Ugrás a tartalomra
Akadálymentesített változat főoldal
Museum of Applied Arts Hangostérkép

Hatalmas trend a szobanövény-gondozás, egyesek „dzsungelt” varázsolnak otthonukból, de egy jó fikusz vagy egy éppen reneszánszát élő retró anyósnyelv szinte minden háztartásban, lépcsőházban megtalálható. Nézzük meg, mióta szeretünk együtt élni burjánzó kedvenceinkkel.

Már az ókorból származnak olyan ábrázolások, melyeken dísznövények láthatóak, például paloták dekorációjaként. Ezek az ókori említések földrajzilag olyan helyekről származtak, ahol a növények szerették az éghajlatot, gondozásukhoz különösebb erőfeszítésre nem lehetett szükség. A kérdés az, hogy a történelem során hogyan kerültek más-más kontinensekre.

A nagy földrajzi felfedezések idején, amikor feltérképezték a Földet, az utak során egyre több tudós, geográfus, biológus, botanikus és zoológus vett részt. A szakemberek kutatásokat végeztek a különböző növény- és állatfajokról, majd elkezdték őket begyűjteni, Európába szállítani. A növények hordozása bonyolult feladatnak bizonyult, ugyanis a hajók fedélzetén az éghajlatváltozás, illetve a tengervíz elpusztította őket az akár több hónapig tartó utazás alatt. Ha azonban a hajó belsejében próbálkoztak a szállítással, akkor a fényhiány miatt nem bírták ki. Ezt a problémát a brit Dr. Nathaniel Bagshaw Ward oldotta meg, aki miniüvegházakban tárolta őket az út során.


A 18. században terjedtek el igazán a trópusi növények Európában. 1759-ben épült meg a világhírű londoni növénykert és botanikai kutatóállomás, a Kew Gardens. A kert egyik első „begyűjtője” Francis Masson botanikus, nővénygyűjtő volt, aki több kontinenst is bejárt, és több mint 500 fajjal tért vissza Angliába. Később, a viktoriánus korban már nem csak paloták díszítőelemeiként, hanem a felső osztály otthonaiban is megjelentek a különlegesebb, trópusi kaspólakók. Ezek akkoriban leginkább presztízsnek, státuszszimbólumnak számítottak, rendkívül drágán lehetett hozzájuk jutni. Végül a második világháborút követően, a tömegtermelésnek és a fogyasztói kultúra kialakulásának, valamint a modernebb technológiának köszönhetően mára szinte teljesen természetes, hogy egy könnyezőpálma ékesíti nappalinkat.

Az Iparművészeti Múzeum gyűjteményében található kaspók közül melyikbe rakná legszívesebben kedvenc növényét? Mutatunk kis ízelítőt, aztán látogassanak el a Ráth György-villába, és folytassák a gyönyörködést személyesen.

Oldal megosztása

Az oldal címe nyomtatáskor:
https://www.imm.hu/hu/news/view/512,A+szomsz%C3%A9d+szob%C3%A1ja+mindig+z%C3%B6ldebb