Ugrás a tartalomra
Akadálymentesített változat főoldal
Museum of Applied Arts Hangostérkép

A karácsonyi ajándékozás mára alapvetéssé vált, a követelőző gyerekek, az elégedetlen családtagok, a körbeérő ajándékok és a végtelen reklámkampányok szorosan összefonódnak az ünnepekkel. Az sejthető, hogy évszázadokkal ezelőtt nem volt ekkora felhajtás, de mégis: mikor és hogyan kezdődött ez az őrület? Ezekre a kérdésekre keresünk választ, segítségül hívva az Iparművészeti Múzeum műtárgyait.

Már az ókori rómaiaknál is megjelent a december végi ünnep, ekkor még a Szaturnusz isten tiszteletére rendezett szaturnália alkalmával kedveskedtek egymásnak ajándékokkal. Az őszi vetés befejezése kapcsán, Augustus császár háromnapos eseményt engedélyezett, de később ez egyre bővült, előfordult, hogy akár egy hétig is eltartott. Ez idő alatt teljes munkaszünetet rendeltek el, a rabszolgák láncai lekerültek, a gazdagok megvendégelték a szegényeket, a cselédek az uraság asztalához ülhettek és a családtagok apró ajándékokkal kedveskedtek egymásnak.

Ha már Szaturnusz istennél tartunk, tekintsük meg a Szaturnusz és a három párka című szoborcsoportot, mely Johann Joachim Kändler német szobrász alkotása és a Meisseni porcelángyárban készült. Kändler 1774-ben II. (Nagy) Katalin orosz cárnő megrendelésére alkotta meg a szoborcsoport modelljét, az Apolló, Minerva és a Python sárkány című együttes párdarabjaként. A műtárgy jobb szélen fekvő nőalak Atroposz, akinek az a küldetése, hogy végül elvágja az élet fonalát, itt azonban Szaturnusz (Kronosz), az idő istene elragadja tőle az ollót, őt magát pedig hajánál fogva elrántja, s ezáltal megakadályozza a fonal elvágását. A szoborcsoport tehát azt a gondolatot, illetve jókívánságot fejezi ki, hogy Szaturnusz oltalma által a cárnő éljen hosszú életet.

Kezdetben a keresztények újévkor osztották ki ajándékaikat egymásnak, de a 4. századra átvették a szaturnália időpontját. Nagyjából ekkortájt Szent Miklós története is népszerűvé vált, aki a gyerekek védőszentjeként volt ismeretes és december 6-án lepte meg a kicsiket. 

Tekintsék meg a Szent József és a kis Jézus című akvarell szentképet! Az aranykeretes mezőben a felhők között Szent József félalakja látható, amint a kék glóbusz felett ülő kis Jézust tartja. József a szent család feje, Jézusnak gondoskodó, oltalmazó, szerető nevelőapja. A karácsony ünnepe elsősorban Szűz Máriát és a gyermeket állítja a középpontba, míg József szerényen meghúzódik a háttérben, azonban Józsefnek rendkívül fontos üdvtörténeti szerepe volt: jogi biztonságot és oltalmat nyújtott Máriának és Jézusnak.



Luther Márton reformátor elutasította a szentek imádását, így mindent megtett azért, hogy Szent Miklósról a gyerekek érdeklődését a kis Jézus születésére irányítsa. A reformáció idején, a 16-17. században a protestánsok az ajándékhozót átnevezték Jézuskára, az ajándékozás idejét pedig december 6-ról áthelyezték karácsonyra. Akkoriban az ajándékok azokat a tárgyakat szimbolizálták, amelyeket a napkeleti bölcsek hoztak ajándékul Jézus születésekor. A napjainkra jellemző nagy meglepetésdömping csak a 19. században vált megszokottá. A tradíció megerősödésében óriási szerepe volt a gazdasági szereplőknek is, akik felismerték az ünnepben rejlő üzleti lehetőséget.

Búcsúzóul pedig díszítsünk együtt a fát a bútorgyűjtemény szélmalmával, és várjuk együtt a karácsonyt!

Oldal megosztása

Az oldal címe nyomtatáskor:
https://www.imm.hu/hu/news/view/622,Hogy+ker%C3%BClt+J%C3%A9zuska+a+polcokra%3F