Ugrás a tartalomra
Akadálymentesített változat főoldal
Museum of Applied Arts Hangostérkép

Új cikksorozattal jelentkezik az Iparművészeti Múzeum, amelyben az intézmény munkatársai mutatják be kedvenc műtárgyaikat a Ráth György-villában található, A mi szecessziónk állandó kiállításából. Elsőként egy tálalószekrény történetének rejtelmeibe avat be minket Péterfy Melinda múzeumpedagógus. Pszichológiával foglalkozó szakemberként ráadásul feltárulhatnak előtte különböző élettörténetek is.



A bútor Thék Endre iparművész és üzletember gyárából származik, és leginkább a francia szecesszióra jellemző elemekből áll, amit más néven florális szecessziónak is nevezünk, mert gyakran használ virágmintájú díszítőmotívumokat. Többfajta vagy többfajta pácolású fából kirakott intarzia, valamint faragott díszítés jellemzi. Ami igazán magyarossá teszi a tálalót: az áttört motívumok, faragott díszek szőlőmintázata indákban fut végig a tárgyon. Használati és reprezentatív funkciót is betöltött, azaz valóban használták tálaláshoz, de díszként is gyönyörködhettek benne a vendégek.



Thék Endre élete rendhagyó ívet járt be. Orosházán született, ahol tizenhárom évesen asztalossegédként kezdte a pályáját. Innen utazott később Bécsbe, végül huszonévesen Párizsban kötött ki, ahol annak a magyar kolóniának vált részévé, amelynek legmeghatározóbb művésze Munkácsy Mihály festőművész volt. Tudatosan tanult és dolgozott a francia főváros legismertebb műhelyeiben, itt sajátította el leginkább a mesterségét. Ebben az időszakban értette meg, hogy miben különbözik a francia asztalosmesterség az angol vagy az amerikai kortársaitól, ahol már elkezdődött a tömeggyártás. Ezzel szemben Párizsban az egyediséggel, a bravúrossággal teremtettek értéket. Historikus stílusban alkottak, újraértelmezték az előző századok művészeti irányzatait, emellett megjelent a szecesszió motívumvilága.

Az 1860-as évek végén Thék – az osztrák-német háborúban – szeretett volna belépni a légióba, de Kossuth Lajos hatására Magyarországra utazott, hogy továbbadja a nyugaton megszerzett tudását, az új ipari gondolkodásmódot és gyárat létesítsen. A nulláról küzdötte fel magát, de tehetségének, szorgalmának és jó üzleti érzékének köszönhetően később azt a gyárat vásárolta meg, amelyben korábban „rajongó bolondnak" nevezték és elhajtották. Az akkori Bécs-központú magyar ipar még ritkábban használt gőzgépeket, mint a nyugati országok. Thék Endre indította el hazánkat a fejlődés útján, majd a modern technológia és a megrendelések bővülése miatt egyre több embert alkalmazott. Ennek köszönhetően egy idő után Budapest már nem Bécs árnyéka lett, hanem vetélytársa.

Amellett, hogy a kor híres művészeivel alkotott Thék, és számos, a mai Budapestet meghatározó középületek belső kialakítása fűződik a nevéhez (például az Országház, az Operaház, a Gresham-palota, a Budavári Királyi Palota), de a jövő generációjára is gondolt. Orosházán létrehozott a leendő asztalosoknak egy tanoncotthont, akik közül az elárvultak olyan művészeti ösztöndíjat nyerhettek, amely oktatást és lakhatást nyújtott nekik. A rengeteg sikert követően élete mégis tragikusan zárult, a Tanácsköztársaság idején, 1919-ben kisemmizték, gyárát elvették, és azzal alázták meg: „Akinek ilyen szép hosszú szakálla van, elmehet az Opera elé portásnak. Az akkor 77 éves Thék Endre már nem bírt megküzdeni ezzel a traumával, és még abban az évben elhunyt.

Oldal megosztása

Az oldal címe nyomtatáskor:
https://www.imm.hu/hu/news/view/458,AZ+%C3%89N+SZECESSZI%C3%93M+%E2%80%93+Th%C3%A9k+Endre%3A+T%C3%A1lal%C3%B3szekr%C3%A9ny