Ugrás a tartalomra
Akadálymentesített változat főoldal
Museum of Applied Arts Hangostérkép

A XVI. századig senki nem jött rá, hogyan lehet rézoxidból mázat készíteni. Giorgio Andreolli, észak-olaszországi alkimista talált rá a megoldásra, ám halálakor magával vitte a titkot. A hajnalfényt idéző optikát 300 évvel később Zsolnay Vilmos ismételte meg és fejlesztette tovább fiával. A különleges fényhatás – Éosz, a hajnal istennő után – az eozin nevet kapta. A manufaktúra művészetét talán semmi nem határozza meg annyira látványosan, mint e különleges máz. A kor Magyarországán más nem is nagyon volt képes ipari mennyiségben reprodukálni ezt. Az eozint először 1896-ban mutatták be, a Millenniumi Országos Kiállításon.

A világhírű anyag nem csupán gyönyörű, de beindítja a fantáziát, hiszen a napfény változásával a látvány is módosul. A technika lényege, hogy a keménycserép-edényt speciális alapmázzal égetik ki, majd erre különféle fémoxidokat tartalmazó eozinmázzal festenek, s végül redukáló égetést alkalmaznak. Az edény ettől irizáló, fémes hatású lesz, amely megtöri a ráeső fényt.

Apáti Abt Sándornak – a századforduló egyik kiemelkedő szobrászának és kerámiaművészének – vázája jól szemlélteti az eozintechnikát. Apáti 1896-ig Stróbl Alajos mellett dolgozott, majd a Zsolnay-gyár tervezője lett. Az itt töltött évei egybeestek a gyár szecessziós korszakának kezdetével, mialatt közel 500 tárgyat tervezett. Kisplasztikáival, alakos vázáival, allegorikus figuráival a magyar kerámiaművészet egyik úttörő egyénisége volt. 1903-tól elsősorban rusztikus kőedényeket készített, úgynevezett eozinált díszítéssel. Robusztus, markáns stílusát szarkasztikus humor jellemezte, munkái szuggesztív hatásúak voltak. Vázáján elégikus hangulatú, a kertben a természettel harmonizáló, álomszerű leányalak jelenik meg.

Oldal megosztása

Az oldal címe nyomtatáskor:
https://www.imm.hu/hu/news/view/349,A+rejt%C3%A9lyes+hajnalf%C3%A9nyt+id%C3%A9z%C5%91+m%C3%A1z?style=accessible