Ugrás a tartalomra
Akadálymentesített változat főoldal
Museum of Applied Arts Hangostérkép

Vajon melyik az a legtávolabbi ország, ahonnan műtárgyunk származik? Hogyan kerül hazánkba egy-egy messzi kontinens kézműves terméke, hogy aztán meséljen nekünk történelemről, emberekről és életekről? Ausztrália minden bizonnyal ilyen messzi helynek mondható, ahonnan kalandos úton jutott az Iparművészeti Múzeumba ez az aranyból készült, titkos kis rekeszekkel ellátott pecsétgyűrű. A világ legkisebb területű kontinensén minden év január 26-án ünneplik az Ausztrália-napot, ennek apropóján esett választásunk erre a különleges darabra.

Az ötvösgyűjtemény egyedülálló műtárgya ez a nehéz, öntött, vésett díszű aranygyűrű, amelynek fejrészén egy kinyitható, négyrészes kis rekesz található. A rekeszek pedig nem mást, mint a délkeleti Victoria tartományban működő, egykori ausztrál bányákból származó aranyrögöket tartalmaztak. (Ezek sajnos elvesztek, akárcsak a gyűrű fejéről a pecsételő.) Ha jobban megnézzük, a gyűrű belső részén olvasható egy HE monogramos mesterjegy, amely Henry Elderre, a tartomány fővárosában, Melbourne-ben dolgozó ötvösművészre utal. A mester mellett gyakran Európából érkezett ötvösök dolgoztak, hirdetésében általában az állt: „tetszőleges feliratú gyarmati arany ékszerek készítését vállaljuk”.

A gyűrű fejébe rejtett kis négyzet alakú, négyosztatú tárolórekeszben egy-egy vésett szó olvasható, „Ballaarat, Bendigo, Ovens és Jim Crow”. Ezek híres ausztrál bányatelepülések, amelyek – az aranyláznak köszönhetően – gyors fejlődésnek indultak a 19. század derekán.

Vajon az 1964-ben, a Bizományi Áruház Vállalatnál vásárolt gyűrű milyen úton kerülhetett Európába, majd tovább, az Iparművészeti Múzeum gyűjteményébe? A leginkább elképzelhető verzió szerint Alfred edinburgh-i herceg (1844-1900) öt éven át tartó világkörüli hajóútján háromszor is megfordult Ausztráliában. A korabeli sajtó be is számolt arról, hogy Bendigóban egy helyi ékszerész aranygyűrűt ajándékozott neki. Az utazásai során kapott különlegességeket hazatérése után egyfajta kuriózumként mutatták be a Kensington Múzeumban (ma Victoria és Albert Múzeum), innen később árverésre bocsájtották. Feltételezhető, hogy így, aukciók és tulajdonosváltások útján került az Iparművészeti Múzeumba.

Oldal megosztása

Az oldal címe nyomtatáskor:
https://www.imm.hu/hu/news/view/634,Egy+t%C3%A1voli+kontinens+mes%C3%A9je