Sokan szívesen böngésznek az Iparművészeti Múzeum kétnyelvű (magyar és angol) gyűjteményi adatbázisában akár Budapesten, akár a világ másik végén. Az egyes műtárgyakon kívül a karosszékből vagy ágyon hasalva végignézhetik a virtuális tárlatokat. Jékely Zsombor gyűjteményi főigazgató-helyettessel többek között arról beszélgettünk, miket digitálizál a múzeum, és mi alapján készülnek a tematikus online válogatások.

A múzeum digitális stratégiája szerint minden leltárba vett műtárgynak szerepelnie kell az online gyűjteményben, ám jelenleg ennek az intézmény kapacitásai korlátokat szabnak. „Múzeumunk nyilvántartásában külön kezeljük az úgynevezett törzsgyűjteményi és az adattári anyagot, bár az utóbbi állomány is tele van műtárgyakkal.” – mondja Jékely Zsombor. „A törzsgyűjteménynek körülbelül 60 százaléka már megtalálható online, az adattárnál, ahol több százezres tételszámú anyagról van szó, egyelőre jóval kevesebb. Előrelépést a 2021-2022-es ARTNOUVEAU2 Interreg projekt jelentett, ennek keretében közzétettük a „Szecesszió papíron” című új online gyűjteményt.”
Nagy tempóban akkor tudott digitalizálni az intézmény, amikor volt erre állami forrása, azaz a célzott kormányzati támogatással megvalósult Transzparencia-program keretében, 2015-2017 között. Ekkor ugyanis fényképezőgépekkel, korszerű szoftverekkel bővült az ehhez szükséges eszközállomány. A stáb is növekedett, extra fotósokat szerződtettek, és a gyűjteményi munkatársak plusz munkavégzését is volt miből honorálni. Amióta vége a programnak, csökkent a tömeges digitalizálás, hiszen az erre felvett munkatársak szerződése lejárt, a berendezések meg amortizálódtak. Ahogy speciális szkenner és megfelelő magasságú fotóműterem hiányában problémát okoz az is, hogy extrém nagyságú műtárgyakat és tervrajzokat beszkenneljenek, befotózzanak. A kollégák persze megpróbálnak a gyarapodással lépést tartani, vagy az új kiállítások kapcsán új tételekkel, professzionális fotóanyaggal bővíteni a gyűjteményi adatbázist. Az Iparművészeti az elmúlt években a közgyűjteményi digitalizálási stratégia fejlesztése kapcsán számtalan tervet készített a teljes körű digitalizálás befejezésére. Ehhez egyelőre nem érkezett meg a szükséges forrás.

Jékely Zsombor szerint valószínűleg nem lehetetlenség magánpénzeket bevonni ebbe a folyamatba, de ez eddig nem sikerült. „Egy magáncéggel, az Arcanummal együttműködünk, de ők elsősorban szöveges digitalizálást végeznek. Az általuk készített adatbázisok ingyenes változatában, amely állami támogatással működik, megtalálhatóak a múzeum alapkiadványai, az Ars Decorativa évkönyv kötetei, valamint számos régebbi katalógus. Egy kísérleti program eredményeképpen szintén a Hungaricana adatbázisban a múzeum kárpitjait is meg lehet tekinteni nagy felbontásban. Jelenleg a Fortepan-nal tárgyalunk a közös munkáról, bár az ő célkitűzésük inkább a magánhagyatékok digitalizálása. Örömmel együttműködnek közgyűjteménnyel, amennyiben rendelkezésre bocsátja az anyagát, és ez nagy felbontásban meg is jelenhet a Fortepan oldalán. Az egyeztetéskor tisztázni kell, elfogadják-e a 19. századi anyagot is, vagy komolyan kell azt venni, hogy 1900-tól kezdődik a gyűjtésük. Az Iparművészeti Múzeum ugyanis szívesen adna a Fortepannak egy intézménytörténeti fotóválogatást” – meséli a főigazgató-helyettes, aki hozzáteszi: „ez a múzeum saját gyűjteményi adatbázisában is megtekinthető”. Általában minden külső partnerrel úgy állapodnak meg, hogy mindkét félnél elérhető legyen ugyanaz az anyag, és kapcsolják össze a két forrást. Többek között azért, mert nagy felbontású fotót csak a múzeumtól lehet rendelni.

