A millenniumi ünnepségek záróakkordjaként 1896. október 25-én, azaz 125 éve tartották az Országos Magyar Iparművészeti Múzeum és Iskola zárókő-letételi ünnepségét, amelyen I. Ferenc József osztrák császár és magyar király is részt vett. Az uralkodó szárnysegédje által vezetett napló szerint a király rövid ideig tartózkodott a múzeumban: reggel 10 órakor Erzsébet királynéval misét hallgatott a Várban, majd 11 órakor részt vett a múzeumi ünnepségen. A múzeumból 11.45-kor visszatért a Várba a délben kezdődő ebédre.
Az Iparművészeti Múzeum és az Iparművészeti Tanoda tervezésére a kormány 1890-ben írt ki pályázatot. Az első díjat a Lechner Ödön és Pártos Gyula által benyújtott, „Keletre magyar!” jeligéjű tervsorozat kapta. A tervezési megbízást azonban – hosszas vitákat követően – csak 1893-ban kapták meg. A munkálatok abban az évben ősszel indultak, és az első 168 napról még az építkezés napi jelentései fennmaradtak. Ebből derül ki, hogy gyakran éjszaka is dolgoztak. Már az alapozásnál a tervezettnél mintegy másfél méterrel mélyebbre kellett ásni a teherbíró talajig, és sok gondot okozott az állandó visszaszivattyúzás szükségessége – írja Nemes Márta Lechner Ödön Iparművészeti Múzeuma című tanulmányában. Arról szintén szól, hogy az Iparművészeti Múzeum építőbizottsága nagy hangsúlyt fektetett a szakipari munkák és a belső berendezés kivitelezésére is. A felhívásukra beérkezett ajánlatok közül a legnagyobb igényességgel válogattak. (Kiemelünk néhányat közülük.)
Az üveges munkák közül a nagycsarnok tetejére a Forgó és Társa kapta a megbízatást, Schwarz pedig a síküvegezésre. A linóleumburkolatok elkészítésére két angol, a Maple and Co. és a Hampton and Sons céggel szerződtek, a villanyvilágításra hét pályázó közül végül három cég is dolgozott az épületen. A melegvíz-szolgáltatás berendezései ugyancsak koprodukcióban készültek, Körting és Társa mellett Fletcher Russel and Co. szállított vízmelegítőket. A lakatosmunkákat a Chubb and Sons és Jungfer Gyula szállította, az asztalosmunkákat Michl Alajos és Thék Endre (berendezés) végezte.
Mint Ács Piroska A budapesti Iparművészeti Múzeum gyűjteményeinek kialakulása, önálló épületének születése (1872-1897) című írásában említi: az amerikai tölgyfa padlókat a Neuschlosz Ödön és Marcel nevével fémjelzett cég alkalmazottai rakták le. Például az előcsarnok, az üvegcsarnok udvara, a folyosók, az I. és II. emeleti előterek hidegpadlózatára De Pol Luigi „garnitto, terazzo, beton és mozaik" profilú cégével szerződtek. Az épületszobrászati munkákat Oppenheimer Ignácz végezte.
A pirogránit burkolatot és díszítményeket, a mázas tetőcserepeket a pécsi Zsolnay-gyár készítette. Zsolnay a nagyszabású megrendelést csak úgy tudta vállalni, hogy a szűkre szabott időt két-három új égetőkemence felállításával ellensúlyozta. Az építkezés helyszínére szakértőt is delegált. Lechner az épületrészek terveit – a gerinc- és csúcsdíszeket, az ablakkereteket, a párkányokat – nemcsak füzetlapnyi vázlatokon, hanem 1:1-es léptékű, több négyzetméteres, hatalmas lapokon is megrajzolta.
A sokféle, párhuzamosan zajló iparosmunka összehangolása meglehetősen döcögős volt, az átadási határidő pedig vészesen közeledett. Wlassics Gyula közoktatásügyi miniszter ezért miniszteri biztost nevezett ki az építési bizottság mellé 1895. december 6-án: Fittler Kamillt, aki kidolgozta a hátralévő feladatok sorrendjét, és ügyelt a tervezett költségek betartására is.
Az épület ünnepélyes felavatását eredetileg a millenniumi ünnepségek záróakkordjaként 1896. október 11-re tűzték ki, de az építkezés csúszása miatt el kellett halasztani. Mivel a millenniumi ünnepségsorozat október 31-én zárult, 1896. október 25-én Ferenc József császár felavatta az épületet, bár – mint azt a tervek és iratok adataiból kiderül, és mint ahogyan azt Weinwurm Antal a megnyitás alkalmából készített fotói is tanúsítják – a villanyszerelés, a belső festés és a berendezés még hiányzott.
Az Üllői úton, a díszes palota csarnokában gyűlt össze az ünnepély közönsége, a Budapesten időző miniszterek, államtitkárok, Császka György kalocsai érsek, Ráth Károly főpolgármester, tábornokok, előkelő tisztviselők, művészek, tanárok. A király délelőtt 11 órakor érkezett, ugyanakkor jött Coburg Fülöp herceg is. A nagycsarnokban Wlassics Gyula közoktatásügyi miniszter üdvözölte Ferenc Józsefet.
Az építéstörténetet tömören felvázoló okmányt azzal a tollal írta alá a király, amelyet Zsolnay Vilmos ajándékozott erre az alkalomra, és egy írókészlet része volt. (Lechner tervei szerint készült el az intézmény zárókő letéti okmányának vörösréz tokja, stilizált virágmotívumokkal.) Ezt követően bemutatták Ferenc Józsefnek az új palota építőit, és az építőbizottság tagjait, majd megnézte az épületet, és az erre az alkalomra magyar emlékekből rendezett kiállítást: majolika- és fajanszedényeket, ötvösműveket és régi hímzéseket. Bejárta az iparművészeti iskola I. emeleti előadó- és műtermeit is.
Halasi Andor Pest és harcterei történetéből memoárkötetének részlete szerint vasárnapra esett az ünnepség, és irtózatos tömeg szorongott a járdákon, a rendőri kordonok mögött. Amikor dél előtt Ferenc József fogata kikerült az Üllői útról, a néptömeg áttörte a rendőr kordonokat, és bezúdult az épület előterébe, tolongva szemlélte a palotát.
Ráth György a ceremóniát követően felmentését kérte főigazgatói tiszte alól. Így az intézmény ügyeinek vezetése teljes egészében Radisics Jenőre hárult. (Az Iparművészeti Iskola élén Keleti Gusztáv pozícióját Fittler Kamill vette át.)
A zárókőletételi ünnepséget követően még bő egy évig dolgoztak a múzeum belső terein. Ekkor készült el az előcsarnok és a kiállítóterek mennyezeti díszítőfestése, és ekkor rendezték be a múzeum állandó kiállítását is Radisics Jenő igazgató irányításával. A belső festést Scholtz Róbert vállalta el, de mind a tervezést, mind a kivitelezést munkatársára, Reissmann Károly Miksára bízta. Reissmannak 47 vázlatkönyve maradt fenn, közülük az egyik megtalálható a múzeum adattárában is.
Az intézmény végül 1897. november 20-án nyitotta meg kapuit a látogatók előtt.