Karácsony közeledtével előkerülnek a klasszikusok, évszázadok zenéi, talán az elnyűtt hanglemezek is újra forognak az adventi készülődésben. A koncerteken mindannyian ráhangolódhatunk az ünnepekre. Ilyenkor a zeneirodalom legnagyobb alakjai, mint Liszt, Strauss, Berlioz művei is a repertoáron szerepelnek, az Iparművészeti Múzeum e heti tárgyválogatása – közvetve vagy közvetlenül kapcsolódva – e kiemelkedő alkotók nyomába ered a gyűjteményi darabok között.
Joseph Haydn tanítványaként az osztrák születésű francia zongoraművész- zongorakészítő, Ignaz Joseph Pleyel korának ünnepelt muzsikusa volt, ám legnagyobb sikereit mégis vállalkozóként érte el. Párizsban alapított zongoragyára számos újítással járult hozzá a hangszer fejlődéséhez, és vált az őt követő generációk alatt igazi világmárkává. A kottatartó díszes, kapitális PLEYEL betűkkel jelzi a készítő nevét, a hét oktáv hangterjedelmű neorokokó zongorát XVI. Lajos korának stílusában alkották.
Az 1898-ben, Párizsban készült modellből csupán néhány darab készült, másik ez idő tájt ismert példánya jelenleg a párizsi Salle Pleyel földszintjén található bemutatóteremben áll. Az Iparművészeti Múzeumban őrzött műtárgy tehát igazi hangszerritkaság, amelynek különleges értékét az is emeli, hogy elkészültétől egészen mostanáig követhető, hogy kinek a tulajdonában állt.
Hector Berlioz Rákóczi-indulója és Erkel Ferenc Hunyadi László című operájából a kor legismertebb és legnépszerűbb részletei csendülnek fel ebben az 1860 körül készült képórából. A hat beprogramozott művet játszó zenélő szerkezet az aranyozott keretbe illesztett órához kapcsolódik. A képóra festménye Vizkelety Béla Mátyás, az igazságos"című litográfiája nyomán készült, a kép témája pedig a rákosi országgyűlés, amelyet Mátyás 1472 őszén, az ellene szövetkező főurak szervezkedéséről értesülve rendelt el. A kompozíció tehát történeti forrásokra támaszkodó, allegorikus értelmű kép, amely Mátyás igazságszeretetét dicsőíti.
A nemrégiben lezajlott Liszt Ünnep kapcsán még inkább fény vetült a 19. század egyik legnagyobb hatású zeneszerző-muzsikusára, Liszt Ferencre. Kora egyik legkiemelkedőbb alkotójának, virtuóz zongoraművészének, újító zeneszerzőjének és karmesterének zsenialitása és mai napig tartó hatása vitathatatlan.
A fesztiválhoz társuló kiadvány Ki birtolkolja Liszt Ferencet? című írásában a több országban is „otthon lévő” művész egy-egy, Liszt Ferenc személyére jogot formáló nemzet kötődéseit járja körbe, amelyből kiderül, hogy az Ausztriában, Párizsban, Rómában és Budapesten is élt alkotóhoz kapcsolódóan szinte az egész világon működnek Liszt-társaságok, továbbvíve örökségét, kutatva munkásságát.
Az 1910-es évek környékéről, ismeretlen alkotótól származik Liszt Ferencet profilból ábrázoló bronz plakettje, amely hűen tükrözi a művész jellegzetes, karizmatikus vonásait.
Imígyen szól a Zarathustra, Rózsalovag, Macbeth: csak néhány remekmű azon kiemelkedő életműből, amely Richard Strauss nevéhez köthető. A müncheni származású zeneszerző, karmester a 19. század végének és a 20. század első felének német, késő romantikus zeneszerzője. Ez a Richard Strauss számára készített könyvjegy ex libris et musicis felirattal hangszereket tartó női és férfi alakokkal illusztrált, a rézkarc aranymetszésében egy hárfát tartó női alak látható, amely ősi instrumentum végigkísérte az emberiséget a történelem során, sokak szerint a hangszerek királynője. A grafika alkotója Michel Fingesten, aki az 1920–1930-as évek Berlinjének egyik legismertebb grafikusa, az időszak egyik legtermékenyebb ex libris készítője volt.
