Az egyik leghálásabb témánk, ha új szerzeményeinkről írhatunk. Az adattár és az ötvösgyűjtemény összehangolt együttműködésének köszönhetően, Engelsz József (1928-2009) ötvös- és szobrászművész életművének néhány különleges darabjával, az Angyal című, nagyméretű plasztikával és 11 szakrajzzal gazdagodott nemrég a múzeum, megvásárlását a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.
Engelsz József a 20. század magyar ötvösművészetének meghatározó alakja – meséli Pandur Ildikó, az ötvösgyűjtemény vezetője. 1955-ben diplomázott Borsos Miklós tanítványaként az Iparművészeti Főiskolán, ahol 1969 és 1987 között – 1973-tól az ötvös tanszék vezetőjeként – oktatott. Pedagógiai munkásságának nagy hatását mutatja az is, hogy 1999-ben tanítványai kezdeményezésére született meg az ő és követői alkotásaiból a „Rész-kor. Tisztelet Engelsz Józsefnek, a tanárnak” című kiállítás az Iparművészeti Múzeumban.
Jelentőségéhez, óriási hatásához is méltatlanul kevés munkáját őriztük eddig, és szinte kizárólag az 1960-as években, az Állami Vásárlási Bizottság révén kerültek a gyűjteménybe. Ezek a munkák szinte csak két műfajt képviselnek: rézdomborítású cigaretta-, valamint kártyadobozok mellett néhány vörösréz ékszer (láncok függővel, valamint gyűrűk) szerepel még a kollekcióban. Az 1980-ban készült Angyal című plasztikája – amelyet hagyatékából vásárolt nemrég a múzeum – műfajában, készítésének idejében és technikájában is hiánypótló.
Elsősorban rézzel dolgozott Engelsz – a nemesfémek megmunkálását hosszú évtizedekre állami monopóliummá tették abban az időben. Változatos műfajokban alkotott, köztük nagy számban készültek az építészethez köthető térplasztikái, például a budapesti Fészek Klub falára (1965), a Duna Intercontinental Szállóba (1970), a szegedi házasságkötő terembe (1966), valamint a székesfehérvári Videoton-gyár tanácstermébe (1976). Utóbbi munkájával elnyerte az év legjobb köztéri alkotása-címet is. Szoros rokonságot látott az ötvös- és fémművesség, valamint a szobrászat között. Az Angyal-plasztika nagyobb méretű, valamivel későbbi, Dávid király című variánsa a Budapesti Kongresszusi Központ földszinti társalgójának falát díszíti.
A plasztikán kívül 11 Engelsz-szakrajzzal is bővült a múzeum kínálata. Az adattárban külföldi és magyar alkotók mintegy 10 ezer rajza, terve, festménye található, közöttük Lechner Ödöné (építész), Maróti (Rintel) Gézáé (építész, szobrász, festő, iparművész), Kozma Lajosé (építész, iparművész, grafikus), Kaesz Gyuláé (építész, belsőépítész), valamint felesége, Lukáts Katóé (grafikus, illusztrátor). A tervrajzok ugyanis sokat elmondanak az alkotás menetéről, és tájékoztatnak az egyes tervvariációkról, típusváltásokról.
Sajnos az elmúlt félévszázad neves művészeitől jóval kevesebb alkotást őriz az adattár, ezért volt hézagpótló Konecsni György festő, grafikus válogatott terveinek vétele a közelmúltban, mint ahogy hasonló kategória Engelsz hagyatékában található munkák megvásárlása is – meséli Horváth Hilda, az adattár vezetője. A gyűjteményben kevésbé reprezentált korszakban, az 1960-1980-as években készültek ezek a művek. Engelsz életművében amúgy nem különültek el a szobrászi és ötvösművek – ezekhez éppúgy hozzátartoznak az igényes tervek, rajzok, mint a szabadgrafikák. Jellegzetes stílusa e szakrajzokban éppúgy tetten érhető, mint ötvösműveiben.
A megvásárolt szakrajzok, tervek – a Csodaszarvas, a Cirkusz, a Tál, A szörny, a Fríz, a Kör, a Filmesek, valamint a Krisztus a keresztfán címűek – nagy része ceruzarajz pauszpapíron, hol tussal, hol filctollal gazdagítva.
Az Iparművészeti Múzeum célja, hogy minél több műalkotása digitálisan elérhető legyen. A honlapon lévő online gyűjteményi adatbázisban már több ezer rajz, terv, grafikai alkotás szerepel, és a legfrissebb szerzemények, továbbá egész gyűjtemény-egységek is helyet kapnak benne. Az Engelsz-plasztikát már most, a szakrajzokat hamarosan láthatják az érdeklődők.
