Ma egy kényes témát veszünk elő, a tojást. Nemcsak ára miatt, ami sapkával és anélkül is elképesztően magas, hanem törékenysége és romlandósága miatt. Ugyanakkor szinte kihagyhatatlan hozzávaló a napi és az ünnepi étkezésekből (persze nemcsak húsvétkor). Benéztünk a múzeum gyűjteményébe, és óvatosan „kiemeltünk” néhány tojással kapcsolatos műtárgyat: műanyag tyúkos és uránüvegből készült tartókat, összecsukható fotelt, tűzálló főzőpoharat, valamint nemzetközi sikert aratott logikai játékot.
Közülük csak egyetlen termékcsalád játszik a tyúk-tojás kérdéskörrel, méghozzá a 70-es évekből származó, keletnémet műanyag tojástartó a Sonja Plastictól. Kezdetben csak pár színben: fehérben, sárgában és kékben készült ez a kis talpon álló, tojás alakú tartó, amelynek eleje a tyúk fejére, vége pedig a tollakra emlékeztet. Később bővítette a gyártó a színpalettát, sőt a kilencvenes évek végén átalakult átlátszóvá az úgynevezett „ostalgie”-hullámot meglovagolva (összeolvasztották a nosztalgia és a kelet szót németül). A múzeum kortárs design gyűjteményében egy eredeti világoskék és egy világoszöld példányt őrzünk ebből a jellegzetes formavilágú tárgyból.
A tyúkos tartót Josef Böhm tervezte a Sonja Plasticnak, amelyet egy kis szász városban, Wolkensteinben gyártottak – kezdetben exportra, de aztán az NDK-ban is forgalmazni kezdték. Így vált ikonikus darabbá a háztartásokban, évente nagyjából 50 ezer darabot adtak el belőle.
Mielőtt mutatunk még egy izgalmas tojástartót, legyen szó egy speciális, fedeles főzőpohárról, amely a Házgyári Konyhaprogram keretében született meg a Karcagi Üveggyárban, a Termover edénycsalád részeként. A Veress Zoltán szabadalma alapján fejlesztett, hőálló üvegből Suháné Somkúti Katalin tervezett olyan edénycsaládot, amelyben sütni és tálalni is lehetett az ételeket.
A kis tojásedénynek volt előzménye is, méghozzá Wilhelm Wagenfeld, az ipari formatervezés egyik kiválósága készítette, de az jóval szögletesebb volt, és kis lábakon állt, míg a magyarnak nőiesebb, kerekdedebb formája lett.
Hogyan is lehet főzni ebben az edényben? A tojást fűszerezve a kis üvegpohárba ütötték, egy hullámos fémpánt segítségével lezárták a tetejét, és lobogó, forró vízbe eresztették körülbelül az edény feléig. Mivel átlátszó, a tojás állagának változását is lehetett követni benne. Itt és itt olvasható róla még több információ.
A tojásfőzőt a család többi tagjával együtt 1975-ben „A magyar üveg és porcelán a háztartásban” című kiállításon is meg lehetett tekinteni, az AMFORA Vállalat kiállításán, majd nem sokkal később forgalomba is hozták.
Bár nem éppen a hőálló pohárban főtt lágytojásnak tartója ez az urán-oxiddal színezett tejüvegből készült tulipánforma, a héjában megfőzött tojást csodálatosan megtartja. Novák Piroska, a kerámia- és üveggyűjtemény főmuzeológusa egy korábbi cikkben arról írt, hogy hosszú időt töltött az üvegtárban, és UV-fénnyel világító, kézi elemlámpával nézte végig a tömött vitrinpolcokat a neonzöld színben fluoreszkáló műtárgyak után kutatva. Megdöbbentette, hogy több olyan tárgyról derült ki, üvegolvadékukba urán-oxidot adagoltak, amelyekről egyáltalán nem feltételezte. Kolléganőjével, Friedrich Krisztinával készítettek fotót UV-fényben ezekről a tárgyakról, köztük a kis tojástartókról, amelyek a Bagley Glass cégnél készültek Észak-Angliában.
Akár egészen különleges fotelben ülve kanalazhatjuk ki a lágytojást, és ez Ghyczy Peter tojásfotelje, amely a hidegháborús korszak dizájnjának egyik izgalmas darabja. Kettő fehér példány is található a kortárs design gyűjteményben, további érdekesség, hogy egyet őriz belőle a londoni Victoria és Albert Múzeum is. Ezzel a fotellel az építészdiplomával rendelkező Ghyczy Peter 1968-ban aratott nemzetközi sikert. 1956-ban az NSZK-ba emigrált, a fotel sorozatgyártását azonban csak az NDK-ban tudták olcsóbban megoldani, így vált a keletnémet dizájn ikonikus darabjává. Valójában kültéri használatra szánta ezt a futurisztikus hangulatú, összecsukható, ráadásul hordozható fotelt az alkotója, amelyet egy színes párna tesz kényelmesebbé.
Ha mégsem ennénk a fotelben, akkor akár az úgynevezett Okostojással elbíbelődhetünk benne, kényelmesen hátradőlve. Zagyvai András 2007-ben feltalált logikai játéka az elmúlt évtized talán legnagyobb magyar játéksikere, amely SmartEgg (okostojás) néven Amerikát is bevette. A súlyos betegségben elhunyt Zagyvai találmánya a világ legnagyobb szakmai elismerését kapta meg, amikor Washingtonban 2012-ben megnyerte a logikai játékoknak kiírt International Puzzle Party (IPP) nagydíját. Az eredetileg fából készített alkotást tömeggyártásra is alkalmassá kellett tenni, ami nem volt könnyű feladat, de megoldódott, akárcsak a nemzetközi forgalmazása. Ma már a világ legnevesebb játéküzleteiben is kapható. Az játék lényege, hogy egy pálcát kell a tojásban kialakított, háromdimenziós labirintuson végigvezetni. A pálca a tojásba vésett járatokban mozog, a két végén lévő dudor azonban csak néhány helyen fér át.
