Április végén zajlott Budapesten a brüsszeli székhelyű, szecessziós örökségvédelemmel foglalkozó Réseau Art Nouveau Network (RANN) éves közgyűlése. A nemzetközi szervezet vezetője, Benjamin Zurstrassen, mindamellett a brüsszeli Horta Múzeum igazgatója is.
A nemzetközi találkozón a négy új tag felvétele mellett számos, a szervezet jövőjét érintő kérdés szintén napirenden volt. Benjamin Zurstrassent – többek között – a napi munkájáról, a RANN szerepvállalásáról és a szecesszió népszerűsítéséről kérdeztük.
– Először jár Budapesten? Mennyire ismeri a magyar szecessziót?
– Jártam már hét éve Szegeden, de Budapesten először vagyok. Mindig is nagyon érdekelt a magyar szecesszió. A folklór és a néprajzi források hatása erőteljes – talán erőteljesebb, mint más országokban –, ami különlegessé és egyedivé teszi. Szeretem Lechner Ödön munkáit, és tanítottam egy kicsit Vágó Józsefről is.
– Van ilyenkor ideje kicsit megismerni a várost?
– Sajnos nincs túl sok időm, a közgyűlés menetrendje elég sűrű, de ezzel együtt érzem, hogy jóval hosszabb időt kíván ez a város, hogy felfedezzem.
– Ön művészettörténész, a szecesszió irányzata már a pályája elején fontossá vált önnek?
– Igazából a 18. század művészete foglalkoztatott jobban, a korszak díszítőművészete, a bútorok, ezért is utaztam Párizsba, hogy autentikus helyen találkozhassak ezzel. Amikor visszatértem Brüsszelbe, akkor fedeztem fel igazán a szecessziót, ami – ahogy egyre inkább elmélyedtem benne – megmutatta, hogy mennyire gazdag és sokrétű.
– Két kiemelkedő intézményt is vezet egyszerre: a brüsszeli Horta Múzeumot és a RANN-t. Hogyan egészíti ki egymást a két pozíció? Miként lehet két ilyen horderejű feladatot egyszerre vinni?
– Szeretnék minél több időt tölteni a Réseau Art Nouveau Network működtetésével, mindezt a Horta Múzeum igazgatása mellett. Néha úgy érzem, nem tudok annyit, amennyit szeretnék, mert a két intézmény nagyon különböző munkát kíván tőlem. A RANN-nál össze kell hozni a szervezet tagjait egy cél érdekében, ahol most már – az új városok felvételével – 28 városnak vagy intézménynek kell egyetértésben dolgoznia. Teljesen más a helyzet a Horta Múzeumnál, amely egy adott szecessziós épülettel, és jól körvonalazható látogatói körrel rendelkezik. A múzeum elsők között lépett be a szecessziós hálózatba, így valamelyest kapcsolódik egymáshoz a két munka. Biztos vagyok benne, hogy a múzeum erősítheti a RANN-t és mindez fordítva is igaz.
– A COVID-járvány idején lett a RANN elnöke, ez mennyiben nehezítette a tervei megvalósítását?
– Igen, 2021 júniusában nyertem el a tisztséget. Online tartottuk a közgyűlést és a konferenciákat, mivel másra nem is nagyon volt lehetőség, de hatékonyan tudtunk dönteni, hiszen könnyebben hoztuk össze a tagokat. Bár azt kellett belátnunk, a személyes találkozást természetesen nem pótolja semmi.
– Ön kezdeményezte, hogy az idei találkozón beszéljenek a RANN jövőjéről. Mire jutottak?
– A fő célom az lenne, hogy ezt a szakmai közösséget fenntartsuk, nagyon fontos a szervezet fejlesztésének lehetőségeiről és a szecessziós örökség védelméről beszélni. A bővítés kapcsán az egyik workshopon előkerült az úgynevezett RANN-pass lehetősége. Ez a mostani és a később csatlakozni vágyó tagoknak is vonzó lehet: kedvezményes belépési lehetőséget adna ugyanis a hálózat intézményeibe és programjaira.
– Ha már a jövőről és a tervekről beszélünk, szeretné kiterjeszteni a RANN-t az Európai Unión kívülre? Most a szervezetnek egyetlen ilyen tagja van, Havanna, Kuba.
