Szebb a páva mint a pulyka.. - szól a mondás, és ezzel a ténnyel nem is nagyon vitatkoznánk. A csodás türkizkék- és zöld színekben pompázó, a páva egész testhosszát beterítő tollazat, mint egy elegáns legyező bontakozik ki előttünk. Az elsősorban az udvarlásban és párkeresésben használt feltűnő tollazat a természet egy rendkívül impozáns alkotása, nem véletlenül ihlette meg az alkotókat több évszázadon át.

India nemzeti madarát, a díszmadárként ismert páva stilizált alakját már az ókorban is előszeretettel használták díszítményeken, használati tárgyakon és ékszereken. Tollának szemekre emlékeztető mintázata miatt a hit szimbólumaként is értelmezik, emellett a szépség és megújulás metaforájaként is ismert.

A pávatoll a szecesszió egyik kedvelt motívuma volt, a századforduló művészei ekkor fedezik fel a természet különleges formáit és színvilágát. Az Iparművészeti Múzeum szecessziós alkotásain is számos alkalommal jelenik meg a pávatoll, mint rendkívül dekoratív elem, ebben a válogatásunkban most ezeket vesszük górcső alá.

 

Ez az 1906 körül, a kiskunhalasi Csipke Műhelyben készített legyező szinte teljes felületét betölti a három stilizált páva alakja. A ma hungarikumként ismert halasi csipke a századfordulón vált ismertté. A Dékáni Árpád tervei alapján és Narkovits Mária kivitelezésében készült egyedi magyar varrott csipkefajtának – az ún. levegőbe varrott csipkének - nem volt idehaza hagyománya, ma pedig már a világ számos nagy múzeumában, gyűjteményeiben is megtalálhatóak darabjai New York-tól Rómáig.

Hazánkban az Iparművészeti Múzeum rendelkezik a legnagyobb halasi csipkegyűjteménnyel, amelynek átfogó bemutatására nyílt 10 éve az Iparművészeti Múzeum Cérnába szőtt évszázad című kiállítása, amely az idei évben 120 éves Halasi Csipke legnagyszerűbb darabjait mutatta be.

Ugyanebben az évtizedben, 1910-ben készült ez a páva alakjával és pompás tollazatával díszített cukorkásdoboz. A Kugler Henrik által alapított cukrászda ma már Gerbeaud néven ismert: Kugler 1882-ben találkozott Gerbeaud Emillel Párizsban, amely ismertségből üzleti kapcsolat, és a már ismert Gerbeaud-sztori kerekedett. Gerbeaud a cukrászda választékát különleges, új termékekkel bővítette, az általa készített vajas tészta és idehaza kevésbé ismert krémek a 19. század végén már nemzetközi érdeklődést is hoztak. Csemegecukorkái is keresettek voltak, az ehhez készült elegáns cukorkásdoboz tervét Helbing Ferenc készítette. Az élénk színű pávaalakok, díszes tollak igazi színkavalkádként tűnnek fel a semleges színű papírdobozon.

Milyen apró, mégis milyen mutatós darab! Ez a pávatollakkal díszített kis melltű igazán szép éke lehetett bármilyen női ruházatnak. A kivitelező Hibján Samu volt, aki elsősorban a zománcművesség terén kifejtett oktatói és alkotói munkásságával vált híressé. Az ő javaslatára vezették be a művészi zománcozás tantárgyát a budapesti iparművészeti iskolában, amelyet 1895-től ő tanított. A régi ötvösművek mintájára szép és gondos kivitelű ékszereket, valamint franciás ízlésű szecessziós stílusú darabokat készített. Ezt a harmonikus színekben játszó ezüst ékszert bemutatták az Iparművészeti Társulat 1898. évi karácsonyi kiállításán is.

1889-ben egy aranyérmet hozott Walter Crane számára a párizsi világkiállításon ez a csodás, Pávakert-tapéta. Az angol származású, sokoldalú alkotó és iparművésznek 1900 októberében nyílt gyűjteményes kiállítása a budapesti Iparművészeti Múzeumban, és feltételezhető, hogy a múzeum egykori igazgatója, Radisics Jenő ekkor rendelte meg tőle az alábbi tapétát, amelyet a volt igazgatói lakás előterének falain helyeztek el. A tapétát a múzeum tervezett rekonstrukciója előtt sikerült az épületből elköltöztetni. Ahhoz, hogy a tapétát sérülésmentesen el tudják távolítani, a falképleválasztás módszeréhez folyamodtak, amely a vakolatréteggel együtt történő leszedését jelentette.