Ugrás a tartalomra
Akadálymentesített változat főoldal
Museum of Applied Arts Hangostérkép

Másfél évszázada hozták létre Budapesten az Iparművészeti Múzeumot abból a megfontolásból, hogy emeljék a műipari termékek sekélyes színvonalát. A XIX. század folyamán ugyanis a gyári gépesítés következményeként az új technikai eljárások ugyan új távlatokat nyitottak, de mellőzték a művészi igényességet – írta Ács Piroska A budapesti Iparművészeti Múzeum gyűjteményeinek kialakulása, önálló épületének születése (1872-1897) című tanulmányában. A század közepétől több nagyszabású nemzetközi bemutató kereste ebből a kiutat, hogy létrehozza az „iparművészetet", azaz a szépséget, a célszerűséget és a minőséget ötvöző szériatermelést. Erre a szándékra nemcsak társaságok jöttek létre, hanem úgynevezett „iparműmúzeumok" is, elsőként 1857-ben a londoni South Kensington (ma Victoria and Albert) Museum, 1864-ben pedig a bécsi Österreichisches Museum für Kunst und Industrie is. Szándékuk az volt, a történeti stílusokat, technikákat, művészeti emlékeket állítsák a tömegtermékek elé.



Az angol és az osztrák példát követték a hazai iparmúzeum alapítói. Az ügy első elkötelezett támogatói: Rómer Flóris régész és művészettörténész, valamint a műgyűjtő Zichy Ödön gróf volt. 1871-ben már az Országos Iparegyesület és az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat is patronálta a javaslatot. E két testületből alakult az az ún. „100-as vegyes bizottság" – Keleti Károly miniszteri tanácsos elnökletével –, amely a múzeum alapításának részletes tervezetét állította össze. Elképzelésük szerint az új intézményt magánadományokból hozták volna létre és tartották volna fenn. Sőt, a Főváros Tanácsát is maguk mellé állították azzal, hogy hat évre háromezer forintot ajánlott fel a múzeumnak. De hamarosan kiderült a bizottság számára, állami támogatás nélkül ez nem jöhet létre. Trefort Ágoston kultuszminiszter idején az országgyűlés 50 ezer forintot szavazott meg a leendő múzeum számára, azaz, hogy az 1873-as bécsi világkiállításon „műipari tárgyakat” vásároljanak.
A Bécsben megszerzett művek mellé az alakuló múzeum megkapta – többek között – az 1862-es londoni világkiállítás angol bizottsága által ajándékozott kerámiaanyagot, valamint ide kerültek Xantus János 1868-1870-es kelet-ázsiai, ún. „Novara-expedíció"-jának ipartárgyai is.



Bár az anyag fokozatosan bővült, elhelyezése megoldatlan volt. A kollekciót átmenetileg a Magyar Nemzeti Múzeum előcsarnokában helyezték el, a megnyitóra 1874. április 9-én került sor a díszteremben. A megoldás ideiglenesnek tűnt, és a hely szűke mellett újabb megoldást kellett találni, így 1877-ben a Képzőművészeti Társulat új Műcsarnoka (Andrássy út 69.) adott helyet a gyűjteménynek.



1881-ben Ráth György műgyűjtőt, a Képzőművészeti Társulat alapítóját, a múzeumok és könyvtárak országos felügyelő bizottságának másodelnökét bízták meg az Iparművészeti vezetésével, segítője Radisics Jenő lett. Tevékenységük eredményeként a múzeum országos jelentőségű, sőt nemzetközi visszhangot keltő intézménnyé nőtt.



Arra még egy évtizedet kellett várni, hogy önálló épülethez jusson a múzeum, amelynek építését Lechner Ödön nyerte el Keletre, Magyar! című pályázatával. A millenniumi ünnepségek záróeseményeként, 1896. október 25-én került sor az Országos Magyar Iparművészeti Múzeum és Iskola zárókő letételi ünnepségére, amelyen I. Ferenc József király is részt vett. A múzeum pedig egy évvel később, 1897 novemberében nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt.

Oldal megosztása

Az oldal címe nyomtatáskor:
https://www.imm.hu/hu/news/view/569,150+%C3%A9ves+az+Iparm%C5%B1v%C3%A9szeti+M%C3%BAzeum