Már az őskortól alapvetés volt az emberiség számára, hogy sötétben is tudjon tájékozódni és fényt generáljon. A kor haladtával nem csak az alapfunkciót töltötték be a különböző találmányok, hanem a világítástechnika találkozott a művészeti ágakkal is. Tony Selmersheim petróleumlámpája – amely az Iparművészeti Múzeum ötvösgyűjteményének műtárgya – tökéletesen szemlélteti a tudomány és az alkotás harmóniáját.

Mielőtt a tárgyra térnénk, vizsgáljuk meg, hogyan is láttuk meg a fényt az alagút végén. Kezdetben az ősemberek fáklyával világítottak, és a tűzveszély, illetve a felesleges melegítő hatás ellenére meglepő módon sokáig, még a középkorban is használták a szegényebbek. Hátrányai szükségessé tették a kanóc elven működő világítóeszközök megjelenését, a mécsest és a gyertyát.

A mécses továbbfejlesztésével a petróleumlámpa lett a legújabb világítótest. Ez a lámpa bár intenzívebben és fehérebben fénylett, cserébe erősen füstölt. Elődjéhez képest üvegbúrával látták el, és az olajat – az akkoriban már olcsón beszerezhető – petróleumra cserélték.

Tony Selmersheim alkotása jelenleg A mi szecessziónk című állandó kiállításban tekinthető meg a Ráth György-villában. A műtárgyat először egy világítótest-kollekció részeként mutatták be a Hatok művészcsoport kiállításán 1898-ban, Párizsban, majd két évvel később, a párizsi világkiállításon vásárolta meg az Iparművészeti Múzeum.

Selmersheim építészként a 20. század elejére Párizs vezető szecessziós vállalatát vezette, kor- és alkotótársa, a képzőművész Charles Plumet partnerségének köszönhetően. A belga és angol dizájnstílusokat ötvözték francia ízléssel, és épületeik ugyan nem voltak különösebben innovatívak, bútorterveik annál inkább.

Az 1900-as évek során a petróleumlámpák mellett megjelentek a gázlámpák is. Ez nagy előrelépésnek számított, de számos hátránnyal rendelkezett. Az utcai világításhoz nem volt elegendő fénye és üzemeltetése drágának bizonyult. Egyes történészek szerint már Thomas Edison előtt 22 feltaláló tervezett villanyégőt, állítólag akadt, aki 70 évvel korábban. Viszont két nagyon fontos problémát Edison orvosolt, olcsó izzószálat talált, a bambuszrostot, és ennek élettartamát úgy növelte, hogy vákuumot hozott létre a villanykörtében. Egyik legfontosabb műszaki újításának, a foglalatnak köszönhetően vált cserélhetővé az izzó. Bródy Imre neves magyar kutató találta fel a kriptonégőt, amely akár 1000 órán át működőképes volt. Munkáját 1936-ban mutatták be a Budapesti Ipari Vásáron, amely óriási sikert aratott, és még abban az évben megjelent a nemzetközi piacon is.