Budapestet ő tette a szép kapuk városává – mondták a lakatosmester-családba született Jungfer Gyuláról. Nagyban neki köszönhető, hogy a XIX. század utolsó negyedében fellendült a művészeti kovácsolás Magyarországon, sőt nemzetközi díjak sorát nyerte el. Emlékezzünk a Ferenc József-rend lovagkeresztjével és az udvari műlakatos címmel is kitüntetett mesterre, aki november 21-én hunyt el 114 évvel ezelőtt.

Jungfer András 1785-ben Szegeden lett lakatosmesterré, majd a következő évben Pestre költözött. Fia, Ferenc és unokája, Gyula is ezt a szakmát választotta, aki apjánál inaskodott három évig. Miután 1857-ben a Fő-céhmesteri tanulólevelet megkapta, vándorútra kelt: európai tanulmányútja során járt Bécsben, Drezdában, Lipcsében, Berlinben, Salzburgban, Hamburgban, Halléban és Londonban is. 1865-ben hazatért és önállósította magát. „Mű- és épületlakatos-mester”, valamint „iparművészeti bronz- és fémműves” iparengedélyének elnyerése után önálló műhelyt nyitott a Hatvani (ma Kossuth Lajos) utcában, ahol egyetlen segéddel dolgozott. Vállalkozását később apjáéval egyesítette, így jött létre Jungfer Gyula Épület- és Műlakatos Gyára a józsefvárosi Berzsenyi utcában, ahol kezdetben huszadmagával dolgozott. A temérdek hazai és nemzetközi megrendelésnek köszönhetően műhelyét többször is bővítenie kellett, és az 1887. évi híradás szerint már százötven munkást foglalkoztatott.

„Észnek hódol az ércz” – ez volt a díszműkovács hitvallása, akinek kezdeményezésére lendült fel a kovácsoltvas szerkezetek alkalmazása Budapesten, erre a legjobb példa a Várkert Bazár építése. Az építész, Ybl Miklós is kezdetben spórolni akart a főkapuval és vasdíszekkel, Jungfer így kovácsoltvas-áron vállalta el a munkát, de olcsóbban, öntöttvas-árban készítette el. Ez lett az egyik főműve, amely megrendelések tucatjait hozta magával – többek között Ybltől is.

A századforduló világszínvonalú iparművészetében Róth Miksa és Thék Endre mellett ő képviselte legsikeresebben az iparosi és az iparművészi tevékenységet egyesítő műhelytulajdonos mesterek körét – írta róla Tóth Vilmos az Aki Budapestet a szép kapuk városává tette című cikkében. (2014-ben a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala közös kiállítást készített, méltatva a három mestert A magyar műipar állócsillagai a XIX-XX. század fordulóján címmel, ahol az Iparművészeti Múzeum gyűjteményében lévő Jungfer alkotások is szerepeltek).

Bár műveit mindig az építész elgondolásaihoz kellett igazítania, Jungfer szuverén művész volt: a reneszánsz és barokk formavilágot naturalista növényi ornamentikával bővítette, és 1878-ban, az első párizsi világkiállításon már hatalmas sikert aratott növényeket utánzó kovácsoltvas motívumaival.
Jungfer ismeretlen ismerősünk – mondta az Iparművészeti Múzeum ötvösgyűjteményének vezetője, Pandur Ildikó művészettörténész, a műlakatos-életmű kutatója 2006-ban egy kiállítás megnyitóján. Budapest lakói ugyanis lépten-nyomon találkoznak műveivel, mégsem mindenki ismeri a nevét. A korszakteremtő mesternek meghatározó szerepe volt abban, hogy a hazai historizmus és a szecesszió korában a kovácsoltvas-mívesség művészi rangra emelkedett.

Az ő műhelyében készült – többek mellett – az Operaház vasmunkája, a Keleti pályaudvar kapuja, valamint a Petőfi-emlékmű korlátja. Részt vállalt a Vigadó, a Műegyetem, a Fővámház, a Központi Vásárcsarnok, a Szabadság-híd (eredetileg Fővám téri híd, 1896-tól Ferenc József-híd) díszítésében. Ő készítette az egykori Wenckheim-palota, ma a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár központi épületének kapuit, kandelábereit és rácsait, valamint a Gresham-palota vaskapuit is. Banképületek, templomok díszítőelemeit, vasmunkáit szintén vállalta. Számos Andrássy úti bérpalotán és belvárosi épület kovácsoltvas kapuin, ablakrácsain lépcsőházi korlátjain, kandeláberén látható a kézjegye. Vásárlói közt megtalálhatók voltak a hazai és külföldi társadalmi és művészeti elit – Ráth György műgyűjtőtől, az Iparművészeti Múzeum egykori főigazgatójától az angol uralkodóig, Erzsébet királynéig.
Jungfer üzemének cégére lett egy középkori műkovács-szobor, amely most az Iparművészeti Múzeum gyűjteményében található. Mint a Jungfer-kutató Pereházy Károly feltételezte: a mesternek valószínűleg egy jelmezbálon viselt kosztüm adta az ötletet. 1882-ben ugyanis Munkácsy Mihály tiszteletére jelmezes művészbált rendeztek a régi Műcsarnokban, ahova Jungfert is meghívták. Erre az alkalomra készíttetett magának középkori kovácsmestert idéző jelmezt, amelyről kép is maradt fenn (akárcsak Munkácsy maskarájáról) / Művészettörténeti Értesítő, 36. évf., 160. oldal/

A viselet adta az ötletet a műkovács-szobor elkészítéséhez, amelyet Fessler Leó mintázott meg és a műlakatos kiviteleztetett az 1885-ös országos kiálltásra. Ezt követően került a Berzsenyi utcai gyár homlokzatára a szobor, amely a második világháborúban megsérült, és némi bolyongás után jutott jelenlegi múzeumi helyére.

Jungfer Gyula munkájának minőségét megannyi díj fémjelezte. Az 1878-as párizsi világkiállításon az iparművészek és díszműkovácsok között lett igen ismert. A Bakáts téri plébániatemplom kovácsoltvas rózsabokrétáival, növényi ornamentikás rácsaival és gyertyatartóival elnyerte a világkiállítás ezüstérmét. 1900-ban, Párizsban és 4 évvel később St. Louis-ban kapott nagydíjat. Ferenc József magyar király (osztrák császár) 1900-ban Thék Endre Üllői úti bútorüzemének meglátogatása után személyesen felkereste Jungfer műhelyét is, hogy megnézze a monumentális vaskaput, amellyel a következő párizsi világkiállításra készült, és amely később a budai királyi palota rácskapuja lett. (8,5 magas, 4 méter széles, 75 mázsás szecessziós nagykapuról van szó, amely a II. világháborúban sajnos súlyosan megsérült és néhány év múlva megsemmisült.)

A mester évekkel később megkapta a Ferenc József-rend lovagkeresztjét is és az udvari műlakatos címet, továbbá a francia Becsületrend és a belga Lipót-rend lovagkeresztjét.

19 évig volt elnöke a Budapesti Lakatos Ipartestületnek és további közszerepet, tiszteletbeli elnöki posztot is elvállalt. Hosszabb betegeskedés után 1908. november 21-én halt meg.

Az Iparművészeti Múzeum Jungfer műhelyének több száz épületplasztikai munkáját és tervét őrzi. Kalandozzanak el online gyűjteményünkben, és nézzék meg a gyönyörű kovácsoltvas munkákat. A Ráth-villában pedig megtekinthető az általa készített csillár fagyöngyökkel A mi szecessziónk című kiállításban.