Gondolták volna, hogy a fákat és a természetet akarta óvni az a feltaláló, akinek az 1950-es évek végén kipattant a fejéből a napjainkra inkább mellőzni kívánt műanyag zacskó ötlete? Sten Gustaf Thulin svéd mérnök leginkább a fák kivágását szerette volna megelőzni találmányával, de napjainkra a nem megfelelően szelektált szatyrok miatt a természet más területei kerültek extrém terhelés alá. Utánajárunk a történetének a zacskómentes világnap alkalmából (július 3-án), és bemutatunk pár ikonikus darabot is az Iparművészeti Múzeum gyűjteményéből.
Az 1900-as évek közepén már minden megvásárolt terméket papírzacskóba csomagoltak, ennek előállítása viszont nagymértékű fakivágással és víz felhasználásával járt. Sten Gustaf Thulin aggódva figyelte a papírtáskához szükséges fakivágásokat, és az 1960-as évek elején a svédországi Celloplast csomagolóipari vállalat számára kifejlesztett egy módszert, amellyel egyszerű, egy darabból álló táskát lehet kialakítani. A műanyag szatyor atyjának konstrukciója egyszerű, erős, nagy teherbírású terméket eredményezett, amelyet a Celloplast 1965-ben világszerte szabadalmaztatott.
A feltalálónak amúgy mindig volt a zsebében egy összehajtogatott zacskó, azzal járt bevásárolni, és természetesen – jó példát mutatva a körülötte élőknek – ezt újra és újra felhasználta. A mérnök ezt nem egyszer használatos tárgynak tervezte, úgy vélte, mivel tartós anyagból készült, hosszú távú használatra alkalmas. Sajnos manapság ezt sokan másképp gondolják, és a vásárlás után gyorsan kidobják – jó esetben a szelektív szeméttárolóba. „Édesapám bizarrnak találná, hogy a zacskókat az emberek egy használat után kidobják” – mondta Raoul Thulin, feltaláló fia.
Amennyire a zacskók újrahasználatának ötlete innovatív volt, az emberek kényelmi szintje egyre nőtt, már nem törődtek ezzel a lehetőséggel, mert a következő alkalommal úgyis kaptak egy újat. Így szép lassan eljutottunk ahhoz a nem túl rózsás állapothoz, amit napjaink globális problémái között említhetünk.
Az Európai Bizottság adatai szerint a tengerekbe kerülő szemét 80 százaléka műanyag. A lassan bomló plasztik felgyűlik a tengerekben, óceánokban és a strandokon, amely aztán a tengeri élőlények szervezetébe, így az emberi élelmiszerláncba is bejut.
De nem veszett el minden remény: ma már komoly törvény szabályozza a műanyag termékek forgalmazását. Hazánkban – az uniós előírás értelmében – 2021. július 1-től betiltották az egyszer használatos műanyag termékeket és csomagolóanyagokat, a magyar jogszabály korlátozza a műanyag zacskók használatát is. Szerencsére egyre többen használnak papír- és pamutszatyrot.
És hogy a tények mellett a képek is beszéljenek, evezzünk hazai vizekre, és tekintsünk meg pár – mára ikonikussá vált – reklámszatyrot az Iparművészeti Múzeum kortárs design gyűjteményéből. Mind a mai napig meglepő látvány, ha a nyolcvanas vagy a kilencvenes évek népszerű hazai márkáit hirdető reklámtáskát pillantunk meg a városban – tény, hogy előfordul! De ez az attitűd talán a műanyagtáska-innovátor Sten Gustaf Thulin elképzeléséhez is közelít: a Skála Coop ismerős S-logójával vagy a Centrum Áruházak narancssárga-fekete márkajelével ellátott szatyrok strapabíróságukkal túlélték az elmúlt évtizedeket. Talán mindezalatt ott lapultak valakinek a zsebében.
