„Két év között, két zsebnaptár között,
Itt ülök ceruzámmal, törlök és
Írok — és ez is penitencia.
Aki most velem jön, tartósan lesz velem.”
(Fenyő László: Két zsebnaptár között, 1937)
Ha megkérdezzük a baráti körünket, hogy ki milyen naptárt használ az ideje nyilvántartására, akkor két markáns tábor biztosan kirajzolódik majd. Lesznek az online verzióra szavazók, ahol több virtuális – akár családé, kollégáké – naptár követhető nyomon, és bizony sokan a hagyományos, lapozható, ‘kézzel írós’ zsebnaptárat részesítik előnyben. Az Iparművészeti Múzeum zseb- és tárcanaptár gyűjteménye igazi csemege a papíralapú naptárak rajongóinak, nézzünk bele néhányba!
„Még jobban elfelejtem a programjaimat, ha nem írom le”, „Szeretek jegyzetelni is a naptárlapokra”, „Egyszerűen csak jó tudni, hogy az időbeosztásomat szó szerint kézben tarthatom…” Csak néhány mondatfoszlány azok érveiből, akik a bőr- vagy vászonkötésű, finom kidolgozású, papíralapú naptárak rajongói. Ők a leírt szó bizonyosságát, a kézzelfoghatóságot és az idő sorokba rendezettségét emelik ki a nyomtatott kalendáriumok mellett.
A határidők és napok tervezésének igényét a kereskedelem fejlődése, a bürokratizálódás és a felgyorsult élet mederbe terelése is magával hozta. Az emlékeztető jellegű bejegyzések, a mini naplóként is használt zseb- és tárcanaptárak a 19. század második felében váltak divatossá, egyfajta alternatívaként a hosszú időn keresztül nélkülözhetetlen kalendáriumok mellett. Ez utóbbiak ugyanis nemcsak az évfordulókat és az ünnepeket jelezték, hanem gyakran olvasmányokat is tartalmaztak.
A zsebnaptárak rajongói biztosan hamar rácsapnának erre a kedves, gobelinfonallal díszített darabra. A barna, kecskebőr kötésű és „petit point hímzéssel” díszített darab az 1930-as évre készült tárcanaptár, amelynek külső lapját színes virágos elem díszíti. Ebben az időszakban a szivartartó, a pénztárca és varródoboz is gyakran készült hímzett felületekkel.
„SEY GLÜCKLICH – azaz légy boldog” felirat olvasható ezen a leporellószerűen kinyitható kis naptáron, borítóját pedig rózsás betűkből alkotották meg. Ez a kézi naptárka sokkal inkább műtárgyfunkciójú, mint használatban gyűrődő zsebnotesz. Nem is a hagyományos naptárformát követi – azaz a napi vagy heti bontást –, hanem minden második oldalára ragasztottak egy-egy naptárlapot a hónap dátumaival és névnapjaival. Két naptárlap közé egy-egy oválisan kivágott lila krétapapír keretet ragasztottak a tüllre, és minden ilyen kerek mezőben egy rózsákból font kalligrafikus betű látható. Ezt kinyitva tűnik elő az említett „Légy boldog” felirat.
Bizonyára sokak számára ismerős a kártyanaptár műfaja, amelynek egyik oldalán az adott év kicsinyített naptára, a másikon pedig egy termék reklámja látható. A kereskedők portékájuk népszerűsítésére összekötötték a „kellemest a hasznossal”, így jöhetett létre Márton Gyula debreceni divatáru-kereskedő 1898-as évre készíttetett zsebnaptára. A kereskedő neve, üzletének címe és termékeinek választéka olvasható a könyvszerűen kettéhajtott, nyomtatott kartonlapon. A kis naptár fedőlapján egy fiatal sétáló hölgy látható, kezén glaszékesztyű, amelyhez hasonlót nyilván Márton Gyula ‘Uri- és női szövött és rövidáru’ üzletében is lehetett kapni. A szép kivitelezésű füzetke naptár funkciója mellett egész évben figyelmeztette tulajdonosát a vásárlás lehetőségére.
Carl Fromme (1828–1884) bécsi könyvkiadó 19. század utolsó harmadában foglalkozásonként és érdeklődési körönként elkülöníthető naptárakat is adott ki, így vásárlói között ügyvédek, orvosok, gyógyszerészek vagy borászok is akadtak szép számmal.
Naptárai grafikai megjelenésükben is változatosak voltak, a cég korának számos neves művészével is dolgoztatott. Ez az 1899-es évre készült olajzöld bőrkötésű, nyillal átszúrt, vörös zománc szív rátétes tárcanaptár kis méreténél fogva – 5x3,4 cm – valóban jól elfért egy pénztárcában. A naptárat minden bizonnyal Sophie Wachner, a berlini színház neves színésznőjének rajongói hamar elkapkodhatták, a naptárba elhelyezett portréval nekik kedveskedhetett a gyártó.
