inspirálták művészetét. Ekkoriban tanulta meg, hogy kell a fonalakat növényi festékekkel színezni. Munkájában a szövés és a hímzés régi, akkoriban már csak egyes parasztcsaládoknál fennmaradt művészetének felélesztését tűzte ki célul.
Napjainkban művészete ismét fókuszba került, Frida Hansen virágmotívumai és vegyszermentes technikái aktuálissá válnak környezetvédelmi szempontból.