Az ősz folyamán bizonyos fák „kivetkőznek önmagukból” és szemérmetlenül, csupaszon mutatkoznak, ráadásul szétszórják leveleiket. Na de kik is a lombhullató barátaink, akik a gyerekeknek örömet, az utcaseprőknek fejtörést és a művészeknek ihletet adnak? Tegyünk egy sétát az Iparművészeti Múzeum gyűjteményében, és keressünk juharfát, tölgyet, vörösfenyőt vagy éppen bükköt.
Ősszel körkörösen hullik alá termése, kialakítása egy kis repítőkészülékként funkcionál: a juharfa termése számos alkotót ihletett más meg. A svéd szobrász, Nils Erik Lundström alkotása ez a cserép anyagú műtárgy, melynek hasán és vállán körben vékony ágakról lehajló, kiterülő juharfatermések láthatóak. A váza Rörstrands Porslinsfabriker A.B. műhelyben készült 1896-1897 között.
A második egy igazán őszies alkotás, mely Sovánka István (1858 - 1944) műve és a Schreiber üveggyárban készült, Zayugróc szlovák városban. A réteges üveg anyagú tárgy felületén sötétebb, illetve világosabb barna őszi lombok jelennek meg, sárgás-rózsaszínes tónusokkal. Az alkotó kor nagy üvegművészeihez, Émile Galléhoz és Jean Daumhoz hasonlóan világítási és háztartási cikkeket is tervezett.
Folytassuk utunkat a tölgyek felé, melyekhez szintén kerámiát mutatunk. A híres Émile Gallé francia művész és tervező, a szecesszió nagy mesterének vázáját tekintsék meg, mely 1900 körül készült Nancy városában. Gallé egyébként Nancyben alapította meg azt az iskolát 1901-ben, melynek tagjai az új üvegművészeti stílust képviselték. Az alkotás teljes felületén leveles tölgyág minta látható.
Egyes alkotásokat nem a szóban forgó növények külseje, hanem az anyaga ihlette. Nézzük meg például ezt az írószekrényt a bútorgyűjteményből, amely vörösfenyőből készült. A bútort Herbert Davis Richter brit festőművész tervezte 1900 körül. Ez a darab a Bath Cabinetmakers Ltd. (Bath, Anglia) gyárból származik, Schmidt Miksa, az osztrák származású budapesti bútorgyáros egykori mintakollekciójának darabjaival együtt került az Iparművészeti Múzeumba.
Végül bevetjük a nehéztűzérséget, ugyanis egy olyan asztalt láthatnak, melyben egyszerre három lombhullató is megtalálható: a bükkfa, a fenyőfa és a juharfa. Alkotója ismeretlen, 1500 körül készült Erdélyben. A kora középkori Magyarországon az asztal provizórikus bútordarab volt, csak étkezéshez állították fel, evés után szó szerint „asztalt bontottak”. Az asztal csak a 15. század végétől vált kötött helyű, állandó berendezési tárggyá, és került a szoba közepére.