De hogyan készülnek a tematikus válogatások? Vannak a régóta meglévő alapválogatások a gyűjtemény főműveiről, az intézmény történetéből, a szecessziós műtárgyakról, továbbá a kiállításokhoz kapcsolódó anyagok is megjelennek a gyűjteményi adatbázisban. A múzeum gyűjteményi munkatársai közül bárki javasolhat új tematikus galériát – akár olyan témáról, amellyel régóta foglalkozik. Néhány online kiállítás kiemelt eseményekhez kapcsolódik, például a szecesszió világnapjához, de akad ünnepnapokra, jeles eseményekre emlékező is. Nemrég került ki a március 15-i ünnephez készült 19. századi emlékpoharakból álló válogatás.

„Több iparművészetis galéria megjelenik a Google Arts and Culture magyar és angol oldalán is” – teszi hozzá Jékely Zsombor. „A kettő között az a különbség, hogy a sajátunkon több műtárgy is kerülhet egy válogatásba, a Google viszont azt szereti, ha egy összeállítás 30 tárgynál nem bővebb, ugyanakkor látványosan prezentálható. Ezért gyakran ugyanazt a témát mindkét felületünkön feldolgozzuk. Jó példa erre a szecessziós bestiárium, vagy tavaly a szecesszió világnapjához kapcsolódó tipográfiai téma. A Google felületén a műtárgyfotók szintén nagy felbontásban érhetőek el. 

Tervben van továbbá, hogy a teljes gyűjteményi adatbázist feltölti az intézmény az europeana.eu felületére is, felváltva az ott található 10 ezer tételt.

A múzeum adományozói ritkán várják el, hogy az ajándékozott műtárgyakból digitális galéria készüljön. Azt sokkal inkább, hogy a gyűjteményüket mutassa be a múzeum. Ilyen kikötése volt egy jeles adományozónak is, akitől sok tárgy érkezett: Bácsi Magdának. Kérte, maradjon egyben a kollekciója, és állítsa ki a múzeum. Amíg az Üllői úti főépület nyitva volt, egy válogatást lehetett ott megtekinteni. Amikor bezárt az épület a felújítás miatt, elkészült a teljes Bácsi Magda-gyűjtemény virtuális galériája.

Pár hónapja látható a Ráth-villa kiállításának digitalizált változata a múzeum honlapján, benne az épület régi berendezése és a mostani állandó kiállítás. Az NKA pályázatból készült projekt más jellegű, mint az adatbázisban elérhető tematikus válogatások. A kaland során bejárhatók a termek, és elérhetők a műtárgyak adatlapjai is.

Akármilyen nagyszerű és kiemelkedő technikával készül egy tematikus galéria, a főigazgató-helyettes szerint nem pótolja a személyes kiállításlátogatást. Inkább kedvet csinál hozzá, vagy információval egészíti ki. Esetleg tájékozódási lehetőséget ad olyan külföldi anyagok megtekintésére, amelyeket nem tud megnézni a látogató, mert nem jut el oda.

A digitalizált műtárgyak, valamint az ezekből készült tematikus kiállítások pótolják-e a nyomtatott katalógust? Erre is nem a múzeum szakmai vezetőjének a válasza. Mégpedig azért nem, mert egy rendesen elkészített katalógusban a fotókhoz tanulmányok tartoznak, amelyek kontextusba helyezik a műtárgyakat. Ezt elég nehéz online technikailag megoldani, és a könyvélmény sem pótolható digitálisan – mondja ezt úgy, hogy nagy digitális könyvhasználó. Egyelőre az sem mindig garantált, hogy egy online közzétett anyag néhány év elteltével elérhető marad.

Az új virtuális gyűjtemények közül a legfrissebb már látható a Google felületén és hamarosan az imm.hu-n is. Témája az anyaság, az anya-gyermek viszony, és az ehhez kapcsolódó műtárgyak a múzeum gyűjteményéből. Ez a projekt Király Judit tudományos szerkesztő javaslata nyomán készült, és a gyűjteményekkel együttműködve válogatták ki a tárgyakat.

„A 2023-as év első felében első körben a régóta meglévő tematikus válogatások tárgyanyaga bővült: az Új szerzeményeké és a Kortárs iparművészeti tárgyaké” – mondja Sztankovics Sarolta, digitális nyilvántartási referens. „Továbbá újabb galéria várható a szecesszió világnapja kapcsán, és a Ráth-villába tervezett időszaki kiállításokhoz, köztük a Körforgásban című sorozathoz.”