Hazaért Japánból a gifui Modern Kerámiaművészeti Múzeumban nemrég megnyílt, Szólamok kerámiában: Kortárs magyar kerámiaművészet (1965–2022) című kiállítás magyar szakmai csapata: Novák Piroska kurátor, Szemán Viktória restaurátor és Bognár Anna, a múzeum nemzetközi kapcsolatok osztályának vezetője. Novák Piroska a megnyitóról és az azt követő japán teaszertartásról mesélt, valamint a másnapi előadásáról és az Ishoken kerámiaiskoláról, amely magyar hallgatókat is vár.
Profizmus, ez jellemzi a Szólamok kerámiában-kiállítás előkészítését – meséli Novák Piroska főmuzeológus, az Iparművészeti Múzeum vendégkiállításának kurátora. A magyarországi Museum Complex munkatársai műtárgycsomagolását dicsérték a japán szakértők, akik két nap alatt kicsomagolták, majd installálták a műtárgyakat. A remek installációt pedig a társkurátor, Hayashi Izumi, a gifui múzeum munkatársa tervezte meg. Az intézménynek egyébként gyönyörű az épülete és hatalmas a gyűjteménye, bár ez utóbbi az állandó kiállításban nem annyira látható; inkább az időszaki tárlatokkal tartják fenn a figyelmet. A múzeum két hegy közé, a tájba épült, egyfajta hidat képezve. Az épületek előtti mesterséges tó és a többlépcsős vízesés a közvetlen kapcsolatot hangsúlyozza a természettel. A múzeum a 2002-ben épült Ceramics Park MINO része; a teljes komplexumot Arata Isozaki japán építész tervezte.
A megnyitó része volt a Japánban népszerű szalagceremónia, amelyen az Iparművészeti Múzeumot a nemzetközi kapcsolatok osztályának vezetője, Bognár Anna képviselte, aki később beszédet is mondott. Részt vett rajta, majd a másnapi előadásban tolmácsolt a Liszt Intézet Magyar Kulturális Központjának tokiói vezetője, Nagy Anita, továbbá a tokiói nagykövet, Palanovics Norbert, valamint az éppen Japánban tárgyaló Hoppál Péter és Hiller István.
A másfél órás ceremónia után a múzeumhoz tartozó teaszobákba hívták meg őket, Japánban ugyanis a kerámia- és a teakultúra szorosan kapcsolódik egymáshoz. Mivel az egyik helyi középiskolában tanítják a diákoknak a teaszertartás mozdulatsorait, jelentőségét, egyenruhás iskolások és kimonóba öltözött tanár szolgálta fel a matcha teákat, valamint az azt megelőző, tavaszváró, kék és halványzöld színű, zselés édességet. Este pedig a múzeum igazgatója, Ishizaki Yasuyuki tradicionális japán vacsorára invitálta a magyar különítményt és a kiállításon Japánban dolgozó munkatársakat.
Másnap Novák Piroska előadást tartott azokról a fontos intézményekről, programokról, amelyekhez a magyar kortárs kerámiaművészet köthető. Ilyen az Iparművészeti Múzeum, amelynek Üllői úti főépületében 2017-ig működött a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem kerámiaképzése is, a siklósi kerámiaszimpóziumok és a Siklósi Kerámia Alkotótelep (1969–2011), a pécsi Országos Kerámia Biennálé (1968–2008) és a ma is létező kecskeméti Nemzetközi Kerámia Stúdió. Beszélt arról, milyen lehetőségei voltak a művészeknek a rendszerváltozás előtt, és arról is, milyen elképzelés szerint építette fel a kiállítást – kitérve néhány alkotó életművére. A közönség kérdezhette a kurátort, és az egyik legérdekesebb kérdés az volt: mit is jelentett a „három T” („támogatott”, „tűrt”, „tiltott”) rendszere. Érthetetlennek tűnt számukra, hogy a kommunizmus idejében a tiltott alkotók nem jutottak munkalehetőséghez. Ezt a kérdést az Ishoken kerámiaiskola tanára tette fel, aki meg is hívta az oktatási intézménybe Novák Piroskáékat. A kétéves, nagy presztízsű képzést 1959-ben alapították.
Szakmát ad a jól felszerelt intézmény, saját galériával rendelkezik, sőt, a diplomázó diákok a város fontos kerámia utcájában (Oribe Street) bemutatkozási lehetőséget kapnak, amellyel jól éltek. A Gallery Voice klasszikus „white cube" terében elképesztően izgalmas kiállítást láthatott a magyar különítmény az Ishoken frissen végzett alkotóitól. Külföldi hallgatókat szintén fogad az iskola, akik a 3. évre is maradhatnak, ha kutatómunkába fognának. A tanárok örömmel vennék, ha magyar diákok jelentkeznének, azaz benyújtanák portfóliójukat. De előképzettség nélkül ugyancsak meg lehet tanulni ott a szakmát.
