Az óraátállítás fáradalmait talán már mindannyian kihevertük, így erre a hétre csak a múló időt valamilyen módon kordában tartó szerkezetek dicsérete maradt. Ezek a pazar órák virág- vagy gyümölcs alakú álcában, a maguk titokzatosságával bűvölték el közönségüket a 19. században.

Micsoda bravúros munka ez az apró, bimbó alakú szerkezet, amely kis tokba zárt, apró időmérőt rejt! Ez a rózsabimbót formázó dekoratív óra ékszerként is funkcionált nemes anyaga és finom – részben áttetsző – zománcdíszítése miatt. A mutatós külső igazából elrejtette a valódi funkciót, de az orsós gátszerkezettel, küllős áttört rugóvédővel, fehér zománcos számlapján két acél mutatóval készített ötvösremek kiváló svájci órásmunkát rejt!

És ha majd a tavaszt követően megyünk bele a nyárba, mint érett gyümölcs mosolyog ránk ez a körte alakú ékszeróra. A genfi Antoine Modlet műhelyéből kikerült óra külsején finom művű, színes zománcú virágok és füzérek futnak végig, tokjának érdekessége pedig az, hogy felső részében apró illatszertartó flakon található.

A svájci készítésű aranyórák Vigyázó Ferenc gyűjteményének részeként kerültek az Iparművészeti Múzeumba. A család birtokában lévő darabok közül a legértékesebbek az ezüstök, órák, ékszerek és fegyverek voltak, amelyekből számos darab szerepelt is az 1884-ben rendezett, még Ráth György által kezdeményezett és szervezett ötvösmű-kiállításon. Ezen a tárlaton a kor szinte minden jelentős magyar magángyűjtője szerepelt kollekciójának darabjaival, amelyek bemutatták az ötvösművesség sokoldalúságát.