Magyarország leggazdagabb koldusa, aki Wilde Oszkár íróasztalán dolgozik, Lenbach festette meg az arcképét és Rodin mintázta meg a szobrát – címmel jelent meg a Színházi Élet 1928-as cikke Rozsnyay Kálmánról. Az ’életművész’ és szenvedélyes gyűjtő 150 éve, 1872. június 22-én született, és nagy szerepe van abban, hogy az Iparművészeti Múzeum rendelkezik a világ egyik legnagyobb ex libris gyűjteményével.
Grafikusnak tanult, majd színésznek, írt könyveket, dolgozott színikritikusként, műfordítóként, beutazta a nagyvilágot Rozsnyay Kálmán, aki Hoschke vezetéknévvel született, de 1899-ben felvette az anyai ág, a marosjárai Rozsnyay család nevét. Sok mindenbe belefogott, de az egyik szakmában nem volt elég tehetséges, a másik meg nem elégítette ki. A legjobban hírességek, ismert írók, képzőművészek és színészek társaságát kereste világszerte.
A századforduló környékén vált társasági lapok botrányhősévé, amikor 35 évesen eljegyezte a nálánál 45 évvel idősebb híres színésznőt, Prielle Kornéliát, Petőfi Sándor egykori menyasszonyát. Már egy évtizeddel korábbról ismerték egymást, a fiatalember igencsak élvezte, hogy megismerhette a kulturális élet krémjét. A művésznő rokonsága tombolt a házasság hírére, és a lapok is rendre cikkeztek a nem mindennapi viszonyról. Miközben mindkét fél kapcsolatuk szépségét ecsetelte. Prielle Kornéliát a családja megpróbálta beszámíthatatlannak nyilváníttatni, de mentálisan teljesen egészségesnek bizonyult, így nem volt akadálya a házasságnak. A frigy így sem tartott sokáig, pár hónappal később elhunyt a színésznő, akinek emlékét a későbbiekben is ápolta egykori férje.
Ez az első házasság alapozta meg Rozsnyay gyűjtőszenvedélyét. Rengeteg művésszel megismerkedett akár külföldön is. Például a Holnap társaság kültagjaként a csoport íróitól mindent elkért, megszerzett. „Ha Juhász (Gyula) vagy valamelyikünk egy félbemaradt vers kéziratát az asztalon felejtette, Rozsnyay gondosan felszedte és féltve rejtette el kopott, nagy havelockja zsebében” – írta róla Dutka Ákos. Leginkább Ady Endrétől akart megőrizni minél több verset, kallódó kéziratokat vagy kidobásra ítélt verspiszkozatot. Jóban volt ugyanis a költővel, és gyakran együtt kávéztak valamelyik kávéházban. Rozsnyanak hatalmas kollekciója gyűlt össze tőle, a költő összes kötetével – autogramokkal, fényképekkel, rajzokkal, gyászjelentésekkel, rézmetszetekkel, érmekkel, valamint Ady poharával, hamutartójával, tollával, a saját és Léda hajtincsével. 1942-ben azonban anyagi nehézségei miatt eladta az egészet – megalapozva ezzel a nagyváradi Ady-múzeumot.
Az írói emlékeken, kéziratokon és fotókon felül emlékkönyvében autogramokat és bejegyzéseket is őrzött – Zolától Rilkéig. Állítólag személyi titkára volt az író Oscar Wilde-nak, valamint a festő- és iparművész Walter Crane-nek, akinek a századfordulón, Radisics Jenő igazgatása idején kiállítást is szervezett a budapesti Iparművészeti Múzeum. A Royal Szállóban, a díszvacsorán Jókai Mór köszöntötte a hírességet. Crane ex librist tervezett Rozsnyaynak, és cserébe azt kérte, feleségének, Mary Frances Andrews Crane-nek rajzoljon művészi igényű tulajdonjegyet.
Amúgy a nagy gyűjtőnek köszönhető, hogy a szecesszió nyomán divatos lett az ex libris Magyarországon. Crane-en kívül a kor olyan neves művészei terveztek neki, mint például Kozma Lajos, Simay Imre, Stein János, és ő is alkotott jó párat – többek között – a román Erzsébet királynénak, költői és író álnevén: Carmen Sylvának.
Prielle Kornéliának is készíttetett ex librist Rozsnyay, méghozzá a magyar származású, Münchenben élő illusztrátor és ex libris alkotóval, Ade Mathilde-vel. A színésznő fiatalkorát és a biedermeier polgári idillt idézi a rajz, és megcsodálható az Iparművészeti Múzeum online gyűjteményében, sőt, legújabb Minivarázs című ex libris kiállításunknak szintén része a Ráth-villa vetítőtermében. A múzeum rendelkezik egyébként a legnagyobb ex libris gyűjteménnyel, és ennek egy igen szép része Rozsnyaytól származik.
A nagy színésznő után megnősült újra az életművész, 1910-ben Dapsy Gizellát vette feleségül, aki Nil néven ismert író és költő volt. Együtt költöztek a Dunakanyarba, Nógrádverőcére, ahol már-már egy múzeumban éltek a négyszobás házban. Az egyik szinte Ady-múzeum volt. A másik szobában Oscar Wilde asztala állt, tele dedikált fotókkal Munkácsytól Anatol France-on át Renoirig. Jókai Mór három képet is aláírt neki, Déryné teáscsészéje és Egressy Gábor pohara szintén az ő vitrinjében pihent. A híres szobrász, Rodin is megmintázta az arcképét, a mellszobrot szintén Nógrádverőcén őrizte, de állítólag jó viszonyuk akkor szakadt ketté, amikor a magyar világutazó ellopott tőle egy kezet formáló szobrot. (Legendák szólnak arról, kinek a kezét mintázta meg a szobrász, a sajátját vagy Rozsnyayét.)
Amúgy Kálmánnak is volt írói álneve, ezt főként Angliában használta. Sydney Cartonként írt, de ezt valószínűleg Dickens Két város regénye című művéből csenhette.
