Egy tűzvész során, 1961-ben szinte teljesen megsemmisült a Rózsavölgyi Zeneműbolt teljes bútorberendezése, azonban négy különleges darabot sikerült megmenteni, melyek a késő szecesszió alkotásai és egyben egy új korszakot, az art decót megelőző művei is, ma pedig az Iparművészeti Múzeum gyűjteményét gazdagítják.

A művészeti ágak és az alkotók mindig hatottak egymásra, de előfordult, hogy össze is dolgoztak. Nem volt ez másként Kozma Lajos építész, iparművész, grafikus és a Rózsavölgyi könyv- és zeneműkereskedés esetében sem, ugyanis Kozma meghatározó belsőépítészeti munkát kapott a nagy múltú, legendás művészek nevével fémjelzett boltban.

A helyiség boltberendezése egy 1961-es katasztrofális tűzvész következtében szinte teljesen megsemmisült, összesen négy bútor - két karosszék, egy hosszú pamlag és egy asztal - menekült meg. Ezek az Iparművészeti Múzeum bútorgyűjteményét gazdagítják azóta. A megmaradt darabok különlegessége, hogy a visszafogott díszítésű karosszék és a stílusban korát megelőző ovális asztal mellett, a kanapé feltűnése nem igazán szokványos jelenség egy bolt berendezésében. Emellett a műtárgyak a késő szecesszió szellemiségét tükrözik formájukban és díszítésükben, a német Jungendstil késői változatával mutatnak rokonságot, a fent említett asztal viszont megelőlegezi az új stílus, az art deco formavilágát.

Az üzlet- és lakóház az ötödik kerületi Szervita téren helyezkedik el a mai napig. A földszinti bolthelyiség megtervezésére Lajta Béla építész, az irodájában gyakornokoskodó Kozmát kérte fel, akinek ez volt az első belsőépítészeti munkája, és ennek a munkájának sikere igencsak befolyásolta pályájának alakulását. A korabeli kritikusok is elismerésüket fejezték ki az előremutató enteriőr iránt, rendkívül átgondolt és koncepciózus tervezés alapján készült, a belső teret gyönyörűen megmunkált faburkolatok és berendezési tárgyak ékesítették.

A Rózsavölgyi Zeneműboltot egyébként 1850-ben alapították, a két tulajdonos Rózsavölgyi Gyula és Grinzweil Norbert amellett, hogy bejárták Európát és felvásárolták a legfontosabb kiadványokat, a magyar zenék kiadását is előtérbe helyezték. Olyan neves zeneszerzők „szerződtek le” náluk, mint Liszt Ferenc vagy éppen Erkel Ferenc. A cég 1833-ban „Császári és királyi udvari mű- és hangjegy-kereskedői” címet kapott, mely elismerést ilyen típusú vállalkozás még nem kapott Magyarországon.

Hallgassák meg a cikkhez készült tematikus zenei válogatást!