„Nem az én műfajom a semmittevés” - fogalmazta meg életfilozófiáját Nagy Judit, aki napjaink egyik legnagyobb életművel rendelkező kortárs kárpitművésze. Személyes átváltozások című, a Műcsarnokban rendezett egyéni kiállítását követően nemrég egyik kiemelkedő alkotása került be az Iparművészeti Múzeum gyűjteményébe. A Szőlőkoszorú madarakkal (1990-1991) című kárpit az OTP támogatásával gazdagítja tovább múzeumunk textil- és viseletgyűjteményét.
Nagy Judit 1977-ben diplomázott a Magyar Iparművészeti Főiskola gobelintervező szakán, azóta önálló alkotóként dolgozik budapesti műtermében, valamint rendszeres vendége hazai és nemzetközi csoportos textilművészeti kiállításoknak. Részt vett csoportos kárpitművészeti alkotások megvalósításában is, amelyből gyűjteményünkben őrizzük Himnusz című művét. Ezt 1996-ban, a millecentenáriumi évfordulóra készítette, majd másik nyolc kárpitművész ugyanezen témájú alkotásával a budavári Sándor-palotában állították ki. 2011-ben pedig az Európa szövete című kárpit alkotói között szerepelt, amely művét szintén múzeumunk őrzi. Ebben a projektben huszonhét európai alkotóművészt kértek fel egy 18. századi kárpit huszonhét kisebb részletének újraértelmezésére és újraszövésére.
Munkája során a művész egymaga végez minden munkafázist: a vázlatok és kartonok megrajzolásától kezdve egészen a megszövésig. Ez azért is érdekes adalék, mert a kárpitművészek életműve összevetve akár a festők, a szobrászok, a grafikusok keze alól kikerülő alkotások mennyiségével, jóval kevesebb darabot számlál, egy-egy mű kivitelezése ugyanis évekbe telik. A kárpitszövés roppant időigényes, elmélyülést igénylő, nehéz fizikai munka, az alkotó nemhiába életmódjaként definiálja a szövést. Az Iparművészeti Múzeum gyűjteményében eddig négy darab, általa készített kárpit volt, az ötödik lett az új ajándék.
Szövés = életmód. Ezt az azóta művészi mottóként értendő címet adta egy 1980-ben készült kárpitjának Nagy Judit, amelyet a szombathelyi Textil Biennáléra készített. A művész ezen alkotásával válaszokat keresett arra, hogy van-e, lehet-e létjogosultsága „ennek az állítólag idejétmúlt technikának”. Művei reflektálnak magára a kárpitművészetre, a technika adta sajátosságokra, a munka lassúságára és ismétlődéseire.
Korai munkáinak gyakran visszatérő témája egy-egy rovarfaj részletes naturalisztikus ábrázolása volt, ezek közé tartozik a gyűjteményünk Oleander szender című darabja (lásd fent). Az 1980-as években a művész témái bővültek, megrendelést kapott például egy Kármán Tódor tiszteletére készítendő kárpitra. A repülés történetét feldolgozó művébe a korábban előszeretettel használt rovarmotívumot is beemelte. Munkáin egyre hangsúlyosabbá válik a táj, de ha megfigyeljük, életműve egészében nagyon fontos a hiteles természet- és állatábrázolás.
A kárpitművész alkotásain az 1980-as évektől historizáló témák jelennek meg, reneszánsz és barokk motívumokkal, de a művész még tovább megy egy lépéssel. Kibillenti nézőjét oda nem illő, 20. századi elemekkel, mint például egy véletlenszerűen elhelyezett üveges Coca-Cola vagy az Így élünk című kárpiton egy pirossal áthúzott repülőszerkezet, amely megbontja az ábrázolás csendes idilljét.
Az újonnan bekerülő, Szőlőkoszorú madarakkal című darabbal életművének ezen szakasza lezáródik, ezt követően főbb szerepet kap a szövés adta játék lehetősége, az alkotások fontos témájává válik az ismétlődés. Ezt az elmúlt 15 évben Predestinatio című sorozatában összegezte a művész.
