A maga módján legalább akkora halász lehetett András apostol, Jézus első tanítványa, mint egyházalapító testvére, Péter – az advent kezdetére eső emléknapja alkalmából tárgyaink segítségével ezúttal róla és ünnepéről mesélünk. 

November 30-ára esik Szent András emléknapja, mikor a „férfias” jelentésű, görög Andreaszból származó népszerű magyar keresztnév viselői, az Andrások ünneplik névnapjukat. A hazai hagyományban a zajos őszi mulatságok sorát, a szüreti bálokat, a kisfarsang időszakát zárta, egyúttal az advent, s így az elcsendesedés, a szent várakozás, a lelki elmélyülés időszakát nyitotta e télkezdő férfi névnap – ezt a fordulatot őrzi az utolsó zenés mulatságra utaló „András zárja a hegedűt...” szólásunk is. Az András-napi, nyomokban máig élő népszokások többsége a párválasztáshoz, szerelem-jósláshoz kapcsolódik. A múltban rengeteg, András-napi babonás praktika volt ismert, amelyek segítségével megálmodhatták a lányok férjhezmenetelük időpontját. Volt, ahol a vízbe öntött forró ólom formájából, vagy éppen a gombócba gyúrt, férfineveket tartalmazó cetlikből következtettek a jövendőbelijükre (e praktika szerint a víz tetejére először felúszó gombóc rejtette a nevet), máshol pedig a disznóól oldalát rugdalták ezen az éjszakán, és a röfögésből következtettek a menyegző időpontjára. Szegény malacoknak nem ez lehetett a legnyugodtabb időszakuk, mert jellemzően az András-napot tartották a disznóölési szezon kezdetének is. Ha muzsikaszóval tehát már nem is találkozhattunk ez az éjszakája után, zajos mulatsággal, lakomákkal annál inkább – innen ered a tréfás „Disznóölő Szent András” elnevezés is.



Ugyan különleges csillagászati jelenséghez nem kapcsolódik e nap (mint Szent Iván napja vagy a karácsony például), a szakrális gyakorlatban mégis nagy jelentősége van, hiszen a naptári évvel ellentétben az egyházi év éppen az András-nap környékére eső mozgó ünneppel, adventtel indul. András apostol emléknapja a keleti és a nyugati egyházban egyaránt kiemelt jelentőségű, hiszen az evangéliumok tanúsága szerint Simon Péter testvére, András volt az úgynevezett „első meghívott” (protocletos), vagyis az első Keresztelő Szent János követői közül, aki Jézus mellé szegődött. Míg András a maga elhatározásából akart Jézus tanítványa lenni, Péter testvére, akit ő kísért a mesterhez, már Jézus felszólítására állt rá a szolgálatra. Találkozásukat a Jordán folyónál olyannyira fontosnak tartották az evangélisták, hogy János még a pontos óráját (délután négy körül) is feljegyezte. Egyházalapító testvére mellett András apostol szerepe a későbbiekben már elhalványul a biblikus irodalomban, az apokrif iratokban megőrzött cselekedetekből azonban annál izgalmasabb kép bontakozik ki.

Az említett őskeresztény iratok hitelessége ugyan megkérdőjelezhető, a keresztény hit elterjedése szempontjából mégis kifejezetten fontos szerepet tulajdonítanak az első meghívottnak. András volt az a józan gondolkodású, tettre kész tanítvány, aki az érdeklődő görögöket elsőként Jézushoz vezette, amely a biblikus korban erős kulturális nyitottságot jelentett. A legendákban megőrzött élettörténet szerint András apostol elsősorban misszionáriusként alkotott nagyot, hiszen Kis-Ázsián keresztül a Fekete-tenger mentén eljuthatott egészen a Volga folyóig, s emiatt – Skócia mellett – Románia, Ukrajna és Oroszország is védőszentjeként tartja számon. Jézus feltámadása után elsőként Kis-Ázsiában, a Fekete-tengertől délre eső vidékeket térítette a pogányokat, így valószínűleg az ő, erőszak helyett a szeretet erejére épülő szolgálatának köszönhető például, hogy a világon először Örményországban lett államvallássá a kereszténység. Az iratokból az feltételezhető, hogy mindenhol az adott nép hagyományainak ismeretében, annak elemeit felhasználva adta tovább a jóhírt, így egészen különböző kultúrákban is tudta képviselni Jézus evangéliumát – az egyik leghatékonyabb misszionáriusi módszer megalapozva ezzel.

Ilyen, különleges és titokzatos népesség, vagy más megközelítés szerint inkább terület lehetett az ókorban a lovas-nomád életformát folytató szkítáké, akik a legenda szerint Andráson kívül csak Fülöp apostolt engedték be belső életükbe, akiket máig úgy emlegetnek, mint „a két szkíta-térítő”. Ugyan mindezek valóságtartalma erősen megkérdőjelezhető, a hagyományban nagyon is fontossá vált ez a kultúrákat összekötő, feltételezett szerep, hiszen a magukat hun-szkíta gyökerűnek valló keresztény magyarok számára így vált jelentős, még a Szent Koronán is megörökített apostollá a bibliai mellékalak. Nem véletlen, hogy az „András” már a fiatal magyar királyság egyik leggyakoribb férfinevévé vált, három jelentős Árpád-házi uralkodónk is ezt kapta a keresztségben, s máig nem esett ki a legnépszerűbb 25-ből a férfinevek közül. Segíthette hazai népszerűségét az is, hogy feltételezett őseink, a „szkíták” végül békében elengedték Andrást; hiszen a vértanú apostolnak nem a vad lovas népek okozták a vesztét, hanem a római uralom alatt álló, művelt görögök körében érte a végzete. Szkítiai és trákiai látogatása után a hagyomány szerint András az achaiai Pátra városába ment, ahol Aegeates prokonzullal folytatatott hitvitát követően börtönbe vetették, majd keresztre feszíttették Kr. u. 60 vagy 70 körül. Mártírhalálának viszonylag kései feljegyzésű története szerint maga kérte, hogy Jézussal ellentétben X alakú kereszten végezze, hogy a kivégző eszköz se mutassa őt urával egyenlőnek – igaz, ez egyúttal Krisztus görög megfelelőjének első betűje is. Ezt a keresztformát, amely a keresztény ikonográfiában Szent András kísérőjévé vált, azóta is „andráskereszt” néven emlegetik.

Függetlenül attól, hogy az apokrif iratokban, töredékekben megőrzött élettörténetéből minek lehetett valóságalapja, András apostol ókori figurája a maga kulturálisan nyitott, a szeretet erejére támaszkodó hittérítő módszerével máig példa lehet a keresztényeknek és a vallástalanoknak egyaránt. Legendabeli kapcsolódása a magyarok feltételezett őseihez pedig olyan fontossá tette nevét Árpád-kortól napjainkig hazánkban, hogy fiainkat azóta is előszeretettel szólítjuk Jézus első apostolának nevén.

Galériánkban további ábrázolásokat találnak Szent Andrásról és más vértanú apostolokról, valamint olyan gyönyörű műtárgyakat, amelyek a feltételezett szkíta-rokonság okán szintén hozzá kapcsolhatók. Tartsanak velünk!