Repkednek a mínuszok, kell a jó öreg téli ruházat, amivel óvjuk magunkat a széllel bélelt napokon. A síelés és korizás szerelmesei most érzik igazán elemükben magukat, bár a hóesés egyre ritkábban örvendeztet meg minket. Hogy egy- vagy ötujjas kesztyűvel vértezzük fel magunkat a zimankó idejére, talán részletkérdés, de ha magunkhoz vettünk egy termosz meleg teát, indulhatunk is szánkózni!
Szánkó vagy síléc, kesztyű, csizma: kész az aktív időtöltéshez szükséges téli szett! Vessünk egy pillantást Vörös Irén által felskiccelt női síruhára. Az 1950-es években Vörös egyike volt azoknak, akik megteremtették hazánkban az iparművészeti szintű divattervezést, munkáikat rendszeresen mutatták be az országos szakmai kiállításokon. Vörös Irén az Iparművészeti Főiskola textil-ruhatervező szakán végzett, ezután a Magyar Divat Intézetbe került, ahol csapatukkal első nagyobb szabású kollekciójukat az 1958-as brüsszeli világkiállításra készítették. Munkásságát 1976-ban Munkácsy-díjjal ismerték el. Saját elmondása szerint témája mindig is a hétköznapi öltözködés volt, szívesen tervezett fiataloknak sportos összeállításokat, ennek remek példája ez a kétrészes síruha.
Nincs tél szánkó nélkül vagy nincs szánkó tél nélkül? Miklósi Ádám ipari formatervező rétegeltlemez-hajlítással készült szánkója, a ‘Slē’ az Iparművészeti Múzeum kortárs dizájn gyűjteményét színesíti. A Magyar Formatervezési Díj 2020-as, a Magyar Formatervezési Tanács különdíját is elnyerő Miklósi a szánkó készítésénél abból indult ki, hogy statikailag milyen kihívásoknak kell megfelelnie a tárgynak. Így jött létre a kettős íves szerkezet, amely rugalmasan tartja, ugyanakkor merevíti ezt a téli játékhoz és sporthoz használt eszközt. Külön érdekesség, hogy a prototípusa, tehát a szán első darabja – még a sorozatgyártás előtt – került a gyűjteménybe, és 2020-ban Red Dot-díj „Best of the Best” kategóriáját nyerte el. A tervező olyan szánkót szeretett volna készíteni, amely gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt alkalmas, formavilágában pedig letisztult, mint egy skandináv bútor.
„Ha akarja, olyan, mint a szőrpamacs vagy paróka vagy egyujjas, kifordított bundakesztyű … (...)”
Ez a négy élénk színű bundás kesztyű és kötött, ujj nélküli verziója sokunk számára a maratoni szánkózások és a térdig érő hó élményét hozza vissza a 70-80-as évekből. A sorozatgyártásban készített, fehér béléssel és csuklónál gumírozott résszel készített gyerekkesztyűk a hazai könnyűipar ikonikus termékei voltak. Talán megállapíthatjuk, hogy a legmelegebb kesztyűfajta, amely a téli sportokhoz is kiválóan alkalmas.
A stílusos termosz mintapéldájaként lássuk az Iparművészeti Múzeum gyűjteményében található Safarit! A Gollob József tervezésében készült, meleg ital tárolására szánt termosz 1981-ben elnyerte az Ipari Formatervezési Nívódíjat, a múzeum gyűjteményében ebből egy piros és egy zöld színű prototípus található.
A Magyar Iparművészeti Főiskola ipari formatervezés szakán végzett Gollob olyan hőpalackot készített, amely vállra akasztható, sportos kivitelezésű, szinte divatos kiegészítő. Az 1977 és 1981 között, a Nagykanizsai Üveggyárban készült Safari termosz merev, műanyag borítása mögött a forró ital tárolására alkalmas edzett üveg található. A zárókupak pohárként is remekül funkcionál.
