Két egymásba fonódó kézből formázott gyűrű. Mi bírhatna szimbolikusabb üzenettel a házasság intézményét ünneplő időszakban? A február 8-tól 14-ig, azaz a Valentin-napig tartó periódus a házasság hete néven vált ismertté világszerte, és mint ilyen jelképes alkalom, a család fontosságára és az élethosszig tartó kapcsolatra hatványozottabban irányítja a figyelmet.

Az Iparművészeti Múzeum gyűjteményéből ennek kapcsán választottuk ezt a 22 karátos aranyból készült ékszert, Petki János és Kornis Katalin eljegyzési gyűrűjét. A tekintélyes és befolyással bíró erdélyi  kancellárt művelt, a tudományokat pártoló főúrként ismerték a 16-17. század fordulóján. A korabeli történetíró, Bethlen Farkas kiváló szónoknak, a latin nyelv jó ismerőjének jellemezte. Petki 1600 körül kötött házasságot Kornis Katalinnal, négy gyermekük született.

Jegygyűrűjük a korban népszerű, összefonódó kígyót vagy kézfogást ábrázoló kettős ékszer. A kezek itt egyfajta díszes ruhaujjból nyúlnak ki, hogy az illeszték mentén összekapcsolódjanak. A gyűrűket ugyanis hosszirányban, csavarodó szalag alakban kettéfűrészelték, így a két tag egymáshoz csavarva, meghatározott helyzetben pontosan összeilleszthető. Az ékszeren a PETKI JÁNOS - KORNIS KATA, CORDE CONIVNCTI VIVAMUS felirat olvasható, amely az arany ékszer beazonosítását, származási helyét (Erdély) jelentősen megkönnyítette.

Az eljegyzési gyűrű már ősidőktől fogva jelentős szereppel bírt, a legkülönbözőbb népeknél a gyűrűváltás már feltétlen jogot adott a házasságra, illetőleg arra kötelezett is. Az eljegyzésnél mind a mai napig fontos, hogy melyik ujjra kerüljön az ékszer: a bal kéz negyedik, vagyis a gyűrűsujjáról azt tartották, hogy abban visszér van, mely egyenesen a szívhez vezet. A jegygyűrűt eleinte csak a hölgyek viselték, a 13. századtól vált elterjedtté, hogy mindkét házastárs hordta.
Érdekes adalék még, hogy az eljegyzési szertartás része volt az úgynevezett kézadás: az eljegyzett felek kezet fogtak egymással, mintegy ezzel jótállva a megkötött fogadás megtartásáért.