– Nagy örömmel látnánk például Buenos Airest a szervezetben, tekintettel az ottani szecessziós örökségre. De az európai kontinensen is jelentős bővülésről számolhatunk be a négy új tagunkkal. A szervezet legnagyobb vívmánya az ‘egyetértés művészete’, hisz különböző elvárásokkal indulnak a városok, a múzeumok és az egyéni tagok. Bevallom, nem a szervezet óriásra bővítésén gondolkodom, hanem azon, az újaknak mi lehet eléggé vonzó ahhoz, hogy csatlakozzanak. Mi az a többlet, amit csak mi tudunk nyújtani nekik? Például örülnék, ha Helsinki és Glasgow városa újra a szervezet részei lennének. Szeretnék a városok visszacsatlakozásáról tárgyalni, az elmúlt két évben nemigen volt erre időm.
– A RANN nemrég beadott egy EU-s pályázatot, Art Nouveau: a New EUtopia címmel a Creative Europe-hoz. Mi ennek a fő célja?
– Júliusra várjuk a választ a pályázattal kapcsolatban, amely a szecesszió aktív szerepét hangsúlyozza a fenntartható fejlődés fényében – képzésekkel, rezidencia-, múzeumpedagógiai és egyéb edukációs programok segítségével. Ha megnyerjük a projektet, azon dolgozunk tovább, ha nem, akkor egy újat próbálunk meg, amennyiben ezzel minden tag egyetért. De közben fejlesztjük a saját szervezetünket is! Már az, hogy ezen az EU-s pályázaton dolgoztunk, együttgondolkodásra hívta a közösség tagjait. Ezzel akkor is nyertünk, ha nem kapjuk meg ezt a pénzügyi támogatást.
– Lviv város csatlakozása kapcsán gondolkoztam el azon, hogy mennyi rejtett érték található a kontinensen. Mennyiben segít a közgyűlés fókuszba hozni ezeket?
– A RANN szervezete segít az értékek megőrzésében, csatornáin felhívja a figyelmet az ott található szecessziós örökségre. Ez egy win-win szituáció, hiszen jóval több emberhez eljut az információ.
– Van a szervezetnek mozgástere abban, hogy az ukrán háború okozta károk esetén védelmet nyújtson a szecessziós épületeknek vagy műemlékeknek?
– Nemzetközi támogatással vagy petícióval nyújthat segítséget a RANN, azaz, hogy az emberek tudomást szerezzenek erről a helyzetről. A RANN szakértői pedig szívesen nyújtanak logisztikai és tudományos segítséget.
– A RANN vezetőjeként mennyire tudja személyesen bejárni, felfedezni a tagvárosokat?
– Jártam Wiesbadenben és Darmstadtban, valamint Párizsban, de nem tudok sajnos annyit utazni, amennyit szeretnék.
– 2023 a „szecesszió éve” Brüsszelben. Van valamilyen speciális terve ezzel kapcsolatban a Horta Múzeumnak vagy a RANN-nak?
– A Horta Múzeum elég sok mindenben van benne, hisz épp nyitottunk egy új kiállítást, a múzeum munkatársai pedig egy új részlegen dolgoznak – nem messze a múzeumtól –, és több kisebb együttműködésünk van szerte a városban. Emellett a múzeumpedagógiát is fejlesztjük, szóval nincs idő unatkozni.
– Mennyire népszerű a szecesszió Belgiumban?
– Ez egy jó kérdés! Egyre népszerűbb. Nézzük például Bécset vagy Barcelonát, ott a szecesszió része a városmarketingnek, és a városlakók is büszkén hirdetik ezt. Ehhez képest Belgiumban kicsit megkésett ezeknek az értékeknek a felismerése, de most mintha látnék elmozdulást. Az egyik célom az volt, amikor vezetője lettem a Horta Múzeumnak, hogy minél több belga állampolgárt bevonzzunk, mert a látogatóknak csak 16 százaléka volt hazai. Ez mára 35 százalékra nőtt, így már sikerrel jártunk. De mivel nagy az érdeklődés a 2023-as szecesszió évének programjai iránt, remélhetőleg ez tovább növekszik majd.
