A Ráth György-villa fényes osztrák termének pompázatos tárgyai között gubbaszt és megbújva figyel egy vészjósló kis keselyű. Hogy miért pont ezt a műtárgyat választotta Komporday Rita, az Iparművészeti Múzeum kortárs dizájn gyűjtemény főosztályának muzeológusa A mi szecessziónk állandó kiállításának alkotásai közül? Erre világítunk rá Az én szecesszióm című cikksorozat e heti állomásán.
A kisplasztika Kövesházi Kalmár Elza műve, akinek a mozgás és a tánc volt az egyik fő inspirációja. Nem véletlen, hogy Isadora Duncan amerikai táncosnő nagy hatással volt rá, akit Bécsben ismert meg, és akit a modern táncművészet megalapítójának tartanak. Elza Bécsben született 1876-ban és ott is kezdte el tanulmányait, szobra – többek között – ezért is kapott helyet az osztrák teremben, valamint azért, mert a Wiener Kunstkeramische Werkstatte bécsi műhelyben készült az alkotása. Pályája során a művészet számos területén tevékenykedett, például Kafka Margit síremlékéhez szobrot tervezett 1939-ben, amely a Farkasréti temetőben tekinthető meg. A szecessziót követően art deco stílusban is alkotott.
1900-tól művei helyet kaptak számtalan tárlaton külföldön is: Oslóban, Bécsben, Fiumében, Firenzében, Genfben, de a tengerentúlon Washingtonban is kiállított. Párizsban Rodin művészete, Firenzében pedig a reneszánsz gyakorolt művészetére nagy hatást. Részt vett a párizsi és a philadelphiai világkiállításon, ápolónőként önkénteskedett az első világháború alatt Albániában és Montenegróban. Végül 1920-ban telepedett le Budapesten, ahol Palasovszky Ödönnel, a magyar avantgárd mozgalom és az aktivista színjátszás egyik legjelentősebb alakjával dolgozott együtt, jelmezeket, valamint díszleteket készített társulata számára.
Lányát, Kövesházi Ágnest egyedül nevelte, aki házasságon kívül született, a korban rendhagyóan szabadszellemű, emancipált nőnek számított. Hiába volt elismert művész, sikereit nem tudta kamatoztatni Magyarországon, ezért kitanulta az ortopéd cipész szakmát az 1930-as években. Édesapja az Osztrák-Magyar Monarchia egykori kikötőjének volt az admirális parancsnoka. Lánya mozdulatművész lett, több művét is róla mintázta.
