Átlőtt könyvek, megrongálódott bútorok, törött porcelánok, sérült bronz gyertyatartó, kiállításba belehullott törmelék, megsemmisült üvegtető, letarolt kupola – hatalmas veszteség sújtotta 65 éve a Kilián laktanya közelében lévő, Üllői úti Iparművészeti Múzeumot. Az 1956-os forradalom során öt nagy és rengeteg kisebb belövés érte az épületet, az aktuális kiállítások mellett az üveg- és a kerámiagyűjtemény jó része, a könyv- 10 és a folyóiratállomány 50 százaléka tönkrement – derült ki egy dokumentumválogatásból az Archívneten, amely a magyarországi múzeumok 1956-os jelentéseiből szemlézett. A múzeum 1955-59 közötti éveit összefoglaló évkönyvében Dobrovits Aladár főigazgató arról számolt be: jelentős részben megsemmisült a múzeum villanyvilágítása, központi fűtése és telefonhálózata, valamint teljesen odalett a nagyméretű központi kiállítási csarnokának hatalmas kettős üvegteteje, a múzeum egy ideig tető meg ablakok nélkül maradt. A vészt a túlzsúfolt raktári viszonyok fokozták. A helyreállításról szólt az egész 1957-es év, de az azt követő években is a veszteséget próbálták orvosolni. Mint a Népszava 1957-es, károkat felmérő cikkében olvastuk: 2 millió forintra becsülték akkoriban a helyreállítások költségét, még azelőtt, hogy a gyűjteményi anyag pusztulását átláthatták volna.
Rengeteg sokkoló – az 1956-as forradalom után készült – fotó maradt az Iparművészeti Múzeum épületéről és műtárgyairól. A fényképek többségét a múzeum akkori fotósa, Kárász Judit készítette. A cserepeit vesztett kupolától a szitává lőtt kerámia csúcsdíszen, a lanternán át a nagycsarnok széthullott üvegfödémjein keresztül a sarokrészen tátongó nagy lyukig sok mindent megörökített fekete-fehér képein. Mementóként rögzítette a kiállításokon tönkrement műtárgyakat is. Láthatóak a könyvtár feldúlt olvasótermei és a repeszekkel szaggatott polcai is. A múzeum másik munkatársa, Fehérvári Géza kívülről fotózta az eseményeket. Megörökítette az épületet és környékét, szétlőtt tankokat és egyéb harci járműveket, a környező lakóházak belövéseit, a Körút túloldalán található Kilián laktanya pusztulását.
A mai napig látható, mennyi minden sérült a sarokrészen lévő könyvtárban. A polcon végigszáguldott a repesz és több könyvet egymás mellett átfúrt. A bekötött 1949-es Vogue New Yorkon át leltárkönyvön keresztül rengeteg értékes kötetet szétszakított. Az ötvösgyűjteményben kétkarú bronz gyertyatartó búcsúzott el jó részétől, az Üllői útra (a Corvin-közre) néző üvegtár szintén jelentősen sérült. Sok tárgy darabokra tört, volt, amelynek nem is találták meg az összes részét, ezért törölték a leltárból. Több műtárgyat restauráltak, amely kisebb sérüléseket szenvedett, most pár vázát, talpas palackot be is mutatunk a galériában. A múzeum online gyűjteményi adatbázisában találnak olyan vázát , amelyen látszik a törés nyoma.
Már több kiállításon is lehetett látni azt a 19. század második felében készült kabinetszekrényt (chinoiserie díszítéssel), amelyet – a kávájának belsejére ragasztott cédulák szerint – Apponyi Géza gróf földbirtokos és műgyűjtő, Tolna megye főispánja vásárolt a bécsi R. Perl lakberendező cégtől. Egy repeszdarab a szekrénytest bal oldali falán lyukat ütve a bútor belsejét roncsolta, majd a középső fiókban állt meg.
1962-ben – a gyűjteményben okozott 1956-os károkat összesítő felmérésen – a raktárban találtak olyan műtárgyakat is, amelyeket tisztázatlan eredetűként leltározták be. Például a kárpittechnikával szőtt ajtófüggönyt, amelynek mintája megegyezik az évekkel korábban leltárba vett négy darab, úgynevezett Medici-kárpit bordűrjével.
De nemcsak a sérült vagy restaurált műtárgyak emlékeztetnek az 1956-os forradalomra, hanem Polgár Ildikó 1980-90-es években készült porcelánképei is. A keramikusművész a forradalom idején készült dokumentumfotókat szitázta porcelánra – kékes és barnás színekben.
